Az asszony, akit az egyszerűség és egyetemesség okán Évának hívnak, úgy döntött, hogy új frizurát szeretne. Nos, ha egy nő új frizurát szeretne, akkor neki új frizurája lesz, ehhez kétség nem fér, ez olyan biztos, mint mackósajtban a hófehér tehéntej.
{hirdetes}
Akár a legtörékenyebb hölgy is, ha megérzi, hogy szikrányit is megkopott a varázsa, akaratában megacélozódik, hódító külsejéért képes a szelídnek látszó forrásait zabolátlan gejzírekké korbácsolni, és mint egy orosz tank, ha átgázol a szögesdrótokon, aknákon és sáncokon, feltartóztathatatlanul besétál a fodrászhoz. Ezt tette Éva is. Egyelőre nem volt biztos benne, hogy milyen hajat szeretne, de az elhatározás, hogy valami másfélét, olyan bomba erőt adott neki, amivel más nemű emberek rakétákat löknek a ragacsos gravitáción túlra. Végül egy csavaros lenti konty mellett döntött. Úgy gondolta, hogy ez egyedivé és elragadóvá teszi, mert valóban különleges. A haj egy hatalmas laza csavarral van a tarkó fölé rögzítve, miközben a fejtetőn kunkorodó hajvégek izgatóvá teszik a látványt. Az egészet hajlakkal kimerevítik, pontosabban a frufru kivételével, mert ebből hajgöndörítő vas segítségével egy retro csavart tekernek, így a homlok is nagyrészt láthatóvá válik. Amint a készülő frizurát a tükörben kémlelte, egyszerre érezte magát nemesnek és vadnak. Ugyanis a mozdulatlanságba parancsolt hajtincsek a fej előkelőségét hirdették, miközben kellően szerteágaztak ahhoz, hogy valami buja csatározás utáni állapotot sejtessenek.
A fodrásztól kilépve a piac felé vette az irányt, élvezte, amint tűsarka magabiztosan lekopogja lépteinek kimért ritmusát. Erősnek és ellenállhatatlannak érezte magát, és jó volt látnia azt, hogy szinte minden szem megakad a csillogó szoborrá avatott fejdíszén. Úgy gondolta, hogy egy könnyű és ízletes vacsorával kényezteti még magát, amihez öt darab kemény paradicsomra volt szüksége. Fűszeres rizzsel töltött paradicsomra vágyott. Ez az úri finomság úgy készül, hogy kikanalazzuk a paradicsomok belsejét, és a paradicsomhúshoz bazsalikomot, sót és borsot adunk, majd egy turmixgépben simára pürésítjük. A paradicsomokba beletöltjük a fűszeres rizst, megszórjuk sajttal, és egy vajjal kikent tűzálló edénybe helyezzük. A pürét a paradicsomok közé öntjük, és sülni hagyjuk egy szűk félóráig, amíg a sajt szépen megbarnul. Friss, ropogós vegyessalátával fenséges eledel. Éva tudta ezt, és mennyei perceket szánt magának.
Amint befordult a zöldségpiac fele vezető utcába, egy kis kellemetlensége akadt. Egy csapat siheder mellett haladt el, akik hallhatóan kuncogni kezdtek, amint elhagyta őket. Mi több, hallani vélte, amint egyikük félhangosan verselni kezd:
– Kócoskata hajába fészket rak a madárka – és vad vihogás kísérte a poéta szavait.
Éva méltóságon alulinak érezte, hogy megforduljon és rápirítson a srácokra, de a szíve és a tűsarka azon nyomban zavart ritmust kalapált, sőt, egy csipetnyivel jobban kellett figyelnie, hogy egyensúlyából ki ne billenjen.
Amikor a piacon a paradicsomokat bántottan és révedezve tapogatta, egy erőteljes férfihang térítette magához:
– Kissé lágyak már ezek a paradicsomok, asszonyom, de lecsóba kiváló. Ennyire édeset nem talál többet a piacon.
Az eladó egy hetyke bajszú, vidám szemű fiatalember volt, szép fehér fogait mosolyogva csillogtatta.
– Azt hiszem, most nem ez kell nekem – mondta a nő fakó hangon, és továbbállni készült.
– Viszlát. Pompás a frizurája, asszonyom, látogasson még el hozzám – toldotta meg a férfi jókedvűen a búcsúzást.
Éva aznap este egyszerű, rizzsel főtt lecsót vacsorázott, és nyelvével csettintett az utolsó falatnál.
– Hm…Ez túl jó ahhoz, hogy ilyen hamar a végére járjak. Azt hiszem, holnap a piacra megyek – mormolta magában, és mosolyogva igazított egyet a kontyán.
