Nudizmus – igen vagy nem?

A meztelenség természetes, szabadságérzetet ad, és ez a fajta meztelenkedés lényege nem az erotika és a szexualitás – vallják a nudista közösségek tagjai. Ahogyan ők nevezik, a „textilesek” viszolygása, idegenkedése szerintük az ismeretlennek, a vélt és nem valós erkölcstelenségnek szól. Szóval, mit gondolunk a nudizmusról? (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin augusztusi számában jelent meg.)

Olvasóink így látják a kérdést:

Erika Csíkszeredából

Nem azt mondom, hogy maga a fertő, de én viszolygok tőle. Pedig nem tartom magam prűdnek, itthon nálunk természetes is a meztelenkedés, spontánul alakult így még kezdetekben a férjemmel.

A gyermekek is ebbe szoktak bele, zuhanyzás után meztelenül simán kijövünk a fürdőből, vagy ha egyikünk a fürdőkádban van, bejöhet bármelyik családtag.

Igaz, a nagyobbik kamaszodik, nála már látom annak jelét, hogy több intimitásra van szüksége, de ez is rendben van, igyekszünk tiszteletben tartani. Én például úgy nőttem fel, hogy még ez is illetlenségnek számított volna, édesanyámat sem láttuk meztelenül, pedig csak lányai vannak. A nudizmusról a nyolcvanas években hallottam először, akkor még úgy gondoltam, biztos külföldiek „űzik”, és amikor először élőben láttam őket a román tengerparton, meglepett, mennyi idősebb nő és férfi van közöttük. Gyermek voltam és az is átfutott az agyamon, hogy valami hóbortosok. Most így viccesnek tűnik, de akkor nagyon kevés információ jutott el hozzánk. Diákok voltunk, táboroztunk és egy félreesőbb öbölben „meztelenkedtek” néhány tucatnyian. Kuncogva meséltük el a tanárnőnknek, hogy mit láttunk, ő magyarázta el, hogyan is működik a dolog.

Hirdetés

István Nagyváradról

Évek óta járunk Május 2-re, egyik volt barátnőm a ludas a dologban. Ő vett rá sok-sok évvel ezelőtt, nekem pedig annyira megtetszett, hogy miután szétmentünk, azután is „gyakorlom a meztelen nyaralást”. Jól összeszokott társaság a miénk, kezdetben

furcsa volt például meztelenül együtt étkezni azokkal az emberekkel, akikkel máskor munkahelyi ebédeken, vacsorákon is részt veszek ingben-zakóban,

de hamar túltettem magam rajta. Már alig várom azt a két hetet, amikor minden „kötöttség” nélkül lazázhatok. Magamban megmosolygom, amikor a kezdő naturisták érkeznek, biztos rajtunk is látszott az elején, ott-ottfelejtettük a tekintetünket egy formás vagy éppen nem formás mellen. Az is vicces, hogy a szüleim hogyan fogadták annak idején, anyagilag független, tőlük külön élő fiatalként kezdtem, de valahogy ez a téma olyan érzékenyen érintette őket, hogy hallani sem akartak róla. Pár éve is megkérdezték, amikor a nyaralás szóba került, hogy „idén ugye, nem ODA mégy?”

Fotó: Shutterstock