Augusztus vége volt, a szíve összefacsarodott, ha arra gondolt, lassan vége a nyárnak. Világéletében imádta a nyarat, mindig kiszimatolta, ha menni készült.
Az mégsem lehet, hogy egy nap nyaralás sem jutott idén – méltatlankodott magában. Szólt a munkahelyén, hogy másnap nem megy be.
Nem volt ellene kifogásuk. Délután már a kisváros nevezetességeiről szóló oldalakat böngészte. Kényelmes cipőt, lenge nyári ruhát készített elő. A fürdőruhát és a törülközőt egy vászonszatyorba pakolta. Korán reggel indult, hogy minél tovább tartson a nap.
A kisváros strandja csendes volt még. A víz pedig hűvös, rajta kívül egy idősebb férfi úszott csak a medencében.
Jólesett mégis az úszás, s a felhők közül néha kibújó nap melege az arcán. Napozott egy kicsit, majd mire megérkeztek a gyerekek az úszásoktatásra, felkerekedett, és elindult a város központja felé. Már az este kinézett egy cukrászdát, ahol reggelizni is lehet. Tonhalas bagel szendvicset választott, vaníliás lattét rendelt hozzá. Egy lila színű macaront is adtak mellé.
Az utcai asztalhoz ült le, legalább fél órán át nézte a járdán siető embereket, a közeli park virágait, az épületek homlokzatát.
Még előző este bejelentkezett városnézésre, egyszer hallotta valakitől, hogy újszerű módon mutatják be a településeket az önkéntes idegenvezetők. Aznap mindössze három turista gyűlt össze, de ez nem szegte kedvét a fiatal, egyetemista idegenvezetőnek. Két órán keresztül beszélt lelkesen a város múltjáról és jelenéről, ismert és kevésbé ismert szülötteiről. Elvitte a kis csapatot a temetőbe és végül egy kézműves ajándékboltba.
Éva vásárolt is egy hímzett könyvjelzőt magának és a szomszédasszonyának. Nyaralásból mégsem térhetek haza üres kézzel – mosolygott magában.
Az ebédet a város szállodájának a teraszán fogyasztotta el. Itt sem voltak sokan, a terasz szélén foglalt helyet, innen belátta a történelmi városrészt. Frissen facsart narancslevet ivott, és a séf ajánlatát kérte az étlapról, mert tapasztalatból tudta, hogy az általában jó. Közben eleredt az eső, ezért maradt még, kávét rendelt. Szóba állt a pincérrel, megkérdezte, hol a legfinomabb a fagyi a városban. A fiatal pincérlány a Google maps-en mutatta meg, merre menjen. Előtte még betért egy könyvesboltba. Rég nem járt könyv a kezében, pedig valaha nagy könyvmoly volt. Le is ült kicsit, több könyvbe beleolvasott. Végül egy könnyed, francia regényt választott.
Nyaralásra ideális – mondta az eladó. Épp nyaralok – mosolygott vissza rá.
Érezze jól magát a városunkban! – köszönt el tőle a boltos.
A fagyizó felé indult. Pici, kedves helyiség volt, sokféle kézműves fagylalttal. Két hét alatt sem tudná végig kóstolni a kínálatot – gondolta. Végül egy somos és egy bazsalikomos gombócot kért. Az utóbbitól tartott picit, de fölöslegesnek bizonyult az aggodalma. A bazsalikom a sommal együtt ütős volt. Délután lesétált a folyópartra, kibérelt egy csónakot és oda-vissza evezett a sekély vízben. Kezdetben ügyetlenkedett, de egész gyorsan belejött. Ha beleborulok, kiúszom – nyugtatta magát, de erre nem került sor.
Estefelé elgyalogolt a borvízforráshoz.
Pohár nem volt nála, de a borvizet töltő emberek megkínálták. Hűvös volt a víz, jólesett a gyaloglás után.
Már majdnem hazaért, amikor megcsörrent a telefonja: Hol vagy? Egész nap kerestelek…– kérdezte a szomszédban lakó barátnője. Nyaralni voltam. Egy perc és otthon vagyok – válaszolta. Hol voltál? – merő kérdőjel volt a barátnője arca. Nyaralni! – ismételte mosolyogva. Nyaralni? Egy napig? Hol? Hát itt, a városban. Neked is ajánlom!
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Nyári munka gyerekeknek: fontos életkészségek birtokába jutnak észrevétlenül
A lakásunk ablakából egy kispiacra látok, egy tízéves forma kisfiú pakolgatja az „áruját” éppen. Műanyag poharakba piros- és fekete ribizlit, egrest, málnát adagol, néha be-bekap egy-egy szem zamatos gyümölcsöt. Mint kiderül később, ő szedte a gyümölcsöt a kertjükben. A bevétel is az övé: biciklire gyűjt, a pénz fele már megvan. Vásárolok a portékájából. Egyrészt, mert tetszetős, még zöld levelet is biggyesztett a poharak tetejére, másrészt pedig, mert egyre inkább értékelem a tevékeny kamaszokat, gyerme
