Először „fülsiketítő” volt számára a pici falu hatalmas csendje, mára azonban már megszokta, mi több, ha sokáig távol van, vágyja is az otthon nyugalmát, a békét, a csendet.
gyerekkora óta szíve csücske a gasztronómia, néhány éve a szépségipar visszásságai, minden, ami „kence”, és az anyasággal együtt mélyebben elkezdték foglalkoztatni a gyermeknevelési kérdések.
Már egészen fiatal újságíróként érdekelte a politika, a közélet – csak kevesen tudják, hogy Eszter politológiát végzett –, noha nőként, Székelyföldön, pályája elején, gyakran nem vették őt komolyan. Az is megesett, hogy a férfiak, egy-egy komplexebb közéleti ügy tárgyalása közben – a csinos újságírónőn mintegy átnézve – kollégájának, a férfi fotósnak meséltek.
És szembement az elmúlt tíz év során a megfelelés kényszerével, aktívan dolgozik a magabiztosságon, jól halad a nemet mondás elsajátításában – hogy csak az elmúlt évtized néhány belső változását említse. „Jó helyen vagyok most, úgy érzem. Ha nem lenne több, és nem lenne feljebb, akkor is rendben lennék. Rengeteg bátorítást köszönhetek a Nőileges kolléganőknek” – összegez a Nőileg egyik alapító szerzője.