Sok esetben viszonylag könnyen megy, hogy éljünk saját jogainkkal, az azonban kihívás, hogy elismerjük a másokét, és még tiszteletben is tartsuk azokat. Pedig mások jogainak tiszteletben tartása kiindulópontja, sőt, akár garanciája lehet annak, hogy ugyanazt kapjuk. Rajtunk múlik, hogy az emberi jogok csupán elvont fogalmak maradnak, vagy működtetjük őket, oda-vissza, kölcsönösen. Így válik a jog feladattá is egyben. Személyes felelősséggé. Mert
Egyszerű ez, mint az egyszeregy: viselkedjünk úgy, ahogy másoktól elvárjuk, hogy viselkedjenek velünk. Jogunk van hozzá. Éljünk vele! Talán ezzel lehetne a legszebben ünnepelni azt, hogy ma már alapvető emberi jogaink gyakorlása természetes.
Nagymamám azzal az örök fájdalommal hunyta le a szemét, hogy nem tanulhatott tovább, fiútestvéreivel ellentétben. Évtizedek múltak el úgy, hogy az iskolában a magyar anyanyelvű tanárok román nyelven tanítottak magyar diákoknak. Sokan élnek közöttünk, akiket a legnagyobb titokban kereszteltek meg. Ma elképzelhetetlen, hogy ne mi rendelkezzünk a saját testünk felett, legyen szó a kinézetünkről, abortuszról vagy más orvosi beavatkozásokról. A bőség zavarával küzdünk, ha tanulási lehetőségekről, vásárlásról, úti célokról és még ki tudja, mi mindenről van szó…
A „most azonnal” arra is utal, hogy a jelenlegi döntéseink hosszú távú következményekkel járnak.
Értem én, hogy a mindennapok mókuskerekében már nem jut energiánk ezen gondolkozni, pedig, ha tudatában lennénk a helyzet komolyságának, súlyosságának, a mentalitásváltás időszerűségének, hogy igenis, rajtunk múlik, ne várjunk másra, talán aktívabban részt vennénk az iskolai szülőbizottságokban, a szavazásokon, a munkaközösségekben, a lakástulajdonosi társulásokban, a szakmai fórumokon és más közösségekben.
A „most azonnal” jelen van az életünkben, csak másképp. Mi, nők, ha már lehetőségünk van rá – és jogunk is van hozzá –, mindent most azonnal akarunk: boldog családot, karriert, egészséget, kényelmes lakhelyet, zökkenőmentes háztartást, teljes értékű kapcsolatokat… Csakhogy ez nem így működik:
Szenvedhetünk, belehalhatunk a nagy akarásba minden nap, de akár el is fogadhatnánk azt, hogy mindez csak szerre valósulhat meg. Mert életünk akármelyik területe vesz igénybe intenzívebben, elvonunk időt, energiát más területekről.
Azoknak, akik szenvednek a mindent azonnal szemlélettől, segíthet, ha átgondolják, hogy mikor minek van itt az ideje, akár napszakokra bontva. Véleményem szerint lehet karriert építeni úgy, hogy közben gyereket nevelünk. Csak más a ritmus.
Igen, a jogok gyakorlása ezzel is jár(hat). Ebben is kell a tudatosság. Jogunk van eldönteni, hogy mi a fontosabb, mi az égetőbb, mit szeretnénk. Jogunk van másképp csinálni. Jogunk van a magunk útját járni, és közben hagyni, hogy mások is ezt tegyék. Most azonnal.
korábban írtuk
Magyari Tekla: Fényt és megállókat kérek – Decemberi lapajánló
Advent első vasárnapja volt. Önállósodó gyermekem első adventje. Amióta megszületett, csak nagyon ritkán dolgozom hétvégeken, de szorított a határidő, már szombaton kigondoltam, hogy vasárnap délután „kiveszek” két óra szabadságot tőle, haladnom kellett.
