A sokféleség felénk is folyamatosan napirendi téma, nem is kell ehhez a nagyvilági történéseket venni kiindulópontként, elég, ha szétnézünk a mi kis közösségeinkben. Ítélkezünk anyánkról, apánkról, gyermekeinkről, a jövő nemzedékről, cigányról, románról, homoszexuálisról, fogyatékkal születettről, mindenről – s erre általánosításokkal keresünk vagy gyártunk válaszokat. Miközben senki sem tökéletes, s nem is azért kell szerethető vagy elfogadható legyen.
[caption id="attachment_67945" align="aligncenter" width="339"]
Katt a képre a megrendeléshez – Decemberi lapszámunkban igent mondunk a sokféleségre![/caption]
A fiamat kiskorában arra próbáltam nevelni, hogy ne ijedjen meg azoktól a romáktól, akik a kukákba másznak, miközben ő leviszi a szemetet. Meggyőződésem volt, hogy ellensúlyt kell tartanom az előítéletekkel szemben. Később, amikor már a barátokkal mehetett a strandra, egy alkalommal egy náluk idősebb roma csoport útközben leállította őket, és követelték a pénzüket. Megijedtek, odaadták. Onnantól kezdve nehéz volt úgy beszélni a hovatartozás kérdéséről, hogy ne számítson, ki milyen nemzetiségű, színű, milyen társadalmi osztályhoz tartozik. De ha csak a negatív tapasztalatokból következtetünk, homokba dugjuk a fejünket, mert bizonyára úgy kényelmesebb.
Mert bántalmazták, megalázták, verték egymást magyar gyermekek is, sőt, felnőtt szülő is képes arra, hogy más gyermekét a garázs oldalára felnyomja, megtörtént. Leköpjük egymást, ahelyett, hogy megkérdeznénk – miért viselkedsz így velem? És a közösségi média tereit most nem is hozom szóba.
Nehezen boldogulunk a sokféleséggel. Én is félek más kultúrák az én életembe nem adaptálható nézeteitől, és nem is állítom, hogy mindent el kell fogadni. Sőt. De amit a magunk közösségében megtehetünk egy jobb együttélés érdekében, hogy nem utasítunk el valamit zsigerből, csupán azért, mert azt úgy tanultuk, mert úgy szocializálódtunk.
Kisebbségi létünkből adódóan még inkább visszás, ha intoleránsak vagyunk más kisebbségekkel szemben. Azért is mondunk igent a sokféleségre ebben a lapszámunkban, mert erről is szól a földi életünk, még ha meg is feledkezünk róla. S ha segíteni nem tudunk mások sorsában, legalább akadályai ne legyünk az életüknek.
Cikkünk a Nőileg magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
Lapozz bele a decemberi lapszámunkba:
