Vannak szerelmes élményeim kisiskoláskoromból is, amikor a kiszemelt fiúkat a barátnőmmel hazáig követtük, hogy kezdeményezőképesség hiányában legalább így tudjunk meg róluk minél többet. De emlékszem még nyári táborokból beteljesületlen szerelmekre, sportolókra, zenészekre is.
Az élet természetes velejárója a plátói szerelem.
Kamaszkorban
Akkor beszélünk plátói szerelemről, ha a vágy és a romantikus érzelmek, amiket a másik személy irányába érzünk,
nem teljesülnek be, nem alakul ki testi kapcsolat, és nem jön létre párkapcsolat a szerelmes és választottja között. A plátói szerelmek tipikus időszaka a kamaszkor.
Ebben az időszakban a fiatal már elkezd érdeklődni a másik nem iránt, beindulnak azok a testi – hormonális változások –, amelyeknek nyomán a szexualitásra, az intimitás megélésére egyre nagyobb igény lesz, bár még bátortalan és tapasztalatlan is abban, hogy kezdeményezze a kiszemelttel való randizást.
Ez az időszak és a plátói szerelmek mégis jelentős szerepet játszanak abban, hogy később boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatot alakítson ki a fiatal, a vágyakozás ideje alatt ugyanis a kamasz önkéntelenül is azokat a tulajdonságokat vetíti ki a szerelmére, amilyen tulajdonságokat a másik nemnél keres. Képzeletbeli jeleneteket sző, ábrándozik arról, hogy mi lenne, ha létrejönne a párkapcsolat. Így tehát
lehetősége van arra, hogy ezáltal körvonalazódjanak a kapcsolati elvárások, hogy önmagát és igényeit is jobban megismerje.
Az egyoldalú szerelem ugyanakkor teljes mértékben biztonságos, a szülőkkel nem kell harcot vívni randiügyben, az elutasítástól sem kell félni, mint ahogy az sem fordulhat elő, hogy a szíve választottjának kiderülnek a hibái, és ez kiábránduláshoz vezessen. A fantáziavilágban megélt szerelem tökéletes, hiszen a másik mindig éppen úgy viselkedik, ahogyan mi azt szeretnénk.
A plátói szerelemhez ugyanakkor fájdalmas érzések is kapcsolódnak, főként akkor, amikor a kamasz már igényelné a tényleges kapcsolatot, viszont a választottjával reménytelen ennek létrejötte.
Ezek többnyire azok az esetek, amikor a fiatal egy idősebb személybe habarodik bele (tanár, edző, szomszéd stb.) és/vagy az adott személy már párkapcsolatban él. Akkor is fájdalmassá válhat a plátói szerelem, ha egy sztárért rajong a kamasz, hiszen könnyen beláthatja, hogy az illető az ő számára elérhetetlen. Olykor pedig egyszerűen a bátortalanság, az elutasítástól, a szégyentől való félelem hozza létre a keserű epekedést, amit nem tud cselekvésre váltani a fiatal. Sok esetben a szülő észreveszi, hogy a gyermekét utolérte a plátói szerelem, nyitottabb kamaszok el is mesélik az érzéseiket vagy a lelkes beszámolókból derül ki a rajongás. Ilyenkor a
legjobb, amit tehetünk, hogy komolyan vesszük a gyermekünk érzelmeit, semmi esetre se bagatellizáljuk el sem magát a szerelmi érzést, sem a jelentkező csalódást
vagy fájó érzelmeket. Ha tanárként vagy egyéb szakmai szerepben észrevesszük az irántunk táplált kamaszos rajongást, fontos egészen pontosan tisztázni magunkban, hogy a helyzetben mi vagyunk az érettek és felelősségteljes magatartást elsősorban nekünk kell tanúsítanunk. Mindaddig, amíg a plátói szerelmet nem váltja fel kezdeményezés, voltaképpen nincs teendőnk, akkor kell a határokat tapintatosan, de határozottan megszabni, ha úgy látjuk, hogy a kamasz hódítani akar.
Felnőttkorban
A viszonzatlan szerelem felnőttkorban is előforduló jelenség. A felnőttként megélt plátói szerelmekben is felruházzuk a vágyott partnert olyan tulajdonságokkal, amelyek nem feltétlenül jellemzőek rá a valós életben, és mivel nincs alkalmunk szembesülni hibáival, esetlenségeivel, idegesítő szokásaival, fantáziánkban hőssé, tökéletessé válik, a vele elképzelt életünk teljes mértékben a mi irányításunk alatt áll és természetesen az is tökéletes vagy legalábbis afelé halad.
Ha a vágyott kapcsolat valamilyen úton-módon mégis létrejön, általában szerelmi bánat és nagy csalódás lesz a vége,
éppen azok miatt a szövevényes ábrándok miatt, amelyekkel korábban felruháztuk a partnerünket.
A reménytelen szerelem legnagyobb rizikója, ha a mindennapjainkban elkezd gátolni a jelenléte. Az érzés nehezítheti a tényleges párkapcsolatunkra való odafigyelést, ha pedig egyedülállók vagyunk, akkor elveheti az időt és az energiát egy valós kapcsolat megélésétől. Amennyiben újra és újra plátói szerelmet keresünk, érdemes végiggondolni ennek a mintázatnak az okát az életünkben.
Elképzelhető, hogy a személyiségünkből fakad a „hajlam” a viszonzatlan szerelemre.
Olyan vonások állhatnak a háttérben, mint a visszahúzódás, félénkség, túlzott óvatosság. Ezek következtében az egyén nehezen tud kezdeményezni, fél a csalódásoktól, vágyott partnere egy-egy szavát vagy gesztusát élénken kiszínezi és az elképzelt szerelem világába menekül.
Szintén személyiségünkből fakadó lehet, hogy valaki önmaga értékét kérdőjelezi meg. Úgy véli, hogy ő nem szerethető, emiatt pedig meg sem próbál tényleges kapcsolatokat kialakítani.
Elképzelhető, hogy a plátói szerelem egyszerűen kényelmes, hiszen ebben minden úgy történik, ahogy mi azt elképzeljük, nem kell megvívni a párkapcsolati harcokat, nincsenek csalódások és kudarcok. Egy másik
ok lehet az, ha valakinek párkapcsolati hiányai vannak a létező kapcsolatában,
ezeket nem tudja felvállalni és a kapcsolaton belüli cselekvés helyett talál rajongáshoz megfelelő partnert.
Fontos tudni, hogy a viszonzatlan szerelem eltéríthet a beteljesült szerelmek megélésétől, ezért ha gyakori jelenség valaki életében, akkor érdemes elgondolkodnia azon, hogy miért menekül a szerelmi életnek ebbe a formájába. Ezt sokszor komoly önismereti munkával lehet csak elérni. Fel kell ismerni, hogy mi a jó számunkra az ilyen típusú szerelemben, miért választjuk a viszonzatlanságot, milyen mankót, funkciót tölt be ez az érzés az életünkben. Szintén érdemes feltárni, milyen elképzeléseink vannak a párkapcsolatról, a szerelemről, a szeretve lenni és a szeretetet adni érzéséről, téma lehet még a kötődés, a bizalom és az önbizalom, a saját értékünk felismerésének, elfogadásának kérdése. A fenti témákban megjelenő torzításokat fontos átfogalmazni, átírni magunkban, ahhoz hogy a viszonyulásunk egyre nyitottabbá váljék egy valós szerelem megélésére.
A plátói szerelem – bár olykor elkerülhetetlen, máskor kellemesen szívmelengető – hosszútávon többnyire fájdalmakat okoz. Elfelejtünk reális kapcsolatokat kialakítani és azok a stratégiák is homályba veszhetnek, amelyek egy létező párkapcsolatot működtetnek.
Megfosztanak a hús-vér partner megtalálásától, így előbb-utóbb magányossá tesznek.
Éppen ezért érdemes visszavenni az irányítást az életünk és az érzelmeink felett és dönteni arról, hogy inkább olyan partnert keresünk, aki a valós életünk részévé és szemtanújává válhat, szeret és elfogad minket.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
