Ma fájdalmasabban gondolok apámra, kinek elfogyott ereje, miközben a hitetleneket próbálta hitre indítani. Ma fájdalmasabban gondolok nagyapámra és dédapámra, akik addig építették a Magyar Állami Vasutat, ameddig CFR lett belőle. A tordaharasztosi anyai nagyapám is jobban fáj ma, mert harminchárom évesen visszaadta a lelkét Teremtőjének, s a neve a papírokon Iuliu lett.
Tizenéves koromban óriási rejtély volt számomra, hogy hová tűnik a múlt. Hol szakad meg? Egy-egy kobátfalvi házban ugyanis láttam még olyan fotográfiákat, ahol a fess fiatalember a Magyar Királyi Ezred valamilyen katonája, aztán ott van mellette a következő nemzedék, mint a Román Kommunista Párt kitüntetett élmunkása. Olyan groteszkül hatottak rám az ilyen összeállítások, mint a sokat használt fakanalak, amelyeknek nyele ép és tiszta, a fazékban szolgáló része égett és hasadt.
Hamarosan rájöttem arra, hogy a múlt nem tűnik el, csak mi nem látjuk, mert annyira égett és hasadt lett tudatunk.
Csak a fájdalmat kell elfelejteni, azt nem kell tovább adni. A harangok, pont azért mert összekötnek az örök élettel, a jövendőért is szólnak ma. A reménységet lövellik életünkbe. Minden harangkondulás szívedet akarja megtölteni reménységgel és bátorsággal. Felelj rá elhatározásaiddal. Ne gyűlölködő szavakkal, ne gonosz indulatokkal, ne másokat átkozva. Inkább magadat és szeretteidet biztatva emlékezz a múltra, és fogadd az életet.
Vállalj mindent, mi nem száll szembe a teremtő Istennel.
Igen, erőltetem magam, hogy családom történetének sok keserűségét és az egyéni kudarcokat lenyeljem. Fintorokat is vágok hozzá, sőt, az is meglehet, hogy jobban esne valami észbontóan kihívót csinálni, mint az egyik dédapám, aki a családi legenda szerint Magyarköblösről bevágtatott egy fehér ménen Kolozsvárra, egyenesen a New York kávéházba, lovastul, mert kávézhatnékja volt, vagy mert meg akarta mutatni a vesztett háború végén és a család kifosztása után, hogy ő még mindig azt kezd az életével, amit akar.
Zúgjatok harangok! Halottaink, fogjátok kezünket szüntelen, és bátorítsatok a földi életre! Adjon Isten kegyeletteljes emlékezést!
korábban írtuk
Pásztor Márta temetkezési vállalkozó: Az ember utolsó útja is legyen tisztességes
Pásztor Márta egy olyan szakmában dolgozik, amelyet sokan inkább elkerülnének. Családjával együtt több mint 30 éve segítik a hozzátartozókat Marosvásárhelyen abban, hogy szeretteik utolsó útja méltóságteljes legyen.
