Főként megfigyelőként voltam jelen, amit az ilyen helyeken nem nagyon díjaznak, de kijátszható. Azért is volt fontos számomra, mert idén a függőségekkel foglalkozunk a lapban kiemelten. Tudom, hogy nagyon sokan rengeteg lelki nyavajával küzdenek, és nem tudják, hol a megoldás. Van, aki az ilyen helyeken keresi. De mégis olyan brutalitást, agressziót, kegyetlenséget láttam, hogy sírva rohantam ki az épületből.
kellenek az ilyen rendezvényeken való részvételhez. Én legalábbis ezt láttam.
Megszólított egy fiú, aki a fiam lehetne, persze, inkább beszélgetni kezdtem vele. Nagyon hamar kiderült, hogy sok lelki problémája van. Nagy része ennek az egész események igazából szomorú volt, borzalmas. Fájdalmas élmény. De egy életre szóló tapasztalás. A termek többsége sérült lelkekkel volt tele, akik a fájdalmaikra nem találnak más utat, s ideig-óráig számukra ez a megoldás.
Február „a szerelmesek hónapja”, és ezekben a napokban tartják a Házasság hetét is. Annyi vacakkal, a fogyasztói társadalom által kínált termékkel pótoljuk ilyenkor az egész éves hiányt. Valóban ez a szerelem? Ez a szeretet? Vagy csak függőség valami hiány pótlására?
Idén sokat fogunk beszélni a függőségekről: a társfüggőségről és általában a függőség lehetséges kiútjairól ebben a lapszámunkban is olvashattok.
Szeressétek egymást!
