– Hogyan indul a reggeled?
– Imával. Fontosnak tartom keretbe zárni a napomat a Jóistennel való találkozásban, a kapcsolat megerősítésében, türelem, erő, bölcsesség és kitartás kérésében és mindenem felajánlása érdekében azok számára, akiknek egyesületünk, és ezen belül a munkám jelenti az egyetlen kiutat abból a krízishelyzetből, amiben éppen vannak.
– Mi a kedvenc elfoglaltságod?
– Az olvasás. Ami gyógyít, kikapcsol, örömmel tölt el, tanít, szétszed és újra összerak. Ehhez kapcsolódik az egyetlen társasági életbe vezető láncszemem is, a Readércek társasága könyvklub, aminek megalapítása óta tagja vagyok, és amiért végtelenül hálás vagyok, hiszen minden hónapban egy zseniális csoport tagjaként arról beszélgethetek, amit a legjobban szeretek, azokkal, akik ugyanúgy szeretik, mint én.
– Mit értékelsz leginkább a barátaidban?
– A lojalitásukat, ami rám is jellemző. Azonban
az egyetlen lény, aki megértette a jézusi tanítást – hogy szeress.
– Mi vagy ki a legnagyobb szerelmed?
– Hűha, hát jó magas labda ez a kérdés. Mert a szerelem sokféle lehet. Szerelmem a férjem, a munkám, a hobbim, s minden, amit változatlan szenvedéllyel és intenzitással teszek évtizedek óta. Ebben a kapcsolatban adok is, kapok is. Épít is, és teret ad annak, hogy én magam is teremtő erővel legyek jelen benne.
– Kik a kedvenc íróid?
– Rengeteg van. És periódusaim vannak, amikor valósággal rákattanok egy-egy íróra, akinek a teljes munkásságát elolvasom, sőt, nemcsak a könyveit, hanem vele kapcsolatban is mindent, amit találok. Gyógyító könyvem: Polcz Alaine Asszony a fronton. Az író, aki minden könyvével megszólított: F. Backman. Első író-szerelmem, ami több mint egy évtizedig tartott: Dosztojevszkij.
– Melyik tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
– A megbízhatóságot. És a transzparenciát. Ez utóbbi abban a viszonylatban fontos számomra, hogy legyen képes felvállalni önmagát kapcsolatban is, saját maga előtt is – a maga teljességében, erősségeivel, gyengeségeivel egyetemben. Hiszen
Akkor tudok tanítani, ha tanulni is hajlandó vagyok.
– Melyik tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
– A gondoskodó szeretetet. Ez a nő hivatása és feladata az én olvasatomban.
– Mikor és hol voltál a legboldogabb?
– A boldogságom nem helyhez vagy élettérhez köthető, hanem a magammal szembeni összhanghoz. Azokban az időszakokban, amikor elfogadó, sőt tovább megyek, szerethető voltam önmagam számára, mindig előkerültek a megfelelő erőforrások is egy-egy probléma megoldásához vagy krízishelyzettel való szembenézéshez. Akkor vagyok a legboldogabb, ha haladni tudok.
– Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon, mi lenne az?
– Semmin nem szeretnék változtatni. Az egyik legfontosabb lecke, amit elsajátítottam, az, hogy utólag mindig kiderül:
Ahogyan jelen van – legyen szó ráncról, plusz kilókról, elváltozásokról, betegségről. Üzen, tanít, utat mutat. Hálás vagyok értük.
– Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
– A szeretethiányt. Az Istennel való kapcsolat, az Isten-közelség létem központi eleme. Ez éltet és mozgat. Ha ezzel valamiért nem rendelkezem, akkor az egyenlő a gyötrelemmel számomra.
– Milyen szavakat, kifejezéseket használsz túl gyakran?
– Nagyon nagy szenvedéllyel fogalmazok, és emiatt hálás is vagyok egyben a magyar nyelvért, hiszen
Nincsenek visszatérő motívumok az általam használt beszélt nyelvben, hanem pokoli nagy beleélés, szenvedély és hullámvasút. Amit ki is használok maximálisan.
korábban írtuk
Kányádi Orsolya: A művészetre akkor is szükség van, ha minden összeomlik körülöttünk
Kányádi Orsolyából árad a derű, a jóság, a harmónia, és jó vele találkozni egy szürke keddi napon is, vagy vele ébredni a Marosvásárhelyi Rádió reggeli műsorában. Hiszi, hogy a művészet képes valami nagyon lényegit adni az embernek.
