Sztakics Éva: Nem megpróbálom, hanem csinálom!

Sokoldalú nőként ismertem meg. Munkaszerető és maximalista, de nem karrierista, vallja magáról Sepsiszentgyörgy korábbi alpolgármestere. Már gyerekként szorgalmas és céltudatos volt, mégis úgy gondolja, véletlenek sora befolyásolta pályájának alakulását. 16 évig volt alpolgármester, úgy érzi, épp időben adta át a stafétát. (A teljes cikk a 2021-es Nőileg magazin áprilisi számában olvasható.)
Hirdetés

Új munkahelyén fogad, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium igazgatói irodájában. Ismerjük egymást, közel 10 éve dolgozunk együtt a Székely Vágta szervezésén, most azonban arra vállalkozom, hogy egykori alpolgármesteri, most igazgatói minősége mögött a nőt, az édesanyát, a közösségi embert is tudjam megmutatni az olvasóknak. Már az elején Éva az iskolában zajló felújításról beszél, büszkeséggel tölti el, hogy alpolgármesterként indította el a pályázatot, és iskolaigazgatóként hajthatja végre. Én meg mosolygok magamban, mert megint azt a céltudatos, hosszú teendői listával rendelkező vezetőt látom benne, mint mikor a sepsiszentgyörgyi önkormányzat élén állt. (…)

– Kívülről úgy tűnhet, hogy a könnyebbik utat választottad. Aztán olyan szóbeszéd is volt, hogy innen készülsz magasabb pozícióba.

– Én minden munkámhoz úgy állok hozzá, hogy nem megpróbálom, hanem csinálom. A híresztelésekkel ellentétben, nem készülök innen sehova, semmilyen nagyobb pozícióba: ide jöttem, ezt a munkát szeretném legjobb tudásom szerint végezni. (…)

– Milyen volt fiatalon, ráadásul nőként egy város élére állni?

– Az első időszakban sok újdonság volt. Sokat tanultam Albert Álmostól, majd Antal Árpád mellett is. Felnéztem mindkettejükre, ez fontos volt számomra. Ők nagyon karizmatikus egyéniségek, akiket lehet követni, az elképzeléseiket könnyen magaménak tudtam érezni. Igazából

csak akkor tudsz teljesíteni, ha te is hiszel abban az irányban, amit mutatnak a feletteseid. Én tudtam hinni bennük.

– A politikai pálya meg tud edzeni. Rajtad változtatott? 

Hirdetés

– Nagyon meggondolom, hogy mit, kinek, mikor és hogyan mondok. Sokszor jártam meg, hogy nem jól fejeztem ki magam, vagy szándékosan más konnotációt adtak annak, amit mondtam. Mi ezt nem tanultuk, ez hiányzott belőlem. 

– Áprilisi témánk a lapban a közösség. Mit jelent neked?

– Azt nevezem közösségnek, akik egyforma értékeket vallanak, egy közös célkitűzésért dolgoznak. Áldozatokat és erőfeszítést vállalnak valamiért, bármiféle ellenszolgáltatás nélkül. 

– Fontos számodra a közösségi élet?

– Nagyon! A kulturális kikapcsolódás is nagyon fontos: színházba, hangversenyre, moziba járok, könyveket olvasok. Akkor érzem azt, hogy leülepszik bennem minden, és megkoronázza a hetem valami. A másik fontos közösségi program számomra a hitem gyakorlása. Hívő ember vagyok, minden héten járok templomba. Akkor jó a hetem, ha vasárnap el tudok menni szentmisére. A böjti időszakban ragaszkodom ahhoz, hogy pénteken ne együnk húst, vannak böjtös fogadalmaim: nem kell nagy dolgokra gondolni, de amit magamnak felteszek, azt ebben a hat hétben végigcsinálom. Csak magamért. (…)

Milyen volt gyerekként, hogyan választott pályát, és melyek szerinte a nőket érintő legfontosabb kérdések – megtudhatod az áprilisi Arckép-interjúból.

Fotó: Kristó G. Hunor

Friss lapszámunkat alább kérheted:

Hirdetés