Balladai homályba vész vagy idővel megszépül a diákszerelmek időszaka: ha nem is emlékszünk minden részletre, meghatározó évek ezek mindannyiunk életében. A mi tinikorunk óta azonban tagadhatatlanul megváltozott a világ, Virtuáliába költözött például az ismerkedés is.
Volt szerencsém néhány kivételes pedagógushoz középiskolai és egyetemi éveim alatt: mindig is foglalkoztatott, mi a recept, mitől olyan megnyerő egyik, s unalmas, ellenszenves a másik tanár? Nem árt, ha a pedagógus kedveli is a gyerekeket – jegyzik meg nevetve a diákok. S bár első hallásra kissé infantilisnak tűnhet a megjegyzés, elképzelhető, hogy csupán ennyin múlik?
Sajátos időszak az egyetemi évek, receptre kellene felírni a legtöbb fiatalnak – nem feltétlenül csak a diplomaszerzés céljából, hanem mert fontos állomás az önállósulás felé. HarmincX-évesen nosztalgiázom, de gyanítom: a motiváció manapság más is lehet.
Az erdélyi- és főként a székelyföldi munkaadók zöme rosszul értelmezi a diákmunka fogalmát – summázzuk magunkban fiatalokkal folytatott beszélgetések sora után. Sokan dolgoznának, de méltó bánásmódot is elvárnak a fizetség mellett: a vállalati kultúrában nálunk még gyakran fehér holló.
Helymeghatározó, Insta-sztori, Tik-Tok videók tömkelege és élő bejelentkezés: a „digitális bennszülöttek” korosztálya nem rest lépten-nyomon az egész világ tudtára adni, hogy hol, kivel és éppen mit művel. Talán ennek is köszönhető, hogy manapság a szülők kissé lazábbra hagyják a pórázt, mondják az érintettek: az elengedés és szabadság új értelmet nyert.
„Mi leszel, ha nagy leszel?” – kérdezzük a kisgyereket, majd megmosolyogjuk az abszurdnak vélt válaszokat. A fiatal felnőttekkel azonban kevésbé vagyunk elnézőek: megfogható, jól meg- és elmagyarázható szakmát kell választani. Hát legyünk már komolyak!
Iszonyúan elterjedt a szerhasználat a fiatalok körében – meséli egy szakember. A kannabisz-származékokat a legtöbb erdélyi tini is kipróbálja legalább egyszer, sokan azonban naponta használnak valamit: lazításként, vagy azért, hogy felpörögjenek.
Jövő tanévtől megváltozhat a tanévszerkezet, a két félév helyett visszavezetnék a három évharmados struktúrát – olvasom, amikor ezt a cikket készülök megírni. Romániában minden regnáló tanügyminiszter szükségét érezte kéznyomát hagyni az oktatási rendszeren: egyetlen évtized alatt több mint tucatnyi miniszter… Mondjam még? És hogyan vélekednek erről a tanügyi reformok elszenvedői? (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg.)
Hány ilyen posztot látni, hogy fiúk és férfiak most és ötven évvel ezelőtt: az androgén hipster srác mellé egy favágó alkatú, szakállas fickó képét vágják be… Persze, látványos ez az összehasonlítás, de vajon mennyire jogos? Tény, hogy a Z-generáció nemi identitás-keresése felnagyított téma, az érzékenyítés oly mértékben folyik a médiában, hogy sokszor már ellenérzést vált ki. De vajon mindez az érintettek számára is problémát jelent?
Ezek a mai fiatalok! Bezzeg a mi időnkben… Ennyi lenne a Z-generáció? Közhelybe tömörített frusztrációhalmaz: nem értjük őket, de attól a világtól is tartunk, amibe ők már beleszülettek. A válasz talán azért nem egyértelmű, mert túl egyszerű. Így mi megkérdeztük őket. Most arról, hogyan vélekednek a koronavírus elleni védőoltásról?
Édes az élete, és csaknem három évtizede mások életét is édesíti: nagy tapasztalattal rendelkező cukrász, aki hobbi- és profi cukrászokat is oktat. Lengyel László Levente számára nem jelent gondot egy mosogatás.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
Drága Barátnőm! Ugye érzed, hogy ma neked bomlanak a virágok? Hidd el, hogy ma neked fütyüli rekedtre magát a rigó! Hallod? Kedvenc dalodat susogja a szellő. Tudom, nehéz elhinned, de tedd meg most az egyszer a kedvemért!
A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
A nyomtatott lap újraindulásának örömére gondoltunk egy merészet, s az elkövetkezőkben kis „magamutogatásba” kezdünk: betekintést engedünk kollégáink gardróbjába is. Egyúttal pedig arról faggatjuk egymást, hogy kinek mit jelent a stílus?
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.
Bár egyre több a napsütés, s szívünket melengeti már a csicsergő madárdal, alig bírjuk kivárni az igazi tavasz érkezését. A hosszú tél elnyelte a vitaminkészletünk, épp ezért epedünk valami zöld, valami zsenge, valami tavaszias íz után.