A Nők az üzleti világban sorozatunkban Bene Zsófiát, a TulipArt Design márka megálmodóját és a Portéka boltok tulajdonosát kérdeztük arról, hogy miért éri meg feladni a biztos munkahelyet és vállalkozást indítani, hogyan találja meg a magánélet és a vállalkozásvezetés között az egyensúlyt, és számára mi jelenti az örömöt a munkájában.
– Hogyan lettél vállalkozó? Fiatalkori ambíció vagy tudatos döntés volt?
– A vállalkozóvénámat a családból hozom, ugyanis korábban édesapám is vállalkozó volt, ahogy jelenleg a bátyám is az. Nem állt távol tőlem a gondoltat, hogy a saját utamat kezdjem el járni. Ugyanakkor, visszatekintve azt érzem, hogy nem egy tudatos döntés eredménye, hogy ma már a TulipArt Design és a Portéka boltok tulajdonosa vagyok. Kezdetben csak napról napra igyekeztem megoldani a felmerülő problémákat, fogalmam sem volt róla, hogy mi az az üzleti terv, hogyan kell ezt jól csinálni. Hagytam magam sodródni az árral. Vallásos neveltetésemből kifolyólag, a döntéseimet mindig a Jóisten kezébe helyezem. Tudom, hogyha jó úton indultam el, akkor előbb-utóbb megtalálnak a megfelelő lehetőségek is általa.
Hirdetés
– Mivel foglalkozik a vállalkozásod?
– 2017-ben még csak kizárólag fülbevalók és pénztárcák jelentették a TulipArt Design termékkínálatát. Emellett pedig esküvői dekorációval is foglalkoztam, mert azt tapasztaltam, hogy bár a kínálat nagy ezen a piacon, valahogy mégsem látok eléggé letisztult, elegáns, diszkrét dekorációkat. Mindezek mellett természetesen főállásban dolgoztam. Aztán egy alkalommal egy nagyobb vásárra volt lehetőségünk eljutni, és be kellett látnom, hogy tizenötféle pénztárcával és egy paletta fülbevalóval nem elég megjelennem. Már akkor nagy divatja volt az övtáskáknak, így én is elindultam ebbe az irányba, elkezdtem készíteni. Azóta is alappillérei a termékpalettámnak ezek a kiegészítők.
Kézművesként tudom, hogy milyen sokat jelent, ha a nagy szeretettel és odafigyeléssel elkészített termékeimet befogadja egy üzlet, és így még nagyobb vásárlói bázishoz sikerül eljutni. Ez a gondolat vezetett el a Portéka kézműves ajándékboltok megnyitásához is.
A csíkszeredai boltunkat az hívta életre, hogy kinőttük a műhelyt, amely akkor még a jelenlegi bolt helyén volt, más helyre kellett költöznünk. Így felszabadult egy helyiség, és belevághattunk a másik álmunk megvalósításába. Idővel Gyergyószentmiklóson adódott egy jó lehetőség, és ott is üzletet nyitottunk, hogy az a rengeteg szép, kézzel készült dolog minél több emberhez eljuthasson.
– Mivel több egy TulipArt táska a piacon fellelhető versenytársaihoz képest?
– Hagyománykedvelő családban nevelkedtem, és az egész életemet meghatározta a népi motívumaink tisztelete, szeretete. Kézműves termékeim megalkotása számomra lelki feltöltődés, és szeretnék a lelkemből is egy-egy darabkát átvinni beléjük. Minden egyes darabba igyekszek elrejteni a hagyományos népi motívumainkból valamit. Mindezt úgy csomagolva, hogy a mai modern igényeknek is megfeleljenek. A mi termékeinknek lelkük van, és benne van mindaz az odaadás, amivel a férjemmel és kollégáimmal együtt építgetjük ezt a vállalkozást. Ma már csak saját mintákkal dolgozunk, és igyekszünk nemcsak a nők és gyermekek részére termékeket előállítani, hanem a férfiak számára is készítünk portékákat.
– Miért érdemes vállalkozónak lenni, noha sokkal több a bizonytalan faktor, mint egy alkalmazotti létben?
– Az évek során egy-egy megoldandó nehézség felbukkanásakor eljátszottam a gondolattal, hogyha visszatérnék a nyolcórás munkaprogramra, talán könnyebb lenne az életünk, de valami mindig kibillentett ebből a helyzetből és sikerült továbbhaladni. Tisztában vagyok azzal is, hogy a szerencse forgandó és a mai ingoványos gazdasági helyzet elhozhatja azt az időt, hogy fel kell adnom a vállalkozói létet, de ezzel a helyzettel is megbékélnék, ha az az utam.
Sok sikerélményben van részünk, amikor kézművesként lehetőségünk van személyesen találkozni a vásárlóinkkal.
Egy-egy vásárban el tudjuk végezni a piackutatást is, hiszen látjuk direktben a vásárlók visszajelzéseit, véleményeit, konkrétan rá is tudunk kérdezni, hogy nekik mi tetszik és mi nem. A személyes találkozások alkalmával lehet a legjobban kapcsolódni az emberekhez, és büszkeséggel tölt el, ha igennel tudok válaszolni egy olyan kérdésre, hogy „ezeket a szép dolgokat te készíted?”
– Mi a legnehezebb/legnagyobb kihívás számodra a vállalkozói létben?
– Egy vállalkozó életében számtalan nyomasztó dolog létezik. Kezdve a bürokratikus dolgokkal, el egészen a jövő miatti aggódásig. Folyamatosan harcolunk és törekszünk arra, hogy megmaradhassunk. Számomra a legnagyobb kihívást jelenti kitalálni, hogy mi fog tetszeni a vásárlóimnak, melyik az az irány, ami kifizetődő lesz, hogyan legyünk másabbak, mint adott esetben a hasonló termékeket készítő társaink. Nyilván ez alatt értem az anyagi, megélhetési faktorokat, viszont számomra rendkívül fontos a vásárlók visszajelzése, az, hogy szeretettel viseljék a nálunk megvásárolt termékeket.
– Mennyi energiádat veszi el az aggódás – épp az állandóan változó faktorok, a bizonytalanság miatt?
– Lesz-e kinek eladni a termékeimet a jövőben? Milyen világ következik? Az állami szervek mennyire engednek majd élni és haladni? – ezek a kérdések folyamatosan bennem motoszkálnak, de szerencsésnek mondhatom magam, mert a férjem személyében egy olyan társat tudhatok magam mellett, aki mindenben a segítségemre van. Mivel ő foglalkozik teljes mértékben az adminisztrációval, ezért ő a számok embere, és néha-néha szükség is van arra, hogy visszahúzzon a földre. Ugyanakkor ő az, akivel könnyebb kimászni a nehéz helyzetekből is. Vele együtt kézenfogva minden könnyebb. A kollégáink pedig amellett, hogy rendkívüli szakértelmet adnak hozzá a vállalkozásunkhoz, mind csupaszív emberek. A motivációm tehát az alkotás öröme, a hátszél, a csapatom, akik miatt megéri kitartani. Hálás vagyok a munkájukért.
– Mi az, ami örömet szerez neked a vállalkozói/vezetői létben?
– Nincs is nagyobb öröm számomra annál, amikor sétálunk az utcán, és meglátom másokon az általam megálmodott és elkészített termékeket. Össze is szoktunk súgni a férjemmel, hogy nézd, ott egy TulipArtos táska vagy kabát. Ugyanilyen jó érzés, amikor például az új minta piacradobásakor én magam kezdem el hordani az adott darabot a vásárokon, és odajönnek hozzám az arra járók, hogy nekik is kell belőle. A pozitív visszajelzés a legnagyobb hajtóerő.
A gyermekek számára készített termékeim elkészítésére saját gyerekeim motiválnak, rajtuk tesztelem és próbálgatom, tudom, hogy jó, hogy könnyítek velük az édesanyák feladatain. Hogyha valaki TulipArtos hálózsákot vásárol a gyermeke számára, akkor nem kell éjszaka azon aggódnia, hogy megfázik a kicsi. A termékeimnek ez is a célja: kényelmet, praktikumot adni.
– Mit gondolsz, vannak-e olyan kihívások, amelyekkel a férfiak kevésbé kell szembenézzenek a vállalkozói létben?
– Mind ismerjük a székely mondást, hogy a férfi az ember, a nőnek otthon van a helye. Nekem két bátyám van, így volt alkalmam megtanulni az efféle hozzáállást kezelni, hogy hogyan kell a kényes szituációkat elhárítani. Értelmetlennek látom a latolgatást, hogy melyik nem a jobb.
Mitől lenne több egy férfi, és mitől egy nő? Mindannyian emberek vagyunk.
Persze tudom, hogy rengeteg olyan helyzet van, amikor a férfiak fölényben vannak a fizikai adottságaikból kifolyólag, de véleményem szerint ez a szellemi és egyéb kapacitásokra nem vonatkozik. Nekem szerencsém van, az én férjem kivétel, és társként együtt visszük úgy a családi, mint az üzleti életünket.
– Figyelsz tudatosan a munka – pihenés arányára, hogy ne legyél kifacsart, hogy rendszeresen feltöltődj? Mi tölt fel?
– Néha valóban könnyebb volna négy órakor az ajtót becsukni magam után. Néha van, hogy én is telítődöm, de mára megtanultam, hogy a gyerekeim legyenek a kikapcsológombjaim. Amikor kiveszem őket az óvodából, akkor megszűnik a világ és csak rájuk koncentrálok. Persze szükségem van az egyedül töltött időre is olykor, de ezt a vágyamat egy óra séta az erdőben beteljesíti. Az igazi kikapcsolódást az jelenti, ha a családommal együtt kimegyünk a „világ végére” a természetbe, és csak egymásra figyelünk.
– Mit tanácsolnál azoknak a fiatal nőknek, akik fontolgatják a vállalkozást?
– Figyeljenek a belső hangjukra. Ha azt érzik, hogy képesek valami többre, akkor meg kell ragadni a lehetőséget, mert különben elszalasztják, és többé nem fog visszatérni. Engem a Jóisten segítsége vezérel, és hiszem, hogy Ő másnak is jó iránymutatást tud adni, ha meghallgatják a szavát.
