Tények és tévhitek a kamaszkorról

A köztudatban rengeteg tévhit, mítosz él a serdülőkorral kapcsolatban, amelyek jó részét a tudomány már megcáfolta. Az agykutatás rohamos fejlődése évről évre arra késztet, hogy szembenézzünk a sztereotípiákkal. Szülőként, nevelőként érdemes időnként frissíteni a tudásunkat, hogy több megértéssel viszonyulhassunk azokhoz a helyzetekhez, amelyek a fejlődésből fakadnak.

Vegyünk sorra tehát és vizsgáljunk meg néhány ilyen tévhitet:

  • A kamaszkor mindössze néhány év a tízes évek közepén. A valóság az, hogy a serdülők testi érése a fejlett társadalmakban egyre korábban következik be. A neurológiai kutatások pedig azt mutatják, hogy az agyi fejlődés a húszas évek közepéig is eltart. Így bár jogi értelemben nálunk 18 évesen felnőtté válik a fiatal, pszichológiai értelemben még jó néhány évre szüksége lehet az érettséghez.
A kamaszkor így akár több mint tíz évig is eltarthat.
  • Kamaszkorban a szülő-gyermek kapcsolat a legtöbb esetben megromlik. A kamaszkor másfajta lelki igényekkel és szükségletekkel jár együtt, mint az identitáskeresés vagy a leválás.  Ha ezekre a megváltozott igényekre a szülő nem reagál adekvátan, a kapcsolatuk valóban elmérgesedhet. A serdülőknek erős és biztonságos, szeretetteljes kapcsolatra van szükségük a szüleikkel akkor is, ha ezt nem sikerül megfelelően kommunikálniuk.
  • A kamaszkori lázadás leginkább a felnőttek ellen irányul. G. Neufeld, a világhírű Neufeld Intézet vezetője szerint
a kamasz lázad mindenféle kényszer(ítés) ellen, akár a felnőttek, akár a kortársak részéről jön.

Ha a kamaszt a kortársak felé gyakran a behódolás jellemzi, akkor a lázadást inkább a kortársorientáció számlájára írjuk. Ez utóbbi nem segíti az autonóm, felnőtt én kialakulását, csak a kötődés iránya más lesz.

  • A serdülők pimaszok és tiszteletlenek, feleselnek és folyton provokálnak és keresik a konfliktust. A valóság ezzel szemben az, hogy
mindennél jobban vágynak a nyugalomra. Pláne otthon.

Fejlődésben lévő agyuk azonban fokozottabban reagál a stresszkeltő szituációkra. Továbbá átmenetileg olyanokká válnak, mintha egy speciális nagyítón keresztül szemlélnék a világot, amelyben a felnőttek hibái, tévedései vagy a világ visszáságai felnagyítódnak, kiélesednek. Bár felnőttként ezzel szembesülni roppant kellemetlen, hogyan válhatnának jó felnőttekké, ha nem vizsgálnák meg ezt a témát fájdalmasan közelről?

  • A serdülőket a (nemi)hormonjaik irányítják. A 20. században ez elfogadható érv volt a serdülők impulzív viselkedésére. Ma már ez csak részben magyarázat az említett viselkedésre. A fiatal felnőttek és a serdülők hormonszintje közt nincs olyan nagy különbség – írja F.E. Jensen a Kamaszagy című könyvében. A különbség inkább az agy felépítésében, fejlődésében keresendő. Bizonyos agyi „útvonalak”, például amelyek a limbikus rendszerből (az agy érzelmi központjából) a homloklebenyig (az érett döntésekért felelős agyterületig) húzódnak, még nem eléggé működőképesek.
  • A tinédzserek lusták, szórakozottak, figyelmetlenek. Valóban a legtöbb kamasz álmodozik, és
bár a külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy egész nap semmit sem csinál, tulajdonképpen hatalmas belső munkát végez: önmaga egyre jobb verzióját állítja elő

sok-sok kísérletezéssel. A figyelmetlenség sokszor nem nemtörődömségből fakad, hanem az alváshiány az oka. 

  • A kamaszokat csak a szórakozás érdekli. A korra jellemzően elsődleges a szórakozás iránti igény serdülőkorban, ez szintén az agy fejlődésével van összefüggésben. Az azonnali jutalmazó ingerek erőteljesebben hatnak az agyra. A kockázatbecslés pedig homloklebenyi funkció, később épül be az érés folyamán. Mindemellett a kamaszok sem egyformák. Az introvertáltabbak számára inkább büntetés egy népes buli.
  • A mai serdülők folyton a telefonjukon lógnak. Az biztos, hogy önszántukból kevesen kapcsolják offline módba a készüléket. De míg a szüleik generációja ebben a korban iskolába járt, tanult, barátkozott, szerelmével találkozott, olvasott, moziba ment, játszott, vásárolt, a mai kamaszok ugyanezt teszik az okostelefonjuk segítségével. 
  • Jobban járnak, ha már a családban hozzászoknak a mérsékelt alkoholfogyasztáshoz. A kutatások azt mutatják, hogy az első kipróbálás ideje egyre korábbi életkorban következik be. Minél korábban kezd valaki rendszeresen alkoholt fogyasztani, annál nagyobb az esélye a későbbi függőség, vagy más pszichés probléma kialakulásának. A családi jóváhagyás nem vezet kevesebb alkoholfogyasztáshoz. Az agyi éretlenség, bizonyos gátló neuronok hiánya abban is megmutatkozik, hogy
az alkohol nyugtató hatása csak több alkohol elfogyasztása után érvényesül. A lányok agya a gyorsabb fejlődés miatt még sérülékenyebb.
Hirdetés

Szülőként gyakran nehéz eldönteni, hogy egy bizonyos serdülőkori viselkedés a normatív (fejlődésből fakadó) krízis része-e vagy pedig a szintén gyakran serdülőkorban debütáló pszichés kórkép (depresszió, skizofrénia, borderline személyiségzavar) kezdete. Ha ez a kérdés felmerül, minden esetben kérjük ki egy szakember véleményét.

A kamaszkorral kapcsolatos cikksorozat következő – utolsó – részében arról lesz szó, hogyan érdemes viszonyulni felnőttként a serdülőkhöz.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: