A Mi időnk, a Ti időtök

Valami történik a világgal, valami nem olyan már, mint volt. Olyan sok a furcsaság, s az emberek is egyre komorabbak. Nem látni mosolyt az arcokon. De hát minek is örülnének, amikor minden olyan gyorsan változik, és nem tudhatjuk, mit hoz a holnap? S a fiatalok! Ők aztán a lehető legfurábbak, minden más közepette.

Az öltözékük még hagyján… de ahogy beszélnek! Röpködnek az angol kifejezések, a rövidítések, a szleng, hogy csak ők értsék. A teljesítményük pedig valóban elkeserítő… 

A most felnövekvő generáció messze elmarad az eddigiektől. Nincs motivációjuk! 

Pedig a szülők vagyonokat költenek különórákra, a tanárok tömik a fejükbe a tudást, s mégis, a tanulmányi eredmények csapnivalóak. Senki sem találja a magyarázatot, pedig keresik azt pedagógusok, pszichológusok, szülők, társadalomkutatók. 

Mi, felnőttek mindent megteszünk, én biztosan. 

Ma is, kora reggel, mielőtt eljöttem otthonról, előkészítettem mindent, s a lelkére kötöttem a leánykának, hogy amikor hazaér délután, melegítse meg az ebédet, adjon enni a macskának és a kutyának, tegyen be egy mosást, és miután kutyát sétáltatott, üljön le tanulni. Én csak késő estére érek haza, nem lesz már időm ezekre, maximum kinyúlok a kanapén egy sörrel és pár szál cigivel. Olyankor jön, és segítséget kér a matekhez vagy a földrajzhoz, de 

egyrészt hulla fáradt vagyok, másrészt ki emlékszik már az iskolai tananyagra?

Soha nem használtam egy mondatot sem belőle, még a külföldi munkák ideje alatt sem tudtam megszólalni németül, pedig évekig tanították az iskolában. Amúgy a mai munkahelyeken úgyis empátiát, szorgalmat kérnek, nem tudást… Na, ezek nincsenek meg a mai fiatalokban! Nem is tudom, mi lesz velünk öregkorunkban, mind elmennek külföldre dolgozni, s haza se jönnek többet. Igaz, mondogatom is mindig, hogy itt nincs amiért maradni, se munkahely, se pénz, se lehetőségek nincsenek. Külföldön legalább megfizetik az elvégzett munkát…

Az évek során összegyűlt bölcsesség-mozaikok egyre félelmetesebben illeszkednek egymáshoz, és alkotják a valóság részeit. 

Az a védőháló, amit nekünk, felnőtteknek kellene tartanunk a következő generációknak, erősen szakadozott, és nagyon vékony anyagból készült. A riasztó statisztikai adatok-, a szemünk előtt zajló agresszió-, szerfogyasztás-, látszólag céltalan cselekedetek mögött nem találjuk az összefüggéseket, amelyek talán elvezetnének fiataljaink másnak mondott világához. Nézem őket: ahogy alkotnak, ahogy fogalmaznak, ahogy pályát választanak, ahogy egymáshoz viszonyulnak, ahogy keresgélnek, ahogy bántják egymást és önmagukat. 

Sohasem volt még ilyen alacsony a tudásszint, az intelligencia, az alkotókedv, mint most – hallgatom, ahogy értékelik őket. 

Soha nem volt még ilyen frusztrált, kiégett, segíteni képtelen és ezerfelé kapkodó a felnőtt társadalom, mint most – látom a valóság másik részét magam körül. De a két sík valahol, valahogy találkozik: a tekintetek, a tettek egymásba fonódnak, s fonják az idő végtelennek tűnő szálait…

Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Ezek a mai fiatalok – Mire mondjuk, hogy bezzeg?!
Ezek a mai fiatalok – Mire mondjuk, hogy bezzeg?!

Mielőtt véleményt fogalmazunk meg egy generációról, érdemes az életüket meghatározó folyamatok mögé nézni. Általánosításokba bocsátkozni tévút lehet, de mégis vannak tendenciák, amelyek meghatározóak a mai fiatalok jövőjét illetően. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)