Agyonnyom és felemel: a mi örökségünk

Amikor közel egy éve a szerkesztőséggel azt a melléklet témát is a listánkra válogattunk, hogy Igent mondunk az örökségre!, nehezen találtuk meg a közös pontot az értelmezésében. Mit nevezünk örökségnek? Természeti-, épített-, tradicionális-, családi-, történelmi örökségről beszélünk? Kinek mit jelent az örökség?

Amikor pedig konkrétan ezt a lapszámot terveztük sem voltunk sokkal elébb – egy dologban viszont egyetértésben bólogattunk: hogy amink adatott, ahová születtünk, azzal kell kezdenünk valamit, abban kell megtalálnunk azt az értéket, amire igent mondunk. Mert amit magunkkal hozunk, az meghatároz.

De mit hozunk magunkkal? És ez összeköt vagy szétválaszt? Mert annyi nézőpont van, ahányan vagyunk. 

Nekem elsőre a kisebbségi lét jut eszembe az örökség szóról, mert ez annyi mindent meghatároz, és predesztinál olyan hozzáállást a hovatartozáshoz, ami eleve megfelelési kényszerek sorát halmozza. Negatívumait nem tagadhatjuk, de megláthatjuk benne az egyedit, a különlegeset, a többletet is, ami erősebbé tesz.

A női és a férfi létnek is megvannak a maga örökségei, amelyeknek egy jelentős részétől megszabadulnánk. Nehéz súlyként cipeljük, észrevétlenül ruházzuk át egyik generációról a másikra, vagy egyenesen megtagadjuk. De talán nem eltörölni kell, mert azzal elvész az is, ami érték volt, vagy gyökeret jelentett.

Én inkább a tudomásul vétel mellett állok: elfogadni, ami volt, és változtatni, ahol kell. Mert a fejlődésnek ez lehet az útja. 
Katt a képre a megrendeléshez – Szeptemberi lapszámunkban igent mondunk az örökségre!

Örökségünk része a vallási-, nemzeti-, kulturális-, társadalmi hovatartozásunk. S ezekben már annyi különbség halmozódhat, hogy nem összetart, hanem szakadékot teremt. Ha egymásra erőltetjük.

És a család. Az egyénre szabott örökségünk legsarkalatosabb pontja. Talán mindenkinek a legérzékenyebb „tartozéka”, és a leginkább meghatározó egész életére.

Amíg a családi múltunk csak bizonyos részeit vesszük tudomásul, s a teljes képből tabusítjuk, ami fájdalmas, nehéz békében élnünk az örökségünkkel.
Hirdetés

Nehéz tisztán látni, hogy kik is vagyunk. Ezért is érdemes hangsúlyozni a megismerés fontosságát, és igent mondani az örökségre, hogy teljes legyen a jelenünk és értékes a jövőnk.

Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Lapozz bele a szeptemberi lapszámunkba: