Bizalom, a törékeny üveggömb

A bizalmat irracionális érzésnek írnám le, ami tapasztalati eseményeken, élményeken, történéseken alapozódik meg. Nagyon sérülékeny. Mint egy vékony falú, gyönyörű szép, aprólékos munkával megformált üveggömb – mondja Szalay Zsuzsanna pszichológus. Őt faggattuk erről az érzésről, amiről számos kutató, például Erik H. Erikson is azt mondja: kialakulása alapvetés az emberi személyiségfejlődésben.

Ősbizalom vagy teljes bizalmatlanság. Tényleg ennyire alap ez az ellentétpár a személyiségfejlődésben?

 

Vannak a pszichológiában kissé túllihegett témák, annak idején, amikor erről tanultunk, úgy éreztem, egy kicsit ez is az. Akárcsak az, hogy megszületés után az anyának rögtön érintkeznie kell a csecsemővel, mert hanem nem tud kialakulni a bizalom. De egy anya-gyerek kapcsolat sokkal többről szól, mint hogy első percben karjába adták-e vagy sem a babát. Mégis azt gondolom, hogy minden tapasztalatnak, amit legelőször szerez a gyerek, sokkal nagyobb súlya van a későbbi élete folyamán, mint az összes utána következőnek. Az első tapasztalatok mérföldkőnek számítanak, amelyeknek lehet pozitív vagy negatív hatásuk. Ma úgy látom, hogy akárcsak Eriksonnál, az első életév tényleg kritikus olyan szempontból, hogy mit érez a csecsemő az anyából (mert az elsődleges gondozó a legtöbb esetben az anya). Ha azt érzi, hogy szeretik, elfogadják olyannak, amilyen, ha alapvetően ezt a feltétel nélküli elfogadást, örömet éli meg az anyjával való kapcsolatban, és azt, hogy ő kész értő módon reagálni a jelzéseire, akkor a gyerekben kialakul egy olyan érzés, hogy érdemes jelezni a világnak, bízhatom anyámban és rajta keresztül a világban. Szerethető, értékes, fontos vagyok, tehát bízhatom magamban is. Ha egyévesen úgy 70-80 százalékos arányban inkább a bizalom dominál mint alapérzés a gyermekben, akkor ez a további fejlődése szempontjából nagyon pozitív dolog. Viszont ha ez az arány jóval alacsonyabb, akkor a gyerekben az a tapasztalat alakul ki, hogy nincs értelme jelezni, nem figyelnek rá, nem szeretik, hiába tesz bármit, úgysem tudja megváltoztatni a hozzá való viszonyulást. Ezt az általánosítást vetíti ki a világra és magára. A bizalom hiányát.

Illusztráció

 

Ez pedig – gondolom – a későbbi fejlődését is károsan befolyásolja…

 

Igen, sőt, ez a tapasztalat súlyos érzelmi zavarokhoz vezethet. Kisgyerekkorban alvási, evési problémákban, sok sírásban nyilvánulhat meg.

 

Ma már a gyereknevelésben is vannak divatirányzatok. Mennyire segítik ezek a szülőket a bizalom kialakításában?

 

Minden káros, ami nem igazán belső indíttatásból jön, amit nem szívesen tesz az anya.

Például én nem tudok teljesen egyetérteni azzal, hogy csak a hordozókendőben felnőtt csecsemőben alakul ki biztosan az ősbizalom. Nagyobb a valószínűsége, de nekem sokkal fontosabb az, hogy milyen az anya belső, lelki viszonyulása az egészhez. Tényleg saját vágyból teszi, vagy trendkövetésből? Ugyanez áll a szoptatással kapcsolatos „divatokra” is.

 

Egy anya, aki szorongó, bizalmatlan ember, instabil személyiség, képes kialakítani a gyerekében az alapvető bizalmi érzést?

 

Erikson azt mondja, hogy nem. Én azért hiszek abban, hogy anya és a gyereke között egy csodás kapcsolat alakul ki. És nem hiszem, hogy olyan egyenesen lehetne következtetni, hogy ha szorongó az anya, akkor a gyereke is az lesz. Mert gyereke születésével egy nő gyönyörű változásokon tud átmenni, és olyan szépen át tudnak íródni a világról alkotott sémák… A nagy találkozások képesek régi rossz tapasztalatokat is felülírni. Hiszem, hogy megtanulhat az ilyen anya is, gyermekét látva, pozitívabb módon viszonyulni önmagához, a világhoz. Persze tudatos önmagával való munka kell ehhez.

Hirdetés

 

Illusztráció

Említs néhány dolgot, amelyek nagyon fontosak a bizalom kialakulásában!

 

Egyik legfontosabb bizalmat erősítő tapasztalat: a gyerek jelzéseire mihamarabb reagálni kell. Van ez a szokás, hogy nem kell felvenni, ha sír, mert „felkapatod” a gyereket, ezzel azonban gátolni lehet a bizalom kialakulását. Nagyon fontos az ígéretek betartása, azaz semmi olyat nem mondani, amiről nem tudom garantálni, hogy tényleg úgy lesz. Még vigasztalásból sem! A gyermeknek adott szó abszolút szent kell legyen! Gyakran könnyebb eltűnni a látóteréből, „elszökni”, ha valahová a szülőnek el kell mennie. Ezeket a helyzeteket kerülni kell. Akárcsak az ún. „elhallgatásokat”, hiszen a gyerek nagyon jól érzi a család érzelmi klímáját, és mégis, ha kérdez, azt mondják neki, hogy nem történt semmi – ezek mind oda vezetnek, hogy elveszíti bennünk való bizalmát, és ezen keresztül az emberekben való bizalmát. A gyereknek éreznie kell, hogy ha öröme, bánata, gondja, kérdése van, érti őt, figyel rá a szülő. A gyerekkel szemben is kötelező a diszkréció, ha megkér, hogy valamit ne mondjunk el pl. a másik szülőnek, akkor ezt szigorúan be kell tartani. Őszinteségre, hitelességre, egyenességre van szükség, hiszen hogy bízzam meg másban, ha anyámban, apámban nem bízhatom meg.

 

Felülbiztosítani a biztosítékot is

Tibor vállalkozó, gyakran üzletel román, svéd és görög partnerekkel is. Azt mondja: annak ellenére, hogy mindenképpen szükség lenne a bizalomra ahhoz, hogy egy jól menő céget lehessen felépíteni, igen-igen hiányzik ez a kultúránkból. Ha például egy külföldi kerül kapcsolatba egy romániai vállalkozással, a nyugaton bevett üzleti szokásait teljesen átszabja. Egy hazai partnerrel szemben sokkal több biztosítékot kér, még a biztosítékokat is felülbiztosítja, és ebből legtöbbször az üzleti kockázatbiztosítók jönnek ki jól, mert a bizalmatlanságból szép pénzt keresnek. Sokat elmond az is, hogy ha valaki egy kicsit jobban menő vállalkozást vezet, olyan adatokat is próbál eltitkolni, ami nyilvános. De ha rákérdezel, hogy nyereséges volt-e a céged, vagy mennyi profitod volt az elmúlt évben, akkor egyszerűen nem akarja elmondani. Tibor saját személyes példája: 9 éves üzleti kapcsolat, s a partner egyszer csak több százezer lejt nem fizet ki. Csődbe ment. Fölhívta, vállrándítással közölte, hogy ennyi volt, ennyit tudott kifizetni… Miközben van egy helikoptere és két darab – egyenként 230 ezer eurós – Ferrarija. Nyolcvannégy más cégnek 10 millió euróval tartozik… „A románoknál van az a mondás, hogy aki a száját egyszer megégette, az már a joghurtba is belefúj. Nyilván emiatt még a megkívántnál is sokkal körültekintőbb vagyok, ami plusz terheket ró rám. Az ember mindent túlbiztosít, borzasztóan megnő az adminisztrációs háttere egy-egy üzletnek” – mondja Tibor. Tehát már nem arra koncentrál, ami az igazi feladata lenne, hogy tőkét termeljen, hanem, hogy azt bebiztosítsa, mert a másikban nem lehet megbízni. És ez csak a vállalkozó és vállalkozó közötti bizalmatlanság. De ott van emellett az állam és a vállalkozó közötti bizalmatlanság is. Már a törvényeket is úgy hozzák, hogy hol lehet egy kiskaput találni, hogy lehet kivédeni, eleve nem azt feltételezik, hogy minden állampolgár vagy minden vállalkozó becsületes, hanem, hogy vannak becsületesek, de többnyire becstelenek az emberek, és számukra kell féket szabni.

Gyakran mondják, hogy a bizalmat leginkább próbára tevő időszak a serdülőkor. Hogyan lehet jól átvészelni?

 

Serdülőket tanítok, és ők gyakran panaszként hangoztatják, hogy a szülők még mindig gyerekként kezelik őket, nem bíznak bennük, nem hiszik el, hogy tudnak vigyázni magukra. Persze a szülő részéről lehet valamennyire jogos a félelem, de mégis azt látom, hogy jó lenne esélyt, mozgásteret, bizonyos fokú szabadságot adni a serdülőnek, hogy bebizonyíthassa, hogy ő megbízható. És különbséget tenni: nem benned nem bízom, hanem féltelek (például az éjszakai szórakozóhelyek veszélyeitől, a sötétben, későn való járkálástól)!

Illusztráció

 

Bizalom és gyógyulás

Orvos és páciens között a kapcsolat teljes mértékben a bizalmon alapszik. Mihelyt ez hiányzik, az orvos bármit tehet, mert a gyógyulás folyamata más irányt vesz – állítja dr. Szilveszter Attila gyakorló ortopéd szakorvos. „A bizalom nem csak abból áll, hogy az orvos fölveszi a fehér köpenyt, jóképű, és mosolyog. Mi azt tanultuk, hogy a beteghez hozzá kell érni, meg kell fogni ott, ahol fáj neki, látnia kell, hogy törődsz vele. A páciens akkor lesz teljes bizalommal irántad, ha jó eredményeid lesznek a kezelés során. Fontos, hogy az orvos mindig magabiztos legyen, a páciensnek pedig éreznie kell ezt a határozottságot. A sztereotípiáknak is nagy szerepük van a bizalom kialakulásában: nálunk egy gyermekorvosban inkább bíznak, ha nő az illető. Az én szakterületemen a férfiakat tartják jobb szakembernek, de ennek nem feltétlenül van köze a valósághoz. Azt tapasztalom, hogy általában egy mosoly és egy biztató szó hatékonyan hozzájárul a megfelelő bizalmi szint kialakulásához”. Dr. Szilveszter Attila számára az is fontos, hogy bízhasson a páciensében. Mert a kezelési stratégia szempontjából nem mindegy, hogy a páciens betartja-e az előírt és megbeszélt lépéseket, vagy sem. Elengedhetetlen az is, hogy őszintén tudjon orvosával beszélgetni, hogy elmondjon mindent, amit érez. A gyógyulás tulajdonképpen egy csapatmunka. „Előfordul, hogy a bizalom nem mindig jön vissza, annak ellenére, hogy én megelőlegezem a páciensnek. De ettől függetlenül teszem a dolgomat” – mondja a fiatal orvos. 

Visszaállítható-e a bizalom?

Mindez kiderül a januári Nőilegben.