Gyimesben, ott, ahol a párás hegyek olyan formásan sorakoznak egymás mellett, mint valami óriási, gőzölgő puliszkák, és a patakok úgy szeletelik őket, mint a finom cérnaszál, élt egyszer néhány jó ember.

Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, ott, ahol az erőt még a karban és szívben mérték, és nem a térben, volt egyszer egy hatalmas király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya...

Szinte minden tökéletesen indult, már akkor majdnem elájultak, amikor egymásra pillantottak. Van az a szemkontaktus, amitől összecsuklik az ember lába, a szíve lefagy egy pillanatra, hogy aztán elemi erővel kezdje el pumpálni a forró vért a vénákba.

Manapság sokkal több válásról lehet hallani, mint jól sikerült házasságról. Úgy tűnik, hogy az első hullámvölgy után egyre többen az „eldobom, keresek másikat” stratégiát tartják a legkézenfekvőbbnek. De mitől lesz jobb a következő kapcsolat?

Tudja, hogyan kell eltávolítani a rágógumit, ha beleül, és a ruhájába ragad? Ez a szövetben förtelmes anyag, ha megfagy, szilárddá válik, tehát csupán az lesz a dolga, hogy a foltossá vált ruhát egy zacskóba zárja, majd a fagyasztóba teszi egy kis időre.

A székely férfiak hidegek, rosszul kommunikálnak, nem tudnak udvarolni, nem kedvesek. Sokszor halljuk a székely nőktől ezeket a sztereotípiákat, így ezen kijelentéseknek kell legyen valamiféle alapjuk. Bár általánosítani nem lehet, mert kivételek mindig vannak, jó megvizsgálni, honnan is fúj a szél. Mert az udvarlás jó befektetés. Időt és energiát áldozunk a másikra, és szeretetet kapunk cserébe. Megéri, nem? (Cikkünk a Nőileg magazin 2014. szeptemberi számában jelent meg.)

„Van nekem egy csíkos gatyám, abban tartom a ceruzám. Minden este írok vele, mégsem kopik el a hegye” – szól az ismert pajzán dalocska. Azt már kevésbé foglalják dalba, ha nem ír, vagy nem eléggé kemény a cerka. A székely férfiideállal ugyanis nem összeegyeztethetők a merevedési zavarok, holott – szakemberek szerint – ez majd minden férfival előfordul élete során. A teljesítőképesség csökkenése tabu, a férfiak férfitársaikkal ritkán, partnerükkel pedig még ritkábban beszélnek arról, hogy mi van, ha nem á