Soha semmi más, csakis fodrász szeretett volna lenni. Bár az, hogy férfi hajakkal fog dolgozni és szakállakat igazítani, nem szerepelt a terveiben. Egy nő, aki borbély – Nagy Mária, csíkszeredai férfifodrász szakmájáról mesél.
Amikor egy pap az égi Paradicsomot hirdeti, annak szolgálatában dolgozik, azt természetesnek tartjuk, azt mondanánk: ez a dolga. Az viszont már nem tartozik hivatása gyakorlásához, hogy egy közepes méretű területen – egyebek mellett – paradicsomot termesszen. László Rezső, csíkcsicsói plébános ezt teszi – csodálnivaló, rendezett sorokban, nagy odaadással és lelkesedéssel.
Vannak hivatások, amelyeket az átlagosnál sokkal nagyobb megfontolással és általában egy egész életre választ az ember. Ilyen élethivatás a papság is, amelyre a felkészülés is nagyban eltér a megszokott képzésektől. Dr. András Istvánnal, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet rektorával beszélgettünk a papnevelés jelenéről, annak örömeiről és kihívásairól.
Szombat volt, de korán felébredt. Kávét főzött, bevitte a még alvó férjének is, letette az éjjeliszekrényre. Pizsamában ült ki a teraszra, a nap felé fordult behunyt szemmel, beszívta a friss levegőt, próbált örülni a ritka pillanatnak.
Az anyagi javak felértékelődésével a fogyasztói szokások folyamatosan alakulnak. Választásainkkal (és azok kommunikálásával) folyamatosan üzenünk: melyek számunkra a követendő értékek, vagy épp mit engedhetünk meg magunknak.
Vitatkozunk, veszekszünk, büntetünk, válunk. A mai párkapcsolatok rákfenéje az érzelmi eltávolodás, úgy teszünk mintha élnénk, csináljuk, de nem éljük az életünket. A témáról Dr. Antalka Ágota pszichológussal, íróval, egyetemi társtanárral beszélgettünk.
Egyház és pénzügyek. Van, aki szerint a kettőnek semmi köze egymáshoz, mások szerint az egyháznak nem szabadna pénzügyekkel foglalkoznia. Ismét mások úgy vélekednek, hogy mivel az egyház mi vagyunk, ezért földi életünk egyik összetevője, a pénz sem lehet idegen az egyháztól. Érdekes lehet azonban, hogyan látja a kérdést egy szakember. Veres Stelian a Gyulafehérvári Főegyházmegye gazdasági igazgatója, akivel erről a kényes témáról folytattunk eszmecserét.
A kiégésről korábban úgy hittük, hogy az egészségügyi dolgozókat érinti, az orvosokat és az ápolókat, később kiderült, hogy érintettek mindazok a szakmák, ahol emberekkel foglalkozunk, sőt voltaképpen bármilyen munkakör esetében megjelenhet.
Egyedi a története Erdély egyetlen roma származású római katolikus papjának, aki őszintén és hitelesen vall gyökereiről. Beszélgetésünk közben feltárul előttünk gyerekkora, indulása és a most bontakozó szárnyai is. Csíkbánkfalván nevelkedett, első szolgálati helyén, Csíkszentkirályon cigánypasztorációval is foglalkozik.
Utcalány, kéjhölgy, kurtizán, szajha, örömlány, céda, lotyó, cafka, kokott, repedtsarkú, bárcás – legalább huszonöt magyar szavunk van a prostituáltak megnevezésére. A nyelv híven tükrözi: jelenség ez ma is. A motivációról viszont igen keveset beszélünk.
Nem mindenki szeret a halálról beszélni. Mi több, olyanok is akadnak, akik már a halál gondolatát is elhessegetik maguktól, és ha csak tehetik, a temetéseket is kerülik. Pedig a veszteség, a gyász mindannyiunk életének része, ahogyan a halál is életünk tartozéka. Sőt, a XX. század egyik legnagyobb teológusa, Karl Rahner szerint „a halál életünk legnagyobb tette”. Engem soha nem taszított ez a téma, inkább tisztelettel, ámulattal és kíváncsian állok előtte. Ezért is hívtam segítségül dr. Holló László egye
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
Elkötelezett környezetvédők, lokálpatrióták, önzetlen jótékonykodók. Saját bevallásuk szerint unalmasak. A 2013-ban Gyergyószentmiklóson alakult Bagossy Brothers Company frontemberével, Bagossy Norberttel és Tatár Attila zenekarvezetővel beszélgettünk.
A virágbolt előtt megtorpant. Maga sem értette, miért, de betért. Bizonytalanul választott ki egy aprócska, élénk virágot. S ott lengett a kérdés: mit mond, miért is viszi? Ez forgott fejében még akkor is, mikor az ajtón belépett.
Volt egyszer egy gazdag ember, akinek rengeteg jószága volt. Mellette élt egy szegény ember, akinek csak egyetlen báránykája volt. Amikor a gazdag emberhez vendégek érkeztek, elvette a szegény ember egyetlen báránykáját, levágatta és elfogyasztották.
Gyimesben, ott, ahol a párás hegyek olyan formásan sorakoznak egymás mellett, mint valami óriási, gőzölgő puliszkák, és a patakok úgy szeletelik őket, mint a finom cérnaszál, élt egyszer néhány jó ember.
Szinte minden tökéletesen indult, már akkor majdnem elájultak, amikor egymásra pillantottak. Van az a szemkontaktus, amitől összecsuklik az ember lába, a szíve lefagy egy pillanatra, hogy aztán elemi erővel kezdje el pumpálni a forró vért a vénákba.
Manapság sokkal több válásról lehet hallani, mint jól sikerült házasságról. Úgy tűnik, hogy az első hullámvölgy után egyre többen az „eldobom, keresek másikat” stratégiát tartják a legkézenfekvőbbnek. De mitől lesz jobb a következő kapcsolat?
Szász Lenke hétéves volt, amikor a pikkelysömör tüneteit észlelték rajta a szülei. Utólag azonban kiderült: a csaknem egész testét befedő, viszkető, piros foltokkal még mindig könnyebb együtt élni, mint azok szövődményeivel.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.
Erdélyben is egyre népszerűbbek a lovasrendezvények, valószínű, hogy ennek hatására is vált felkapottá a lovassport mint kikapcsolódás, illetve mozgásforma.