„Szeretnék egy olyan világban élni, amelyben van türelmünk megállni, megízlelni az újat, rácsodálkozni az ismeretlenre, de megbecsülni a régit, a kipróbáltat is…” – írta nemrég Ildikó közösségi oldalán. Évvégi kívánságait olvasva egyértelmű volt, hogy nagyon hamar meg kell ejtenünk egy mélyebb beszélgetést. Íme hát egy önmagát vállaló, művelt, nyitott ember, aki nem mellesleg pszichológus. És a szakmát nem tegnap kezdte. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).

Gyerekkora óta ír, és imád olvasni. Rengeteg időt tölt a betűk társaságában, mert számára gyógyító hatással bír. Csata Éva családanya, feleség, fogyatékkal élőkkel dolgozó nő, aki minden pillanatból tanulni akar.

Letette a mikrofont, pedig szerette. S elővette a fakanalat, mert azt még inkább szereti. Legtöbben még mindig műsorvezetőként emlékeznek Kolozsváron Majoros Csillára. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)

„Én nagyon bízom ebben a generációban, szerintem azon kell gondolkodni, hogyan tudunk nekik minél több terepet, lehetőséget adni” – mondja diákjairól Vallasek Júlia egyetemi docens, irodalomkritikus, műfordító. A női szerepeket is sokat kutató irodalom- és sajtótörténész szerint nőként nehezebb alkotónak lenni.

Egyszerű, pici kis könyv. Egyszerű a címe, egyszerű a fehérsége, jól megfér a polcon a többi könyvvel, nem hivalkodik, nem tolakszik, vár. Vár az olvasóra, a saját emberére, aki majd átlapozza, csodálkozva betűzgeti, magához öleli, szeretgeti.

Kislányként az írott szóval akartam segíteni az embereknek. A barátaim gyakran összekevernek a bloggerekkel. Pedig néha vért izzadok azért, hogy egy cikk, amit megírok, teljes legyen. Segíteni próbálok az olvasónak, hogy ne maradjon közömbös a világgal-, sem pedig önmagával szemben.

Még mérnökhallgató volt, amikor kapott egy rossz írógépet. Két mozdulatból megjavította. Befűzte a papírt, és írni kezdett. Így indult a József Attila-díjjal is elismert Láng Zsolt írói pályafutása. A bonyolult apa-fiú kapcsolat, a meg nem értett lángész gyötrelmei, és persze, a nemeuklideszi matematika megalkotása is benne van a Bolyai Jánosról írott regényben, amiért 2020-ban megkapta a Libri irodalmi díjat. Olvasása közben együtt írjuk a regényt az íróval. Villáminterjú a Bolyai alkotójával:

Írónő. Meg kommunikációs szakember. Az írónő megszólításra mai napig nem figyel, mert még mindig nem szokta meg a kifejezést, bár már két népszerű könyvet írt. Szórakoztató irodalom a műfaj, amiben alkot, ezt nem sokan művelik Erdélyben. Végtelenül derűs személyiség, pedig több nehéz történés is volt a családjában. Hosszú időn át küzdöttek a gyermekrákkal, férje fiát végül elveszítették. Éppen ezért nehéz interjúra készültem, de másképp történt. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent

Botházi Mária a mindnyájunké. Ő a mi Mareszünk, a botházimarink, aki a „marikaság elviselhető könnyűségével” tart tükröt nekünk – elsősorban nőknek, de nemcsak – tárcáiban, karcolataiban. Karcosan, öniróniával, de sohasem bántóan.

Aktív résztvevője volt az 1989-es forradalom első napjainak, Tőkés László mellett tartóztatták le, de nem szokott ezzel kérkedni. Gazda Árpád kolozsvári újságíró a magyarországi közszolgálati hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda (MTI) tudósítása mellett „gólyahírnökséget” működtet; rendszerváltásról, szenvedélyekről kérdeztük. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)

Ne hisztizz! – halljuk gyakran, ha (elég) hangosan hallatjuk a nemtetszésünket, sokak szerint hisztizünk, amikor nyűglődünk a szorító cipő, a sáros utca vagy a félresikerült sütemény miatt. Tényleg hiszti ez?

Gyerekek generációival szerettette meg az olvasást, és biztosít minőségi olvasnivalót ma, a digitális bennszülöttek korában is a Napsugár és a Szivárvány folyóirat. „Ez a hivatásunk, a feladatunk, az életünk” – összegzi a szerkesztőségben zajló alkotómunka lényegét Zsigmond Emese leköszönni készülő főszerkesztő. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi lapszámában jelent meg.)

Barátság, szülőség, fájdalom, küzdés, a kisvárosi lét minden szépsége és szűklátókörűsége, minden, ami egy zárkózott kis közösségre jellemző lehet, megtalálható ebben a regényben, plusz a sport iránti rajongás, ami ezt a közösséget élteti.

Bár elsőre megriadhatunk a regény méreteitől, minden oldala izgalmas, tele súlyos mondanivalóval, és korunk olyan nagy problémáira figyelmeztet, mint a kütyüktől való függőség, a gyerekekkel való bánásmód, az elhidegülés.

Múlt hónapban futólag említettem A végét Bartis Attilától, és most szeretném komolyabban is a figyelmükbe ajánlani. Akit érdekel a kortárs magyar irodalom, annak kihagyhatatlan mű, véleményem szerint a legmagasabb szintet képviseli ebben a műfajban.

Felkavaró! Hiába írtam le számtalanszor ezt a jelzőt korábban, nem jut megfelelőbb kifejezés az eszembe, amint itt ülök a számítógép előtt reszkető gyomorral. Igen, már megint holokauszttörténet, de meg kell mondanom, nem a szokványos fajtából.

Valami lazábbra vágytam, valami másra. Ez volt a szempont, amikor olvasnivalót választottam. Könyvtárunk épp frissen szerezte be Kazuo Ishiguro egyik ismertebb művét, ráadásul nagyon szeretem az angol témájú regényeket.

Bevallom őszintén, hogy az elején nem tudtam értékelni ezt a könyvet. Túl egyszerűnek, semmilyennek tűnt. Aztán megértettem: egy átlagos, szürke hétköznapokkal teletűzdelt életutat járhatunk be a főszereplő, William Stoner életén keresztül.