• Fotó: Rab Zoltán
Még nincs teljesen készen – szól előre Zsuzsa, s mosolyogva hozzáteszi, de már lakható. Másfél éve költözött be fiaival az akkor még félkész házba, és azóta szépen alakítgatják. Él ez a ház – jegyzem meg magamnak, és eszembe jut, hogy a Waldorf-iskolai módszert a szív, a kéz, a fej iskolájának is szokták nevezni (Zsuzsa gyermekei is Waldorf-suliba járnak).
A fej háza
Hogy miért is? Mert Zsuzsának bele kellett tanulnia a házépítésbe. Meg kellett ismernie a házépítés minden lépését ahhoz, hogy tudja, mire kell odafigyelni, hol verhetik át. Meg kellett értenie, s egy picit bele kellett tanulnia minden mesterségbe, hiszen ő volt az, akinek ellenőriznie kellett, hogy minden jól halad-e.
Éjszaka YouTube-videókat nézett, például arról, hogy miként kell vakolni vagy falat építeni, hogy tudja, mire kell figyelnie, mit kell számon kérnie, ellenőriznie.
„Szerencsére nem volt napi nyolcórás munkám, de egyedülálló anyaként kemény volt a házépítés. Viszont mindig jött segítség innen-onnan. Hálás vagyok mindenkinek, aki az elmúlt időszakban így vagy úgy segített nekem” – számol be Zsuzsa.
A kéz háza
A házban nagyon sok minden készült, alakult Zsuzsa keze között. Falat mázolt, gerendát csiszolt, ajtókat festett. Így lettek a lenti ajtók például türkiz színűek, mert imádja a kéket a ház asszonya. Ahová tehette, mindenhová belopta. Csak épp az emeletre nem, mert a fiúknak is megvolt a határozott véleményük arról, hogy milyen szobát szeretnének. De
van Zsuzsának egy kék fotelje a lenti nappaliban, kék a konyhabútor, a tusoló, a fürdő és a hálószobája is.
„Milyen csempe ez?” – ragadok le a konyhában. Kiderül, nem is csempe, hanem tetőcserép. Cserépből készült a konyhai fali „csempe”. Ehhez egy szakértői kéz kellett, nem is vállalta el bárki. Zsuzsa alig talált valakit. Kellett ide kézügyesség, finomság, hiszen minden cserépről le kellett vágni az akasztókat, amihez precíz munkára volt szükség. Végül egy fiatal srác keze munkáját dicséri, hogy elkészült. A cserepet természetesen lekezelte, hogy olaj- meg vízálló legyen.
Ez a terrakotta szín köszön vissza a fürdő és az előszoba padlójáról is, de az már nem cserép, hanem kültéri padlóburkoló. Zsuzsa azt is behozta a házba, egyedi karaktert adva ezzel a lakásnak. Ahogy a sárga dekorfestés is, ami a lépcsőfeljárót díszíti. „Ez a gyermekek munkája. Tavaly a szülinapi buli alatt lepizzázták a frissen festett falat, így megkértem őket, találjanak ki valamit, hogy a pizza nyoma tűnjön el. A pizzafolt helyén most az általuk festett sárga dekorfestés köszön vissza.”
Zsuzsa keze munkája is benne van a házban. Ő utócsiszolta például azokat a gerendákat, amelyekből az ágya készült, és ő csiszolta, majd festette le az ajtókereteket is. Ugyanakkor a fiúk is kivették részüket az építkezésből. Legjobban annak örültek, hogy külön szobát kaptak, de mindketten maguk mondták meg, hogy milyen legyen. Határozott elképzelésük volt.
Így lett a nagyobb fiúnak nagyon letisztult, fehér kromatikájú szobája, ahol a legszínesebbek a nimfapapagájok – és Zsuzsa szerint nem ők a leghangosabbak az emeleten. A fiúk döntöttek arról is, hogy a szobaajtójuk natúr maradjon, és az emeleten saját nappalijuk, játszóterük is van.
A szív háza
Mert itt még a bútorok is élnek. A legtöbb közülük örökölt darab, a konyhai étkezőasztal és székek például a nagymamája nagymamájától vannak. De találunk itt turkálóból vásárolt bútorokat is, a belső teret pedig saját kézzel készült kiegészítők, ötletes megoldások tarkítják.
A népies, az art nouveau és a keleties stílust fedezhetjük fel.
A népies onnan, hogy Zsuzsa gyermek- és fiatalkorát meghatározta a kézművesség, így a népi motívumok, az általa készült kis fali díszek, dekorációk mindenhol jelen vannak. Emellett a keleti világ is közel áll a szívéhez.
Minden szobának van egy-két karakteres eleme, amitől egyedivé válik. A konyhában a cserép-csempe, a dolgozószobában a narancsszínű fotel és a levélmotívumos könyvespolc, a hálószobában a gerendákból készült ágy, a nappaliban a háromszínű ülőbútor a kis kandallóval, vagy a fürdő a modern hangulatú tusolóval.
Télikert és papagájok
Zsuzsa szerint azonban a ház akkor él igazán, amikor pezsgés van benne, amikor egy-egy nyugisabb időszak után gyerekek vagy barátok jönnek, és megtelik élettel, beszélgetéssel, csiviteléssel a ház és a kert.
Van még tennivaló és tervek is bőven vannak – mondja távozásunkkor Zsuzsa, aki szeretné kozmetikai műhelyét is ide költöztetni. A fiúk álma, hogy legyen egy télikert papagájokkal meg pálmákkal, és Zsuzsa már el is kezdte termeszteni a fűszernövényeket, amelyeknek fűszerkertet tervez kialakítani. „Addig még kívülről vakolni kell a házat, meg egy rendes kerítés is kellene” – köszön el tőlünk, és mi úgy látjuk, meglesz az is!
korábban írtuk
Dávid mesék: segítenek kimondani azt, amiről nehéz beszélni
Csodálattal követem, ahogyan mindig van ereje, lelkesedése és lendülete a mindennapokhoz. Talán ez a reziliencia szülte a Dávid meséket is: Szikszai Ildikó mozgásában korlátozott fiáról ír úgy mesét, hogy közben elfogadásra tanít minket is.
