A kényelem és a praktikusság mellett a színek, a vidámság és az egyediség jut eszébe Ildikónak, amikor a ruhatárát jellemzi; az általa hordott darabok nem a külvilágnak szólnak, hanem saját lelke boldogítására szolgálnak.
„Mivel sokat lótok-futok, autóval, gyalogosan, a munka, az iskola és a lányaim különböző edzései között lavírozva, ezért hétköznapokon elsősorban a kényelemre és a praktikusságra törekszem. A kényelem számomra ünnepnapokon is fontos szempont, kissé elegánsabb stílusban. De csak kissé.
Mindig olyan ruhákat választok, amelyekben jól érzem magam, és amelyekben röpdös a lelkem. Sosem másokért öltöztem, hanem magamért.
Nemrégiben vásároltam egy meseszerű ruhát, amire a családtagjaim tágra nyílt szemekkel rácsodálkoztak, és nemes egyszerűséggel kérdezték: »Ezt felveszed?«. Elbizonytalanodtam, de úgy gondolom, hogy csodaszép, és felvettem. »Érdekes a ruha, de neked jól áll« – szoktam hallani a férjemtől, s bár az érdekes jelző bármit is jelenthet, nem szegi kedvem, mert ami nekem igazán tetszik, azt viselem is” – jelenti ki határozottan Ildikó. Elmondása szerint ritkán vásárol, inkább külföldi utazásairól hoz magának egy-egy darabot.
A bohém, a meghökkentő és a klasszikus
Szekrényében a sportosan elegáns, klasszikus és bohém darabok egyaránt megférnek egymás mellett. A meghökkentő ruhák mellett szívesen visel klasszikus, egyenes szárú nadrágot inggel, zakóval és sportcipővel.
Szereti a különleges bizsukat, különösen a kerámiából készülteket, akárcsak a vidám, színes sálakat,
amelyek egy-egy szürkébb napon jó szolgálatot tesznek. Hogyha cipőkről van szó, Ildikó esetében is a mindennapos lótás-futás kissé háttérbe szorította az elegáns magassarkút, helyette színes cipőket, diszkréten magas sarkú szandálokat választ.
Vidám nő, zöldben
Mint magyarázza, szereti, ha a színek és a stílusa visszatükrözik a jókedvét és az optimizmusát. „Igaz, nem a ruha teszi az embert, de talán az árul el a legtöbbet rólunk. Vidám ember vagyok, szeretem ezt a mindennapi viselettel is erősíteni, kifejezni. Két lányom van, akik közül a nagyobbik,
a tizenkét éves Mikolt »kétségbe esik« a ruha vagy szoknya említésétől is, egyáltalán nem veszi fel, a nyolcéves Villő pedig előszeretettel öltözködik, ruhába, szoknyába is.
Szeretném, ha mindketten érzékelnék, hogy az édesanyjuk szívesen veszi fel a színes, vidám ruhát, de jól érzi magát farmernadrágban is, és nem törődik azzal, hogy más mit mond” – fogalmaz Ildikó.
