Tünde már a Tétova Ínyenc előtt is gondolkodott blog indításán, többek között pszichológia témában. „De eszembe jutott, hogy akkor folyton csak a szakmával fogok foglalkozni, még itthon is, nem lesz leállás, és ez egyenes út a kiégés felé”. Végül gasztroblog született, mert ez rendkívül praktikus: „főzni kell, s ha már főzök, még tíz percet rászánok az étel dizájnolására és lefényképezésére, s megírom – bár az már több mint tíz perc” – nevet.
Tündeségek születése
Persze gasztroblogot sem lehet csak úgy elindítani, vagyis lehet, de nem érdemes... Tündének van múltja a főzés terén, korábban is sok újdonsággal próbálkozott, igen ám, de egyik szezontól a másikig elfelejtette, hogy mi hogyan is készült. „A blognak volt egy kicsit napló jellege is: lejegyzem, leírom, és akkor tudom”. Másrészt gyerekkorában is szeretett főzni, sőt már kísérletezni is.
„Volt olyan, hogy a szüleim nem voltak otthon, én birtokba vettem a konyhát, és csörögét sütöttem. Határozottan emlékszem, hogy eldugtam a szekrényben, hogy amikor jönnek haza, legyen meglepetés.
Az egyetemi évek alatt szerintem visszafejlődtem, akkoriban annyira nem voltak lehetőségek, hogy ezen a téren is kibontakozzam” – mondja mosolyogva interjúalanyunk, majd eszébe jut még egy motiváció, ami a kísérletező „konyhatündeség” felé vitte. „Nagyon rossz evők voltak a gyermekeim kicsi korukban, válogattak, nem szerettek semmit, és ez nekem nagy frusztráció volt. Akkor kezdtem a megszokottól eltérő módon társítani dolgokat. Például Ábel fiam a húsokat zöldséggel soha nem ette meg, viszont gyümölcsökkel igen. A projekt bejött: mindkét gyermek nagy ínyenc lett”.
A név
„Igazából nem nagyon volt ötletem, hogy milyen nevet adjak az induló blognak, szóval adott volt ez a tétovázás, innen jött a jelző.
Valószínűleg a családban született meg ebből a Tétova Ínyenc, majd utánanéztem, hogy van-e ilyen vagy hasonló, és nem volt.
Ezt a tétovaságot most is bevállalom, nem vagyok profi, nem tanultam sem a blogolást, sem a főzést, fényképezést. Lelkes amatőr vagyok” – nevet Tünde.
Ami a blog mögött van
Kiderült, hogy Tünde hetente legkevesebb két-három új ételt készít. Hét éve! De ez számára maga az élvezet. „Nagyon izgalmas, nagyon kreatív dolog, feltölt engem.
Mindig ugyanazt főzni nagyon unalmas, tökéletesen értem azokat a nőket, akiknek teher a főzés. De ha mindig más a terv, akkor ez egy nagy játék”.
A blogon megjelenő étkek között rengeteg a saját kreáció. „Főleg salátáknál, zöldséges recepteknél alkotok. Nagyon szeretem azt a fajta főzést, amikor nincs semmi elképzelésem, de szétnézek a hűtőben, kamrában, és azt mondom, hogy most abból lesz étel, ami itthon van. Vagy amikor külföldön járunk, akkor számomra fontos, hogy olyan helyen lakjunk, ahol főzni lehet. Nagyon jó, amikor reggel korán kimehetek a piacra, mint a helyiek, szétnézek, majd valamit összedobok abból, amit megvásároltam”.
Tulipán után szabadon
Tünde számára nagyon fontos, hogy szezonális termékeket használjon. „Mindig kerül egy alapanyag, zöldség vagy gyümölcs, ami köré felépítem az adott ételt. Olyan is van, hogy meglátok egy virágot, s arról eszembe jut egy íz, egy kép vagy színek. Például nemrég olyan pirosas-sárgás, rojtos tulipánokat vettem, és két napig azon gondolkodtam, hogy mit tudnék a csokorhoz társítani. Végül egy epres-narancsos fordított süteményt készítettem”. A recept természetesen ott van a blogon.
Az alkotás mögött gondos tervezés van: Tünde hétvégén mindig összeállítja a heti menüt. „Arra hétközben nekem sincs időm, hogy a napi munka után kezdjek el töprengeni, hogy mit főzzek” – vallja.
Most képzeljük el: hazajön a pszichoterapeuta az iskolából. Nem ugrik egyből a munkának, hanem leül kávézni, és azalatt elképzeli, hogy mit fog csinálni és hogyan. Aztán belevág. „Nagyon szeretem, ha olyankor egyedül vagyok itthon. Átkapcsolok egy másik üzemmódra, de szerintem létezés-módra is egyébként.
Kicsit kiürül az agyamnak az a fele, ami a munkához kell, az étel állagára, kinézetére, ízére, illatára figyelek. Igazi mindfulness a konyhában. Legtöbbször csendben dolgozom, csak az utóbbi időben kezdtem el podcasteket hallgatni főzés közben”.
És persze, ha újdonság készül, akkor fotózás következik, amit gyorsan le kell bonyolítani, mert az étel – ilyen szempontból is – frissen az igazi. A konyhában ennek a műveletnek van egy saját helye – a gyerekek szerint ez az oltár -, vannak variálható hátterek, a dekorációk többnyire szezonálisak, és a fotók természetes fénynél készülnek. A receptek leírásából finom humor, finoman személyes hangvétel árad, de hát végül is ez tökéletesen passzol a finomságokhoz...
Befogadók és követők
El vagyunk kényeztetve. Így vall Tünde férje, lánya és fia. Kedves történet kerül elő Ábel kiskorából. Egy hétvégén étterembe készültek, s Tünde feldobta a kérdést: tudtok valami jó helyet?
A fia egy percig sem gondolkodva felelte: igen, a konyhánkat. A nagyvilágból is egyre többen követik a Tétova Ínyencet. „Anno én azt hittem, hogy a közeli ismerőseim ránéznek a blogra, s ezzel ennyi. Ehhez képest a rendszeres látogatók 80 százaléka nem is erdélyi. Nem számítottam ilyen nagy népszerűségre, és mindenkitől jólesik, hogy visszajelez” – mondta Tünde.
Helyi érték
Tünde váltig állítja, hogy ő nem főz nagyon bonyolult dolgokat, receptjei nem igényelnek órákig tartó munkát. Friss alapanyagok, sok fűszer, színes dolgok – ez az „ars poetica”. Imádja az olasz konyhát, a francia konyha egyszerűbb, vidéki változatát, és – ahogy telnek az évek – egyre inkább érdekli a helyi gasztronómia is.
„Ha van lehetőségem, megkérdezek idősebb embereket különböző vidékeken. Mert hogy ez (is) kultúra, és azt gondolom, hogy át kell menteni, meg kell őrizni”.
Ez a hobbi, mármint a blog, eleve több gasztroélményt hozott Tünde életébe, meg – ahogy ő fogalmaz – bátrabb lett, és rengeteget tanult. Új ismeretségekkel, tapasztalatokkal is jár, sőt, új munkát is hozott: Tünde ma már rendszeres szerzője az Erdélyi Konyha gasztromagazinnak is.
Fotók: Ilyés Szabolcs
korábban írtuk
Élmény vagy kényszer? – Így tanultunk… főzni
A főzés készség, melyet valamikor, valakitől megtanulunk, s majd – szívesen és örömmel, máskor kényszerből – művelünk. Sokan nap mint nap. Azt azonban, hogy milyen viszony fűz a főzéshez, kétségtelenül meghatározza az, hogy hogyan is tanultunk főzni? (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)
