• Fotó: Magyari Tekla
„A boltnál eljössz a tőzegláp felé, a fehér háznál eltérsz jobbra, s ott jössz felfelé, a nagy fákig” – kapom az útbaigazítást Zitától. Mindössze két ház áll a dombtetőn, hűvös szél susogtatja az árnyat adó fákat. Tágas legelők, fenyők, dombok ameddig a szem ellát, minden irányba, nem messze innen a Korond községhez tartozó tanyavilág aprócska kápolnája.
Zita először csupán a tanyavilágban honos növényeket, az erdei és termesztett gyümölcsöket dolgozta fel szörpnek és lekvárnak,
mára már rengetegféle ínyencség készül a fenyőkúti konyhájában: kora tavasztól késő őszig gyűjti a természet ajándékait, és mindent feldolgoz valamiként.
Ugyanakkor különlegességekkel is próbálkozik: csípőspaprika- és zölddiólekvárt készít, bazsalikomos erdeigyümölcs-lekvárt kavar, kertjéből levendulaszörpöt főz, vagy éppen a vadcseresznyével kísérletezik.
Könnyed vígjátékból családi vállalkozás
„Láttam egy filmet, az volt a címe, hogy Bébibumm. A főszereplő, miután kirúgják a munkahelyéről, vesz egy vidéki házat, ahol a kertben sok alma terem, s akkor elkezd almalekvárt főzni. Kiviszi a piacra, de ott eleinte lekacagják, aztán később persze, kamionszámra veszik tőle a lekvárt. Itt volt a sok áfonya, mennyi jó pénzt tudnék keresni én is vele – gondoltam magamban, miközben néztem a filmet. S akkor elkezdtem házalni az áfonyalekvárral – meséli a történetét Zita. – Akkoriban még nem volt autónk, szekérrel jártunk be Korondra. A falu végén, ahol már voltak bódék, leszálltam, ismerősökhöz, de idegenekhez is bekopogtam:
Jó napot kívánok, Fenyőkútról jöttem, érdekelné-e áfonyalekvár? S így, lassan alakultak a kapcsolatok.
Aztán lett a málna, a szeder, az eper, a fekete ribizli, azóta cukor nélküli készítményeket is főzök. Most már tartósítószer-mentes termékekre is volna igény, de ha azt megnyitod, és nem fogy el, öntheted el utána” – magyarázza az elmúlt évtizedek ívét Zita.
Fenyőrügy, toboz és áfonya – a tanyavilág ajándékai
A gyermekláncfűvel kezdődik a szezon, nem csak teának, de szörpnek is gyűjtik, kiváló gyógyszere a májnak. A fenyőrügyet légúti betegségekre használják, több vitamin van benne, mint két citromban – hangsúlyozza Zita. De a fenyőtobozt is felhasználja: lekvárt készít belőle, annak is jó a tüdőtisztító hatása.
A menta és a citromfű is megterem a dimbes-dombos tájban, „depis szörpöket főzök belőle” – mondja mosolyogva, utalva a kedélyjavító hatásra.
A kakukkfűszörp is jó idegnyugtató, tele van a legelő ezzel a stresszoldó és köhögéscsillapító növénnyel. Júniusban aztán a bodzát gyűjtik: légúti betegségekre, megfázásra, és a damaszkuszi rózsa szörpöt is kínálja, közismert ennek is a kedélyjavító hatása. A rózsalekvárnak pedig az illata a reklámja.
Bazsalikomot a lekvárba!
Minden bogyós gyümölcs, ami sötét, sok antioxidánst tartalmaz: az áfonya, a fekete áfonya tisztítja az érhálózatot, készíti cukorral és cukor nélkül, mézzel, saját levében, a tőzegáfonya a húgyutak, a vese gyógynövénye. A somszörp és -lekvár például pektinben gazdag, gyomorproblémákra fogyasztják. A vegyes erdeigyümölcs-lekvárba kökény, áfonya, szeder és fekete ribizli kerül, de a gyermekek abszolút kedvence az eperszörp, meg az erdei málna – mutatja színpompás üvegcséit Zita.
„A bazsalikomos erdeigyümölcs-lekvár a specialitásom, díjnyertes lekvár. Gyógynövénnyel készült lekvárokat vártak ugyanis néhány éve az udvarhelyi Gyümölcsfesztiválra.
Szétnéztem, mi van a kertben, s hát volt sok szép bazsalikomom, s azt kavartam bele a lekvárba.
Azóta is készítem, nagyon jól megfér a bazsalikom az áfonya, a málna, a szeder aromájával” – és valóban, békében olvadnak egymásba az ízek. S hogy az ízvarázs még teljesebb legyen, Zita kisfia, Dávid érkezik, ölében két ennivaló kiskutyával.
Lekvár készül még a paprikából is
Szamócás epret és kökénylekvárt is kóstolunk, valamint csipkebogyót, többféle változatban. Megcsodálom a vízben eltett homoktövisbogyókat, s kissé félve, de megnyalintom a zölddiólekvárt is.
A csípőspaprika-lekvártól azonban egyszerűen elfelejtem minden búmat-bajomat: nem azért, mert olyan vad, hanem, mert elképesztő kísérője egy jó füstös szalonnának, kolbásznak.
Aztán rávetem magamat a medvehagymára: medvehagymás zsír, medvehagymapor darálva. Merthogy rengeteg itt a medvehagyma kora tavasszal. A zöld üvegek mellett csiperke, őzláb és keserűgomba – szintén befőttes üvegbe zárva. „Erdei málnát viszont idén nagyon keveset kaptam, nem merik szedni a medve miatt” – magyarázza. Mint mondja Zita, a gyógynövények az álma. Hogy valamiként azokat is befőttesüvegben lássa.
Nem csak a lekvárok ízével a számban, de a termelő szívélyességével is feltöltődve intek búcsút a tájnak. Még csak poroszkálok le a tanyai úton, de már tudom: téli reggeleken, amikor kitöltöm a pohár tejet, s kedvencem,
az erdei málnalekvár magjait ropogtatom a fogaim között, mélyen átérzi majd minden ízlelőbimbóm, hogy a vásárlás, a döntésem, nem egy nagykereskedés profitját gyarapítja.
Talán a kis Dávidnak lesz belőle egy újabb könyve, tolla, netán iskolástáskája. És ettől még ízesebb a fenyőkúti lekvár.
korábban írtuk
Boros Viktória: Jött a szenvedély, és átírta az életem
Székelyudvarhelyen van egy kis cukrászműhely, amely megtestesíti a visszafogott, franciás eleganciát. Boros Viktória széles mosollyal fogad minket: rögtön hozzáfog egy málnás-pisztáciás torta dekoráláshoz, és az édes élet keserédes dolgairól mesél közben.
