„A boltnál eljössz a tőzegláp felé, a fehér háznál eltérsz jobbra, s ott jössz felfelé, a nagy fákig” – kapom az útbaigazítást Zitától. Mindössze két ház áll a dombtetőn, hűvös szél susogtatja az árnyat adó fákat. Tágas legelők, fenyők, dombok ameddig a szem ellát, minden irányba, nem messze innen a Korond községhez tartozó tanyavilág aprócska kápolnája. Zita először csupán a tanyavilágban honos növényeket, az erdei és termesztett gyümölcsöket dolgozta fel szörpnek és lekvárnak, mára már rengeteg féle ínyencség készül a fenyőkúti konyhájában: kora tavasztól késő őszig gyűjti a természet ajándékait, és mindent feldolgoz valamiként.
Ugyanakkor különlegességekkel is próbálkozik: zöld dió- és csípős paprika lekvárt készít, bazsalikomos erdei gyümölcs-lekvárt kavar, kertjéből levendulaszörpöt főz, vagy éppen a vadcseresznyével kísérletezik.
Könnyed vígjátékból családi vállalkozás
„Láttam egy filmet, az volt a címe, hogy Bébibumm. A főszereplő, miután kirúgják a munkahelyéről, vesz egy vidéki házat, ahol a kertben sok alma terem, s akkor elkezd almalekvárt főzni. Kiviszi a piacra, de ott eleinte lekacagják, aztán később persze, kamionszámra veszik tőle a lekvárt. Itt volt a sok áfonya, mennyi jó pénzt tudnék keresni én is vele – gondoltam magamban, miközben néztem a filmet. S akkor elkezdtem házalni az áfonyalekvárral” – meséli a történetét Zita.
„Akkoriban még nem volt autónk, szekérrel jártunk be Korondra. A falu végén, ahol már voltak bódék, leszálltam, ismerősökhöz, de idegenekhez is bekopogtam:
jó napot kívánok, Fenyőkútról jöttem, érdekelné-e áfonyalekvár? S így, lassan alakultak a kapcsolatok.
Aztán lett a málna, a szeder, az eper, a feketeribizli, azóta cukor nélküli készítményeket is főzök. Most már tartósítószer-mentes termékekre is volna igény, de ha azt megnyitod, és nem fogy el, öntheted el utána” – magyarázza az elmúlt évtizedek ívét Zita.
Fenyőrügy, toboz és áfonya – a tanyavilág ajándékai
„A gyermekláncfűvel kezdődik a szezon, nem csak teának, de szörpnek is gyűjtjük, kiváló gyógyszere a májnak. A fenyőrügyet légúti betegségekre használjuk, több vitamin van benne, mint két citromban – hangsúlyozza Zita. De a fenyő tobozát is felhasználja: lekvárt készít belőle, annak is jó a tüdőtisztító hatása. A menta és a citromfű is megterem a dimbes-dombos tájban, „depis szörpöket főzök belőle” – mondja mosolyogva, utalva a kedélyjavító hatásra. „A kakukkfűszörp is jó idegnyugtató, tele van a legelő ezzel a stresszoldó és köhögéscsillapító növénnyel. Júniusban aztán a bodzát gyűjtjük: légúti betegségekre, megfázásra”, és a damaszkuszi rózsa szörpöt is kínálja: közismert ennek is a kedélyjavító hatása. A rózsalekvárnak pedig az illata a reklámja.
Bazsalikomot a lekvárba!
„Minden bogyós gyümölcs, ami sötét, sok antioxidánst tartalmaz: az áfonya, a feketeáfonya tisztítja az érhálózatot, készítem cukorral és cukor nélkül, mézzel, saját levében, a tőzegáfonya a húgyutak, a vese gyógynövénye. A somszörp és lekvár például pektinben gazdag, gyomor problémákra fogyasztják. A vegyes erdeigyümölcs-lekvárba kökény, áfonya, szeder, és fekete ribizli kerül, de a gyerekek abszolút kedvence az eperszörp, meg az erdei málna” – mutatja színpompás üvegcséit Zita.
„A bazsalikomos erdeigyümölcs-lekvár a specialitásom, díjnyertes lekvár. Gyógynövénnyel készült lekvárokat vártak ugyanis néhány éve az udvarhelyi Gyümölcsfesztiválra, szétnéztem, mi van a kertben, s hát volt sok szép bazsalikomom, s azt kavartam bele a lekvárba. Azóta is készítem, nagyon jól megfér a bazsalikom az áfonya, a málna, a szeder aromájával” – és valóban, békében olvadnak az ízek egymásba. S hogy az ízvarázs még teljesebb legyen, Zita kisfia, Dávid érkezik, ölében két ennivalóan cukor kutyával.
Lekvár készül még a paprikából is
Szamócás epret és kökénylekvárt is kóstolunk, valamint csipkebogyót, többféle változatban. Megcsodálom a vízben eltett homoktövis-bogyókat, s kissé félve, de megnyalintom a zöld dió lekvárt is. A csípőspaprika-lekvártól azonban egyszerűen elfelejtem minden búmat-bajomat: nem azért, mert olyan vad, hanem, mert elképesztő kísérője egy jó füstös szalonnának, kolbásznak. Aztán rávetem magamat a medvehagymára: medvehagymás zsír, medvehagyma por, darálva. Merthogy rengeteg itt a medvehagyma kora tavasszal. A zöld üvegek mellett csiperke, őzláb és keserűgomba – szintén befőttes üvegbe zárva. „Erdei málnát viszont idén nagyon keveset kaptam, nem merik szedni a medve miatt” – magyarázza. Mint mondja Zita, a gyógynövények az álma. Hogy valamiként azokat is befőttesüvegben lássa.
Nem csak a lekvárok ízével a számban, de a termelő szívélyességével is feltöltődve intek búcsút a tájnak. Még csak poroszkálok le a tanyai úton, de már tudom: amikor téli reggeleken kitöltöm a pohár tejet, s kedvencemet, az erdei málnalekvár magjait ropogtatom a fogaim közt, mélyen átérzi majd minden ízlelőbimbóm, hogy a vásárlás, a döntésem, nem egy nagykereskedés profitját gyarapítja. Talán a kis Dávidnak lesz belőle egy újabb könyve, tolla, netán iskolástáskája. És ettől még ízesebb a fenyőkúti lekvár aromája.
Fotó: Magyari Tekla
korábban írtuk
Tudós nők: Dr. Macalik Kunigunda biológus, egyetemi adjunktus
A gyerekek által a szülőket is meg lehet tanítani a természet ismeretére, szeretetére – véli Macalik Kunigunda egyetemi adjunktus, aki oktatói munkája mellett tizenöt éve tart ismeretterjesztő foglalkozásokat, kirándulásokat. Biológusként az etnobotanika is foglalkoztatja, az, hogy miként lehet a nagyszüleink által ismert ősi tudást átmenteni a következő generációknak.
