Szilágyi Ági 2008-ban kezdte az utazgatást, akkor még a szüleivel, először Görögországba-, majd az Egyesült Államokba látogatott – évi egy külföldi nyaralást tudtak megejteni. Amerikában érzett rá igazán az utazás ízére, így hazatérve el is kezdte nézegetni a repülőjegyeket a következő útra.
Európa bakancslistás városai, London, Párizs, Barcelona sorra követték egymást diákkorában – és egy idő után mindezt igyekezett szülői segítség nélkül, az ösztöndíjából megvalósítani. A kezdeti-, nagyon kis költségvetésű utakat akkor váltotta fel egy kissé „nagyobb szabadság”, amikor már lett saját fizetése – bár ma sem szórja a pénzt, igyekszik olcsó repülőjegyeket vadászni.
Mivel nem főállása az utazás, szabadságát igyekszik a lehető legjobban kihasználni: mint a legtöbb dolgozó ember, ő is évi huszonegynéhány szabad nappal gazdálkodik.
„Állandóan nézegetem a repjegyeket, akár magamnak, akár másoknak. Most már másoknak is segítek abban tanácsadóként, hogy megtaláljuk a legjobb repülőjegyet, szállást, szóval, ebből áll a szabadidőm nagy része. De közben még mindig van egy főállásom, és amellett foglalkozom utazásszervezéssel” – magyarázza Ági. Mint meséli,
csak 2017-ben kezdett aktív lenni a közösségi médiában, barátai, ismerősei javasolták, hogy az utazásai során készített fotókat, videókat, az élményeit ossza meg másokkal is.
Bár a Tiktokon van a legtöbb követője, az Instagramot szereti a leginkább. Követői 95 százaléka a TikTokon fedezi fel, és ezért nagyon hasznos számára ez a platform, ahová két-három perces videókat szokott feltölteni egy-egy utazás-, tapasztalatokon alapuló tippek- vagy például akciós repülőjegyek kapcsán. Mint magyarázza a világutazó, szeret fényképeket készíteni, de nem fektet túl nagy energiát abba, hogy tökéletes „Insta-képei” legyenek – és nem tartja magát influenszernek.
Mint mondja, nem tudja elképzelni, hogy egy utazásra csak azért vigyen magával hosszú szoknyákat, ruhákat, hogy azokban pózoljon (általában el sem férnének a viszonylag kis csomagjában), sőt, nem szeret megkérni idegeneket sem arra, hogy készítsenek róla fotót.
„Szeretném, hogy a képeim természetesnek hassanak, és ne azt lássák rajtuk, hogy csak azért utaztam az adott helyre, hogy készítsek egy tökéletes fotót.
Szeretem a jó fotókat, meg szeretek képeket megosztani, de nem viszem túlzásba a fotózást” – hangsúlyozza.
Ági egyébként a Tordától nem messze található Aranyosegerbegyen született, Kolozsváron tanult, munkát keresve költözött ki Budapestre. Erdélybe a mai napig hazajár, de már Budapest az otthona.
Szereti a hazai tájakat, de Erdély számára sosem az utazást jelenti, hanem az otthont, a családdal töltött időt.
Mint fogalmaz, szeretné, ha egyszer, a távoli jövőben megélne az „utazásból”, de egyelőre nem szeretné otthagyni a főállását. Nem annyira a bloggerkedés vonzza, hanem maga az utazás, és ehhez kapcsolódóan a szervezés, tanácsadás. Szerinte ugyanis a blogolásból nem lehet megélni, de az influenszerkedésből igen.
Ám ő nem reklámozna bármit csak azért, hogy pénzt kapjon érte. Vannak ugyan együttműködései, bizonyos dolgok népszerűsítését szívesen vállalja, így például óceánjárón is pihent már ennek köszönhetően, valamint a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérrel is „összedolgozik”. Öt évig dolgozott a budapesti légi kikötő egyik irodájában, és például az ottani önkiszolgáló csomagfeladást reklámozza, ugyanakkor utazással kapcsolatos fotókönyveket készítő céggel is van ilyen jellegű szerződése. Ám azt hangsúlyozza, hogy soha nem akart nyerészkedni utazásai-, posztjai által, így soha nem is „görcsölt” rá a témára.
Csak azt osztja meg a követőivel, ami szívből jön, amit tényleg szeret.
Az utazásai által gyűjtött tapasztalatoknak köszönhetően foglalkozik ma már tanácsadással is, utazásszervezésben segít, és egyre gyakrabban hívják meg különböző rendezvényekre, hogy tartson előadásokat, adjon ötleteket az utazni vágyóknak. A közösségi médiához próbál nagyon tudatosan viszonyulni, nem posztol csak azért, hogy posztoljon, és nem érzi magát függőnek sem: van, hogy naponta többször megoszt különböző tartalmakat, máskor meg hetekig semmit.
Szilágyi Ági kedvenc helyei közt Balit-, Európából Barcelonát, az Egyesült Államokból pedig New Yorkot emeli ki.
Egyébként nem egyedül utazik, hanem párral, barátokkal, családdal, a földi paradicsomként leírt Balin is baráti társasággal volt. Általában ő az utazások kezdeményezője, mint mondja, szerencséje van, mert rugalmas és nyitott emberekkel van körülvéve. Bár sok utazó blogger szereti a magányos felfedezőutakat is, Ági nem tartozik közéjük, az évek során ha épp nem volt aki elkísérje egy-egy útjára, Facebookon és különböző csoportokban keresett útitársakat.
Nem egy „bevállalós utazó”, nem tűnik ki azáltal, hogy elmegy a végletekig - vallja magáról.
„Szeretek utazni, de azért azt is szeretem, hogy biztonságban legyek, hogy a szüleimnek ne kelljen két hétig a körmüket rágniuk miattam aggódva.” Nem utazna háborús övezetekbe, és egyáltalán nem vonzzák azok az országok, ahol köztudottan nagy a bűnözés, a turisták testi épsége, élete veszélyben lehet.
Ahogy a közösségi médiában közzétett fotói, videói is sejtetik, nem egy tengerparton tepsedős típus Szilágyi Ágnes, inkább aktívan nyaralós: imádja a természetet, a jó túrákat, de a városok forgatagát is szereti néha. Igaz, a múzeumlátogatást nem szokta túlzásba vinni. Szereti kipróbálni a helyi ételeket, például az ázsiai országokban, ahol néhány 10 lejből jókat, finomakat és sokat lehet enni. Ugyanakkor azt is elárulta, hogy a következő úti célja Örményország, majd Madeirára látogat. Emellett reméli, hogy még idén eljut Vietnámba is.
Fotók: Szilágyi Ágnes archívuma
korábban írtuk
Vitos Dorottya: „Az erőltetett posztolásból nem lesz jó tartalom”
Instasztárok, influenszerek, Youtuberek, TikTokerek és társaik – vannak köztünk, akik azt sem tudják, hogy eszik vagy isszák őket, mások olyan jól ismerik a posztjaikat, hogy szinte barátoknak érzik őket. Újonnan induló cikksorozatunkkal hónapról hónapra megmutatjuk a közösségi médiában tevékenykedő, legismertebb erdélyi internetes tartalomgyártókat. Utazóbloggert, életmódszakértőt és „megmondó embert” is faggatunk, s annak is utánajárunk, hogy a hazai magyar influenszereknek van-e „hangjuk” az online té