– Mi adott kellő bátorságot, hogy belevágj egyedül egy ilyen, több ázsiai országon is átívelő utazásba?
– Már nagyon régóta foglalkoztatott egy ilyen utazás gondolata. Kiskoromban is faltam a kalandregényeket, amelyek akár több kontinensen való utazásokról szóltak, és annyira érdekelt, hogy merre járnak a szereplők, hogy egy régi iskolai atlaszban követtem az útjukat, és az ottani helyszínekről álmodoztam. Ez felnőttkoromra különböző blogok, fórumok olvasásában merült ki, de nem tettem le arról, hogy egyszer én is útnak indulok, ha lesz rá lehetőségem. Végül 2022 őszén összeszedtem minden bátorságom, és elindultam.
Annak ellenére, hogy régi vágyam volt ez az út, kellett egy kis bátorítás, mert azért az évek során innen-onnan összeszedtem egy adag félelmet a nagyvilággal szemben.
Részben ezeknek a félelmeknek a leküzdéséért is akartam egyedül elmenni erre az útra. Szerencsére az első meglepődés után sok barátom és rokonom is biztatott, ami nagyon jól esett és segített. Amúgy bátorságot adott az is, hogy előtte sok helyről dokumentálódtam, utánanéztem az országoknak, városoknak, ahová menni terveztem, és a különböző beszámolókból – főként a szintén egyedül utazó (solotraveller) nők blogjai által – már tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok azokon a helyeken, ahová megyek. Rákerestem, hogy egy adott helyszín biztonságos-e egyedül utazó nők számára, és az olvasottak alapján már nyugodtabban indultam el.
Andrea több utazásról szóló blognak is rendszeres olvasója volt mielőtt Ázsiába indult. Elmondása szerint egy angol nyelvű (reddit) volt az, amit a legtöbbet böngészett. Volt olyan is, amit nem egyedül utazó írt, ám kimondottan Ázsiáról szólt (azazsia.blog). Emellett információ- és bátorsággyűjtés gyanánt olvasgatta egyedül felkerekedő (sargaruhaslany.blog), életvitelszerűen utazó (theblondeabroad) nők blogjait is.
– Miért éppen Ázsiát választottad úticélodul, és hogyhogy egyedül?
– Egyrészt azért választottam Ázsiát, mert annyira különleges, teljesen más, mint a megszokott világunk. Vonzott a Távol-Kelet titokzatossága és Délkelet-Ázsia pezsgése. Azt szerettem volna, hogy olyan helyekre menjek, amelyek egyáltalán nem ismerősek, ahol nem csak, hogy nem értem a feliratokat, de még ki sem tudom olvasni, ahol azt érezhetem, hogy egy idegen helyre csöppentem. Japán, Thaiföld és Tajvan mellett szólt még az is, hogy megfizethető és biztonságos nők számára is. Az országok kiválasztásánál az időjárást is figyelembe vettem: nem szerettem volna olyan helyre menni, ahol épp akkor van az esős időszak, bár ezt sem tudtam teljesen elkerülni – de így is jó volt.
Azért mentem egyedül, mert szerettem volna magam kipróbálni egy ennyire új helyzetben.
Több helyen olvastam egyedül utazó nőkről, és mindig csodáltam a bátorságukat, talpraesettségüket. Tudtam, hogy ezt én is ki szeretném próbálni, és szerencsére a férjem végig támogatta az ötletet. Mindezek mellett annak is nagyon örültem volna, ha a férjemmel ketten tudunk elmenni egy ilyen utazásra, de prózaibb oka is volt, hogy végül egyedül mentem: őt a munkahelyéről nem tudták volna egy teljes hónapig nélkülözni.
A Smaragd Buddha temploma Bangkokban
– Az egyedül utazásnak milyen előnyeit és hátrányait tapasztaltad?
– Nyilvánvaló előnye az, hogy az ember (szinte) teljes szabadságot élvez. Azt hiszem, ezt nem kell magyarázzam, mert szerintem mindannyian megtapasztaltuk már azt, hogy egy utazás során valahol többet vagy kevesebbet maradnánk, de a társainkhoz is kell alkalmazkodni, és nem tehetünk mindig kedvünkre. Most volt olyan, hogy órákon keresztül ücsörögtem egy kilátóponton, a Fuji-t szemlélve, ami teljesen lenyűgözött, annyira fenséges volt! Nem vagyok biztos benne, hogy ezt egy csoportos kiránduláson is így meg tudtam volna tenni.
Elefánt menhely
Persze hátránya is van. Az utazás előtti egy hónapban nagyon sok időt töltöttem el azzal, hogy elejétől a végéig megtervezzem az utat. Nem szerettem volna a fontos dolgokat utolsó percre hagyni, mégis volt úgy, hogy egy-egy jó árú repjegyről lemaradtam, mert nem tudtam időben eldönteni az utazás bizonyos részleteit. Útközben is sok volt a logisztika, ki kellett találni, hogy mikor, merre, hogyan jutok el. Ez biztosan könnyebb lett volna, ha nem egyedül csinálom, ha többen mennek egy útra, jó esetben többfelé oszlik a szervezés része is. Ezt amúgy csak időnként éreztem tehernek, de az biztos, hogy egy idő után fárasztó tud lenni. Másik hátránya az egyedül utazásnak, hogy az egy hónap során összegyűlt emlékeket nehéz úgy igazán átadni,
ez egy olyan része az életemnek, ami az itthoniak közül senkivel sem „közös”, nem tudunk közösen visszaemlékezni rá,
csak az elmeséléseim alapján tudunk sztorizni, de azért az is nagyon jó tud lenni.
– Pontosan miből állt a tervezés, hogyan készültél az útra?
– Huhh, hát azt mondhatom, hogy szinte teljes egészében egyedül szerveztem meg az utat, csak néhány dologban kértem a férjem segítségét, a tervezés elején. Kb. október elejétől november közepéig szinte minden nap foglalkoztam a tervezéssel, egészen az utazás előtti estéig, sőt, bizonyos részleteket végül a helyszínen döntöttem el. Nagyon sok mindent foglalt magába a készülés, kezdve attól, hogy milyen helyekre menjek, ott mennyi időt töltsek el, hogyan jussak el egyik pontból a másikba, milyen telefonkártyát vegyek, melyik szállást foglaljam le, hogy oldjam meg mindezeket úgy, hogy ne kerüljön egy vagyonba, és így tovább. Izgalmas volt, és az igazság az, hogy azt is megértettem, mi a vonzó abban, hogy utazási iroda által szervezett kirándulásra menjen az ember.
Tokió, Senso-ji templom
A csomagot mindenképp hátizsákos módszerrel akartam megoldani, úgyhogy kicsit kellett ötletelni, hogy mit hogyan pakoljak – próbáltam olyan ruhákat vinni, amelyek többfunkciósak, minimálisra fogtam a csomagom méretét, és még így is azt éreztem, hogy túl sok cuccot vittem magammal. Van egy mondás, amit a neten találtam, és úgy érzem, hogy nagyon igaz:
válaszd ki, hogy mi az, amire szerinted szükséged lesz, azt csökkentsd le a felére és még egyszer a felére – és az elég lesz.
Ez nálam pont így volt, még kevesebbel is elboldogultam volna. Szerencsére a legtöbb szálláshelyen ma már van mosógép és szárítógép, úgyhogy nagyon könnyen kimoshattam mindent, akárhol jártam.
– A részletes tervezés ellenére volt olyan eset, hogy valami meglepetésként ért?
– Ami meglepetést okozott, hogy bizony, az utazás alatt is kell néha pihenőt tartani. Amikor még a készülés fázisában voltam, több helyen olvastam azt a tanácsot, hogy azért időnként állj meg, tarts egy olyan napot, amire nem tervezel be semmi látnivalót, csak pihenj, mert hanem kiégsz. Akkor csak néztem, hogy hogy is lehet ilyent mondani, hát hogy lehet belefáradni az utazásba? Úgy indultam neki, hogy mindent látni akarok, én aztán nem fogok egy percig sem pihenni, azt majd itthon. Hamar rájöttem, hogy rám is érvényes, amit olvastam, és kb. 10 nap után nagyon jól esett egy-egy pihenős délután.
Longshan templom, Taipei
Ugyanakkor hidegzuhanyként ért, ami a Tajvanra érkezésem előtt egy nappal történt: észrevettem egy emailt a tajpeji hosteltől, akik már többször próbálták jelezni, hogy a szállásomat csak akkor foglalhatom el, ha már legalább egy hetet töltöttem Tajvanon, és nem vagyok covid-pozitív. Ugyanis ezekben az országokban még eléggé aktívan védekeznek a világjárvány ellen, például mindenhol kötelező a benti maszkviselés, de Tajvanon egy plusz korlátozás is volt: az újonnan érkezők csakis külön szobát, saját fürdővel foglalhattak, vagyis hotelszobát. Sajnos én még itthon rossz szállást foglaltam, ráadásul ki is kellett fizetnem előre. Tehát
az odautazás előtti délután „ébredtem fel”, hogy egyrészt még nincs, ahol aludjak a következő négy éjszaka, és a kifizetett, nem jó szállásom árát nem is térítik vissza.
Gyorsan keresgélni kezdtem a hotelek, airbnb-k ajánlatai között, és nagy szerencsémre egy idő után kaptam is olyant, amire azt tudtam mondani, hogy ez árban és minőségben is megfelel, de volt pár óra, amikor nagyon aggódtam azon, hogy ezt hogy fogom megoldani. Ráaadásul pont akkor volt az is, hogy az egyik bankkártyámat nem találtam sehol, és már azt hittem, hogy elhagytam valahol (végül megkerült). Szerencsére az előre kifizetett hostel nagyon rendes volt, és felajánlották, hogy visszaküldik a pénzt.
– Melyik volt a legmaradandóbb a számos ázsiai állomás közül?
– Mindhárom ország, ahol több időt töltöttem, nagyon kedves lett nekem különböző okokból. Japánban lenyűgözött a Fuji hegy látványa – szerencsém volt, hogy jó időt kaptam el, mert az év nagy részében felhők fedik. Japánban egyébként pont akkor volt az ősz legszebb időszaka, nagyon szépek voltak a kertek, a templomok, a régi, csendes utcák Kiotóban.
Kiotói utca
Thaiföldön lehengerlő volt az a sok szín, a nyüzsgés, szöges ellentéte volt Japán kimértségének és nyugalmának. Jól is esett, bár egy idő után túl sok volt. Thaiföldön volt szerencsém elefántok közelében lenni (egyet láttam a vadonban is, egy szervezett túrán), buddhista szertartáson részt venni és szerzetesekkel beszélgetni, éjszakai vonaton utazni az ország északi részéből Bangkokba, de leginkább egy nyugis, csendes sziget, Koh Chang tetszett.
Találkozás buddhista tanoncokkal
Buddhista szertartás
Eredetileg nem terveztem tengerpartra menni (újra és újra felötlött bennem a kérdés, „de hogy menjek egyedül a tengerpartra?!”), végül egy Bangkokban megismert francia lány adott ötleteket, és ő ajánlotta a szigetet is. Elképesztő nyugalom volt ott, biciklit béreltem, körbebicikliztem a sziget egy részét, és szívesen maradtam volna még többet is. Az utána következő állomás Tajvan volt, ahova Koh Chang után nem igazán kívánkoztam, ugyanis 10 fokkal kevesebbet és egész hétre esős időt jósoltak.
Végül annyira megtetszett Tajvan, hogy ez lett a kedvenc helyem az összes közül.
Tajpej, a fővárosa, egy hegyek által körbevett nyüzsgő nagyváros, ahonnan egy óra alatt lehetett a Csendes-óceán partjára eljutni és esőerdők fölött gondolázni is. Volt, hogy bőrig áztam a nagyváros- meg természetjárásban, de nem érdekelt, mindent látni akartam, amit lehetett.
Tajpei látképe
– Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?
– Legfontosabb tapasztalatom az, hogy igenis lehet nőként egyedül utazni, persze kellő felkészültséggel és elővigyázatossággal. Ha belegondolok, hogy mennyi félelem volt bennem indulás előtt, néha most is meglepődök magamon, hogy mégis elindultam, de tudtam, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor mindig bánni fogom. Egy másik fontos tapasztalat, leegyszerűsítve a gondolatot: a világ másik felén is csakúgy emberek laknak, ugyanúgy élik az életüket, a legtöbbjük jóindulatú, segítőkész, érdeklődő, és azt szeretné, ha jó élményekkel távozna a látogató. Ebben is hasonlítunk.
Katona Andrea tapasztalatairól és utazási élményeiről részletesebben is olvashattok a saját blogján.
Fotók: Katona Andrea archívuma
korábban írtuk
Világsztárok nyomában: kocsmatúra New Yorkban
Azt szokták mondani, hogy ha az ember New Yorkba utazik, akkor nem az Amerikai Egyesült Államokba látogat, még csak nem is annak egy városába, hiszen New York egy lüktető „entitás”, egy külön világ. És ebben a külön világban is több tucatnyi külön világ létezik: Little Italy, Chinatown és társai, na meg a divatcentrikus New York, a művészetre fókuszáló, a pénzügyi központ. Én egy teljes napot szenteltem annak, hogy felfedezzem azt a New Yorkot, ahol a 20. századi irodalom és művészet nagyjai élvezték az
