Nem olasz nyelvlecke kezdődik, hanem ezek a hetedik legnagyobb itáliai város népszerű jelzői: a művelt, a vörös, a kövér. Ha hétköznapi és valódi, nem turistaáradattól elhomályosított olasz hangulatra vágyik valaki, akkor irány Bologna!
A Mentsétek Meg a Gyermekeket Alapítvány 2022-ben közzétett felmérése azt mutatja, csaknem egymillió gyermek úgy nő fel Romániában, hogy a szülei távol tőle, egy másik országban vállalnak munkát, és évente csak pár hetet töltenek együtt.
Kalandvágy, jobb megélhetés, nyelvtanulás – a leggyakrabban ezekkel a célokkal költöznek külföldre hosszabb-rövidebb időre a fiatalok. A gyergyócsomafalvi Szekeres család is hasonló megfontolásokból indult útnak 2012-ben, Hollandiába.
Azt mondják a táj, az éghajlat, amiben élünk, meghatározza a természetünket, az élethez való viszonyunkat: más a mediterrán ember, más a hegyek közt élő. Egyik lazább, másik zordonabb. Más a városi, más a vidéki, más, aki fák közt ébred, más, aki számára épületek, tűzfalak és villamos zakatolás jelentik az otthonosságot. Egy költözés küszöbátlépés, külső és belső térben is. Bizonyos dolgokra fel lehet készülni előzetesen, de elképzelhetetlenül több váratlan mozzanat vár az emberre, mint amennyire számíto
Székely ruhát varr magának, kovászos kenyeret süt, kolbászt tölt és ad el, ha éppen úgy kívánja az élethelyzet, s bár élete nagyrészét Peruban élte le, semmit sem csillapodott a honvágya. Még mindig könnybe lábad a szeme Ferencz Kingának, amikor átutazik a Hargitán Csíkszereda fele. A szerelem vitte Dél-Amerikába, és gyerekei tartják ott. Gyökereit nem feledi, és ahová csak lehet, becsempészi a székely népi kultúrát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)
Zongoraművész és zongoratanár, a Detroit-i római katolikus templom orgonistája és zenei vezetője, az észak-amerikai magyar közösségek aktív tagja, rendezvényeik szervezője. A marosvásárhelyi Balla Zsuzsánna a diaszpóra magyarságáért végzett munkássága elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést is elnyerte, férjével és két gyermekével a Michigan állambeli Ypsilantiban él. Villáminterjú két kontinens között, ímélben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
Biró-Tódor Mónika a ‘90-es évek közepén ment ki tanulni egy székelyföldi kisvárosból az Egyesült Államokbeli Bostonba. Saját elhatározásból, saját erőből, igazából az elsők között lépett meg valami olyat, ami akkor még nagyon szokatlan volt. Dolgozott New Yorkban, Budapesten, ma is nemzetközi szinten mozog, de már az itthon a bázis. Azt mondja, hogy így kerek az élete. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
Mi vagyunk az a generáció, akiknek elérhető lett a világ – mondja Bodó Melinda egy pálmafák közé kifeszített függőágyban, Balin, egy coworking iroda udvarán. Melinda álmaival nem olyan nehéz azonosulni, azzal a különbséggel, hogy ő megvalósította őket. Ráadásul nem is csak „kipipálási” szándékkal, hanem egy mélyebb, igazibb lét keresésében. Interjú egy Csíkkozmásról indult karrierváltóval. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Szinte mindannyian ismerünk olyan családokat, amelyeknek egy vagy több tagja külföldön él, egyre több fiatal dönt úgy, hogy otthonától távoli országban kezd új életet, a könnyebb boldogulás reményében. Egy ilyen döntés meghozatalával gyökeresen változik meg az érintett családok élete. Külföldre költözött fiatal felnőttek szüleit kérdeztük, hogyan alakítja a távolság a szülő-gyerek viszonyt és a családi életet.
Resicabánya, Sepsiszentgyörgy, Budapest, Perugia, Wiesbaden, Bern, Ludwigsburg, Stuttgart. Mind olyan városok, amelyeket Sebestyén Ágnes huzamosabb ideig nevezett otthonának. Művészettörténész, tanár, egyetemi oktató, kutató, kurátor, kulturális menedzser, oktatási referens, közönségszolgálati menedzser, egyesület alapító, projekt- és programfelelős, lenyűgöző szabadsággal jár városok és karrierek között: egy közép-kelet európai polgár(nő). (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg)
A megszokott, biztos otthont sosem könnyű elhagyni. Akkor sem, ha az ember nincs egyedül. Thököly Emese Csíkszeredában született, de már 18 éve a tengeren túlon él. Hatgyerekes családanyaként vállalkozása abban segíti az anyukákat, hogy szobatisztaságra neveljék gyermekeiket, emellett önkénteskedik és könyvet ír. Mint mondja, a nehézségek Kanadában sem kímélik, mégis úgy érzi, az élet csodái végül felülkerekednek. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)
Viktor Frankl „Az élet értelméről” című könyvében arról beszél, hogy ahhoz, hogy az ember megtalálja a helyét, az kell, hogy értelmesnek lássa az életét, tevékenységét. Mennyire segíthet valakinek idegenben az, ha a közösség hasznára válik? Gondolatok lelkiismeret-furdalásról és helykeresésről. A Sepsiszentgyörgyről származó Simon Ágnest faggattuk a berlini életéről. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Megtapasztalta a mélyszegénység következményeit, látott olyan betegségeket, amelyekről csak a könyvekben olvasott, részt vett törzsi beavatáson, és párhuzamot vonhatott fényűző és szegény világok között, amelyek olykor csak néhány kilométerre vannak egymástól. Turóczi Ildikó több mint húsz évet praktizált Ozsdolán és Kézdivásárhelyen háziorvosként, miután úgy döntött, önkéntes orvosnak szegődik Afrikába: először Kamerunba ment, majd Szudánban és Dél-Szudánban „szolgált”. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022.
Egyedül utazni, más kontinensek különböző országaiba, ráadásul nőként? Igen, lehetséges: Katona Andrea megcélozta Ázsiát, és egy hónapot töltött Japán, Thaiföld és Tajvan különböző részein, hogy leküzdve saját félelmeit, megvalósítsa gyerekkori álmait. Élményekről, tapasztalatokról és az utazásra való felkészülésről beszélgettünk.
Nevezhetjük világjáró embernek, egy innovatív tanulási módszer hírvivőjének, kalandkeresőnek is Ágota Walkest, de a vele való találkozás pillanatában egy, a világgal harmóniában élő nőt látunk, aki most épp Gyergyószentmiklóson foglalkozik tanulni vágyó diákokkal, fiatalokkal. A háromgyermekes édesanyával beszélgetve új értelmezést nyernek az újrakezdés, a nehézség, a munka és a célok kifejezések, hiszen aki több kontinensen kereste már a boldogulását, egészen kicsinek- és egy csodálatos helynek látja a
Az Erdélyi Magyar Televízió műsorvezetőjeként ismerte és szerette meg az erdélyi közönség. Tíz évig volt – egyebek mellett – a Hitélet vallási tematikájú magazin szerkesztő-műsorvezetője, és ebből a forrásból szökkentek ki folyamatosan a lehetőségek: emiatt végezte el az alkalmazott teológiát, és jött egymás után két ösztöndíj Amerikába, egy egyéves tanulmányi ösztöndíj és a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíja. A diaszpóra magyar közösségéért tevékenykedik, tanít és múzeumot-, könyvtárat épít a világ
Katinka pont olyan volt, mint a többi tinédzser Marosvásárhelyen. Cinikus, vicces, szerény. Vagy talán mégsem teljesen olyan. Amíg legtöbbünk az egyetemválasztás körül tévelygett és a túlélésre hajtott, egyszer csak jött a hír, hogy Katinka csillagász szakra felvételizett... Akkoriban furcsa ötletnek tűnt, hogy össze lehet kapcsolni az álmainkat a hétköznapok realitásával. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
Dávid Panni évekig volt kollégánk, ám néhány éve máshol jár. Mint meséli, számára az Izlandon töltött időszak fantasztikus önismereti utazás volt. Ott engedte el a megfelelést, onnan hozta magával a környezettudatos életformát – és nem utolsósorban a férjét is. A fiatal tartalomkészítő – író és fotós – jelenleg az Antarktisz felé evez, pontosabban egy arra tartó óceánjárón gyűjt tapasztalatokat néhány hónapig. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)
„Mindannyian a nagy mindenség kicsi fényei vagyunk, akkor is, ha mi magunk ezt nem látjuk” – vallja átütő hittel januári címlaposunk, Abodi Nagy Blanka székelyudvarhelyi énekesnő, aki gyermekeinek is példát mutat azzal, hogy merte követni az álmait.
Minden évben, amikor végig nézek az ünnepelteken, ugyanazt látom: üdeséget, tiszta arcokat, ártatlanságot, jövőbe vetett hitet, reménységet, a pillanat örömét. Kérlek, tudatosítsátok magatokban, hogy jogotokban áll megőrizni mindezt, immár felnőttként.
Sok esetben viszonylag könnyen megy, hogy éljünk saját jogainkkal, az azonban kihívás, hogy elismerjük a másokét, és még tiszteletben is tartsuk azokat. Pedig mások jogainak tiszteletben tartása akár garanciája lehet annak, hogy ugyanazt kapjuk.
Érzelmi evő vagyok, falásrohamos, vagy nem tudom. Egyszerűen beteg. Nem tudom megtartani a súlyom, bármennyit diétázom, mert azzal oldom a szorongásom, hogy begyúrom az összes csokit, ami a kezem ügyébe kerül.
A családi legendárium szerint 10 hónaposan, a rácsos kiságyba kapaszkodva már zenére táncoltam. Nagyon muzikális családban nőttem fel, mindenki játszott hangszeren, a néptánc a fiatalságom erős háttérországát adta.
Aligha kaptam ezidáig karácsonyra az ideinél számomra értékesebb tárgyi ajándékot. Az Angyal egy mesterien megmunkált, gyönyörű, faltól falig könyvespolccal lepett meg. Ez nem csupán egy bútordarab számomra, hanem régóta dédelgetett vágy.
Harangoztak. Felült az ágyban, s mintha kelni készülne ki belőle, félrehajtotta magáról a paplant. Ránézett száradt kóróként heverő lábaira, de a szívéből induló lendület még csak a gyomráig sem ért el, nemhogy a térdéig.
Semmi sincs, ami rosszabbul nézne ki egy nő arcán, mint egy férfi öklének a nyoma. A szem körüli terület zsírban gazdag kötőszövete nyomban feltelik folyadékkal, vagyis a megsérült hajszálerekből a vér kiszivárog, és kékesfekete elszíneződést okoz.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A stílus nem más, mint annak a kifejeződése, hogy miként mutatkozunk a világnak. Minden ruhadarab, amit felveszünk, üzenet. Az öltözködés lehetőség arra, hogy kifejezzük magunkat, hogy elmondjuk, kik vagyunk, és mit képviselünk.
Ritkán beszélgetünk férfiakkal ruhákról, ám szerkesztőségünk egyetlen férfi tagját, kreatív dizájnerét és tördelőjét nem hagyhattuk ki a „magamutogatásból.”
Kint kásás eső hull, a meleg lakás kényelmét nem adnánk semmiért. Beugrik egy kép: a gyermekeink kicsik, le kell foglalni őket ovi után még órákig, a hosszú, sötét délutánokon. Közben főzni is kellene. Ilyenkor jött a mentőötlet: gyúrjunk tésztát.
Színes, vidám egyéniség, akinek életszeretete nemcsak a személyiségjegyeiben, hanem az öltözködésében is megmutatkozik. D. Balázs Ildikó kolléganőnk mindannyiunknak üzeni, hogy hordjunk színeket, és mosolyogjunk többet.
Az adventi csendben való készülődés jó lehetőség arra, hogy saját készítésű ajándékokkal lepjük meg szeretteinket. Az anyagi érték mellé társul még egy ennél fontosabb is, ami a két ember közötti kapcsolatot mélyíti. Ez pedig a másik emberre szánt idő.
Róma pezsgő nagyváros, annyi látnivalóval, hogy lazán túladagolásos állapotba kerülhet az ember, ha nem szelektál, nem tartogat élményeket egy újabb látogatásra.