Nem lehet nem észrevenni: a szivárvány színeiben pompázó kétgyermekes édesanya bárhol szembe jöhet velünk rollerrel – de a székelyudvarhelyi Schwarz bisztró környékén a legnagyobb az előfordulási esélye. Mintha csak egy vidám képregényből ugrott volna ki a fine dining étterem egyik üzemeltetője.
„Én szinte mindent fordítva csináltam az életemben, 12–13 évesen akartam nagyon felnőtt lenni, vállig érő, sima, barna hajam volt, felnőttebb akartam lenni a koromnál. Onnan fejlődtem idáig...” – meséli Orsika stílusosan, egy kajapornós felsőben.
„A gyerekeimmel és a férjemmel színesedtem ki igazán, mert dicsértek. Minden olyan kezdeményezést, ami arra irányult, hogy hát így vajon ki merjek-e menni, bátorítottak, persze, jól áll, menj... Ez egy akkora pluszt jelent, hogy el mersz indulni” – magyarázza Orsika, aki Csíkszentkirályon nőtt fel, és egy brassói kitérő után költözött Udvarhelyre.
„Már nem érdekel, mit mond a falu szája”
„Éveken keresztül dolgoztam azon, hogy fel merjek vállalni olyan dolgokat, amelyek tetszettek volna, de úgy éreztem, lehet, hogy túl sok, vagy mit szólnak hozzá? Most az látszik az öltözködésemen – s rajtam is – hogy alapvetően jól érzem magam a bőrömben. A „mit szól a falu szája” dolgot leredukáltam arra, hogy a háztartásomban élőknek ha tetszik, akkor én jól vagyok” – meséli kiszínesedését Orsi, aki angol és német sorozatokat fal és fordít.
„Bizsukat például a gyerekek segítenek választani, minden reggel egy külön rituálé: Miksa választja a karkötőket, Barka a fülcsit, melyik talál, melyik nem, legyen-e bokalánc, gyűrűt tegyünk-e, érdekli őket.” Általában azonban a praktikusság a fő szempontja Orsikának: egész nap lohol a gyerekek után, ezért nem látni szinte sosem magassarkúban.
De nagyon mini szoknyát és forró nadrágot sem hord, ahogyan a sárga színtől is tartott – egészen mostanáig. „Azt hittem, úgy néz ki a citromsárga a türkiz hajjal, mint valami egzotikus afrikai ország zászlaja, de most egy színtanácsadáson megerősítettek, hogy viseljem bátran.”
„Ne azt bánjam, hogy nem mertem kipróbálni”
Meghatározó eleme Orsika megjelenésének a türkiz hajkorona is. „Mindig is szerettem volna egy kék tincset – de sosem volt rá alkalmas az idő: egyetemen hogy néz ki, utána elkezdtem dolgozni, akkor ott hogy néz ki? Tipikusan a „mit szól a falu” miatt nem mertem befesteni évekig.
A gyermekeim változtattak meg. Miután megszülettek, lazultam be annyira, hogy mi a fenéért ne festhetném kékre a hajam? Kipróbálom, ha nem tetszik, akkor többet nem festem ilyenre, de ne legyen az hatvanévesen, hogy ó, hát nem mertem megpróbálni” – érvel, és milyen igaza van.
Mint meséli, egyebek mellett a Netflixnek, a Disney-nek, a Paramount-nak fordít. „Nézted a Witchert? A Vajákot? Azt is én fordítottam. De például a Julie and the Phantoms című cuki musical sorozatot is. A gyerekekkel az összes Marvel filmet végignéztük, Simpson családot nézünk, előszeretettel olvasunk képregényeket – kell hasson valamiként az öltözködésemre” – összegez a családanya.
„Mi van, ha mások szerint sok vagy nem talál a szettem? Nekem kell tetsszen! És a gyermekeimnek is ezt próbálom közvetíteni: ha az óvodában mindenki Jégvarázsnak akar öltözni farsangkor, de te pont Batgirl akarsz lenni, akkor legyél az! Csak ennyit akarok: érezzék jól magukat a bőrükben.”
Fotó: Csedő Attila
korábban írtuk
Tűzpiros, pöttyös, sárga: a „ruhavadász” prédái
Nem kell vastag pénztárca ahhoz, hogy jól öltözködjünk – vallja István Szidónia, a Rádió Gaga Marosszék műsorvezetője, aki minden nap délidőben szól a hallgatókhoz. Sokkal fontosabb szerinte az, hogy ismerjük magunkat, legyünk tisztában adottságainkkal, azzal, hogy mi előnyös számunkra, mert így csak olyan ruhákban fogunk járni, amelyek jól állnak nekünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg.)
