Hogy miért? Mert igaz. Mert emberi. Mert nincs nő, aki életében legalább egyszer ne sóhajtott volna fel egy esemény előtt, hogy: „Úristen, mit fogok felvenni, pedig mennyi mindenem van?!”
Bármennyire furán hangzik, ez nem a ruha mennyiségéről szól. Hanem a lelkiállapotodról. A bizonytalanságról.
A ruhatárunk nem egyenlő a ruhásszekrényünkkel. A szekrény tartalmazhat bármit, ami helyet foglal, de nem hordjuk (például a méretben rég nem passzoló darabok), míg a ruhatárunk csupán azokból a darabokból áll, amelyek méretben jók, szabásvonaluk találó, az aktuális élethelyzetünkhöz passzoló. Azt tapasztalom, hogy szekrényünk sokszor inkább hasonlít egy múzeumra vagy egy „majd-egyszer-jó-lesz ruha lerakatra”, mintsem egy olyan bútordarabra, ami a jelenünket támogatja.
Ott vannak a múlt darabjai, amik „öt éve még jó volt, hátha belefogyok”, amik „drága volt, nem dobom ki”, amik „imádtam amikor irodában dolgoztam/gyereknevelésin voltam/amikor egyetemre jártam” stb.,
Aztán ott a jövő: „majd, HA visszamegyek dolgozni”, „majd, HA lesz végre egy randim”, „majd, HA megnőnek a gyermekek”.
És persze ott vannak a jó kis „ha egyébre nem, valamire jó lesz” darabok. A pecsétes póló zakuszkát főzni (jó, azért nem dobjuk ki!), a szétfeslett tréning a nagytakarításhoz – és ne is mondjam, hányan járunk ezekben úgy, hogy közben észre sem vesszük, milyen üzenetet küldünk saját magunknak, ahányszor csak véletlenül megpillantjuk magunkat a tükörben.
És akkor felteszem a kérdést: Te szeretnél tükörbe nézni és azt látni, hogy „hű, ez így, ez én vagyok”, vagy
Nem azt mondom, hogy a kis feketében kell takarítani (bár, néha az is felszabadító), de a lényeg, hogy amikor reggel magadra veszel valamit, az egy állítás magadról. Még ha senki más nem is látja, te látod. És az számít.
Néhány tipp, hogy mit tegyél, ha mégsem tudod, mit vegyél fel
Engedd el a „valamikor jó lesz még” darabokat. Tényleg. Azok egy másik életet szolgáltak. Ne öltözz a vélt vagy valós elvárásoknak. Mert ha állandóan másnak próbálunk tetszeni, azzal elveszíthetjük magunkat.
Mint amikor kislányként anyu szekrényéből öltöztél. Kombinálj olyat, amit még sosem mertél. Lehet, hogy bejön. Vagy ha nem, hát legalább kacagsz egy jót. Öltözz annak a nőnek, aki ma vagy. Nem a tavalyi, nem a jövő heti verziódnak. A mostaninak. A „most is elég vagyok”-nak.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesz nap, amikor megint nem tudod, mit vegyél fel, de akkor majd eszedbe jut: nem a szekrényed tükrözi azt, aki vagy, hanem az, ahogyan döntesz magadról nap mint nap.
Szóval kedves nővérem a stílusban, ha legközelebb azon kapod magad, hogy a gardrób előtt állsz félig felöltözve, három ruhát a földre hajítva, sóhajtozva, hogy „nincs egy rongyom se”, akkor állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg magadtól: Mit akarok ma üzenni magamnak magamról?
A ruhád csak eszköz. De, amit te mondasz el vele, az a valódi varázslat.
korábban írtuk
Székely Kinga Réka: Az egészséges hit táplál
Noha gyakran önti szavakba kritikai észrevételeit is a székelyföldi társadalmat illetően, a homoródszentpéteri lelkésznő szerint akinek egészséges a hite, azt semmilyen hatalom nem tudja eltántorítani az Isten- és emberszeretettől.
