A Kolozsvári Művészeti és Design Egyetem textilművészet szakán diplomázott, és miután különböző ösztöndíjakkal és rezidens művészeti programokkal bejárta Prágát, Dublint, Budapestet, Litvániát és Norvégiát, 2017-ben megalapította a saját nevével fémjelzett ruhamárkáját. Jelenleg divattervező műhelyét vezeti és ruhatervezést tanít, emellett sok időt szentel a februárban esedékes Transylvanian Design Week szervezésére is.
– Mikor fogalmazódott meg benned, hogy a divattervezés a te utad?
– Gyerekként sok időt töltöttem rajzolgatással és festegetéssel képzőművész édesapám műtermében, otthon pedig ruhákat horgoltam a babáimnak, vagy játékból divatbemutatót szerveztünk a testvéreimmel. Átrendeztük a gyerekszobát, és felvonultunk édesanyám elegáns ruháiban. Aztán 8 évig volt egy kis kitérő, amikor zene szakon zongorázni tanultam, de utána visszatértem a vizuális művészetekhez, és a textilművészet lett a fő szakirányom. Az egyetem elvégzése után jöttem rá, hogy
a divattervezés egy olyan összetett műfaj, amely megengedi, hogy ne csak hordható ruhákat tervezzünk, hanem olyan látványruhákat is, amelyek kiállíthatók, akárcsak egy műalkotás.
Így ezt láttam a legjárhatóbb útnak számomra.
Pow-Wow kollekció
– Hogyan határoznád meg az alkotói stílusodat?
– Olyan kollekciókon dolgozom, amelyek alapgondolata a ruhák misztikus játékossága. A ruhadarabok különös hangulata a foszforeszkáló és fényvisszaverő részleteknek köszönhető, mivel általuk a ruhák nappali látványa sötétben átalakul. Szabásvonalaimra jellemző a stilizált vonalvezetés és a szobrászi formák.
– Mi inspirál?
– Minden, ami körülöttem van. Ahogy József Attila mondja: „Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen.” Főként a személyes élményeimre alapozok, és ezeket keverem aktuális tematikákkal, dizájn trendekkel. Ez egy olyan társítás, ami révén valami egyedi dolgot hozhatok létre, mert a személyes szűrőmön keresztül mutatom be. Én vagyok saját magam próbababája is, úgyhogy igazából ez is meghatározza a ruhák formáját.
Pow-Wow kollekció
– Meglátásod szerint merre tart a divat világa?
– A jövő több irányba is fejlődhet. Lehet irány a tudatos, környezetkímélő filozófia vagy az intelligens ruházat, amelyek segítik az embert. Az utóbbi általában a hadiipar és az űrhajózás számára kifejlesztett intelligens anyagok, eljárások, műszaki megoldások, amelyek átszivárognak a hétköznapi ruházatba is. A különleges tulajdonságok mellett, amelyek lehetnek interaktív kommunikációs képességek, gyógyító vagy napvédő funkciók, a ruhadaraboknak általában be kell tölteniük a ruházattal szemben támasztott szokásos követelményeket is: kényelmesnek, esztétikusnak, divatosnak is kell lenniük. Az is megfigyelhető, hogy
a divatiparban az alkalmi ruhák valamilyen különleges technológiát használnak, például ledtechnológiát vagy szenzorokat, amelyek reagálnak az emberi hangulatváltozásokra, és eszerint változtatják a ruha színét.
Ilyen a Philips által kifejlesztett „bubble dress” vagy a „CuteCircuit” ruha. Én a slow fashion irányelvet képviselem. Fontos számomra a minőség és a tudatosság, és hogy lelkülete legyen az általam tervezett daraboknak.
Strike Me Pink kollekció
– És milyennek látod az erdélyi divatot?
– Erdélyi divat szerintem nem létezik. Különböző nemzetiségű emberek élnek ebben a régióban, sokféle személyiség van, akik jönnek-mennek a világban, és más-más hatások érik őket. Az Erdélyben alkotó tervezők is különböző irányelvek vagy stílus szerint dolgoznak. A divat folyamatosan változik, rengeteg választási lehetőség van, és sok szempont szerint újulhat meg. Akár egy-egy gazdag család is befolyásolni tudja az aktuális trendek alakulását, például az amerikai Kardashian-ok. Manapság a szociális médián keresztül bármi eljuthat hozzánk, és inspirálhatja a öltözködési fantáziánkat.
– Milyen kollekcióid születtek eddig?
– Legelső kollekcióm a Rekollekció címet viseli, és Budapesten, a Fészek Művészklubban mutattam be.
A nagymamámtól örökölt stafírung egy részét használtam fel, azaz párnákat és paplanhuzatokat alakítottam ruhákká úgy összevarrva vagy kifejtve, hogy ne sérüljenek, és visszaalakíthatóak legyenek eredeti állapotukba.
Ezek a textíliák a fogyasztói attitűdnek köszönhetően mentek ki a használatból, én pedig a divat erejével keltettem új életre őket. Azt akartam, hogy ne merüljenek feledésbe ezek a kézzel készített csipkék, hímzések és szövetek, így új életet leheltem beléjük. Ezt követte a kolozsvári egyetemen készített mesteris ruhakollekcióm, amelyet egy csíkszeredai hajléktalan férfi inspirált, aki egy időben előszeretettel viselt szoknyát, mert tetszett neki a skótok viselete, a kilt. Ennek a társadalom perifériájára sodródott személynek a sorsa, gondolkodásmódja különös motivációt jelentett, így elhatároztam, hogy készítek egy általa inspirált szoknyakollekciót. A szoknyák tervezésénél figyelembe vettem az igényeit, a funkcionalitást és azt, hogy azokat az évszakoknak megfelelően is lehessen viselni.
Strike Me Pink kollekció
Gyerekkori élményekre alapszik a Pow-Wow és a Strike Me Pink kollekció, ami a foszforeszkáló játékok színvilágából inspirálódik. A klórozott farmerek festői felületeire geometrikus foszforeszkáló minták kerültek.
Jelenlegi kollekcióim a Reflect! Reflektálj! különleges hangulatát a fényvisszaverő részletek nem szokványos felhasználási módja jelenti, ami érdekes látványt nyújt, ha megcsillan a ruhák bizonyos részletein a fény.
Strike Me Pink kollekció
– Ki a példaképed?
– A japán Rei Kawakubo, aki a világ egyik legbefolyásosabb és legkülönlegesebb divattervezője. Sajátos módon reformálta meg a divat világát. Szoborszerű ruhákat vagy dekonstruált, szakadt hatású öltözékeket hívott életre. Ő alapította a Comme des Garcons divatmárkát és a Dover Street Market nevű üzletláncot is ő irányítja.
– Az első Transylvanian Design Week szervező csapatában és zsűrijében is tevékenykedsz. Milyen érzésekkel vállaltad ezt a feladatot?
– Örültem a felkérésnek, és nagy lelkesedéssel mentem minden megbeszélésre. Élveztem, ahogy kibontakozik az első Transylvanian Design Week története. Többen vagyunk a csapatban, mind a szervezésben, mind pedig a zsűrizésben: Mihályfalvi Boróka, a projektmenedzser, különleges képességeivel nagyon jól kézben tartja az esemény szervezését és a csapatot. Az esemény helyszíne a Csíki Múzeum lesz, a múzeum igazgatója szintén tagja a csapatnak. Markaly Aranka nyitott és rugalmas személyiség, és igyekszik új színt vinni a múzeum életébe. Velünk van még a csapatban Mara Zsuzsanna festményrestaurátor és Túros Eszter művészettörténész, továbbá Oláh Gyárfás kurátor, Adrian Balcau és Esztány István formatervezők, Hátszegi Zsolt mozgóképművész és Szigeti G. Csongor média művész is.
Pow-Wow kollekció
– A további terveidről mit tudhatunk?
– Az utcai ruhakollekciók mellett minél több látványruhát szeretnék készíteni, amelyekkel hazai és külföldi divatbemutatókon, valamint kiállításokon is részt szeretnék venni, általuk pedig művészileg is kiteljesedhetek. Az igazság az, hogy jelenleg elveszek a rengeteg apró, ügyintézéssel kapcsolatos feladatban. Nemrég visszatért a zongora és a festés is az életembe, szeretnék ezekre is több időt fordítani, mert segítenek új impulzusokat adni, és friss szemmel látni a világot.
Fotók: Zsigmond Adél saját archívuma
korábban írtuk
Népi, míves, díszes – valami régi, valami új
A régi szoknyadíszből öv lesz, a köténykéből kabát, az autentikus népviseletek darabjai új életet nyernek Németh Hajnal Aurora ruhakölteményeiben, s a világ számos színpadán viszik hírét a magyar népi kultúrának és hímzésvilágnak. Erdélyben gyűjt inspirációt és alapanyagokat, ugyanakkor nem sokkal ezelőtt Sepsiszentgyörgyön tartott Mesés Divatbemutatót, amely nem csak nevében volt mesésen kitalálva. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)
