Ha lélekről és testről van szó, szövevényes kölcsönhatási rendszerről beszélünk, amiből sosem szabad kifelejteni egy harmadik tényezőt: a környezetet, amiben az ember, a teste és lelke él – hívja fel a figyelmet Dégi L. Csaba pszichológus. A múlt emberének nem voltak még eszközei, hogy belekukkantson ebbe a folyamatba, ma már a vértől az agyműködésig mindenbe belelátunk, van géntérképünk, de sajnos mindez nem jelenti azt, hogy értjük a nagyobb összefüggéseket.
Egymillió nő
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója többek között rákos betegekkel, hozzátartozóikkal dolgozik, főleg ebből a perspektívából közelíti meg kérdésünket. Szerinte például el kell fogadni, hogy a daganat nem lelki betegség, bár vannak lelki velejárói. 2015-ös adatokat idéz, amikor azt mondja, hogy tíz daganatos megbetegedésből négy az, ami nagyjából kontrollálható mozgással, egészséges táplálkozással, stresszmentes életmóddal. Ugyanakkor kimutatták azt is, hogy bár
a nőknél nagyobb a rákos megbetegedések kockázata, több férfi betegszik meg és hal meg daganatos elváltozások miatt. Mintha a nők nyitottabbak lennének a dolgok összetettségének megértésére…
A kérdés tudományos megvilágítására az oxfordi egyetem világszinten mindmáig egyedülálló kutatását idézi Dégi L. Csaba. Az 1996-ban elkezdett és évekig tartó, többféle vizsgálatot (genetikai, pszichológiai stb.) és követést tartalmazó One million women study című vizsgálatban közel egymillió ötven év fölötti nő vett részt. A Lancet orvosi szaklapban is publikált programban a fő kérdés az volt, van-e közvetlen összefüggés a boldogság maga és a mortalitás között, és kiderült, hogy nincs! „Tehát megdőlt az az ősi feltételezés, hogy bekapcsolunk egy rossz gombot, és ettől szétrobban a kazán.
Ha boldogtalanok, stresszesek vagyunk, nem érezzük azt, hogy kézben tartanánk a dolgainkat (kontrollképesség), ettől önmagában a rendszer még nem megy tönkre” – fogalmaz Dégi.
Bár ezek a lelkiállapotok nem váltják ki a megbetegedést, a halált, léteznek a közvetítő tényezők (például életmód), amelyek bizonyos kórképek kialakulásához vezetnek: ha rossz az egészségi állapot, akkor nagyobb a valószínűsége a boldogtalanságnak, növekedhet az öngyilkosság, a balesetek előfordulásának esélye.
Traumák és gyulladás
Egy másik kutatás a gyermekkori traumákat vizsgálta. Bár a pszichológiában régóta vallják, hogy ezek hatása nem múlik el nyomtalanul, élettani alapjait még nem értjük pontosan – jegyzi meg Dégi L. Csaba. A Molecular Psychiatry szaklapban 2015-ben megjelentetett tanulmány közelebb visz a magyarázathoz, eszerint
a gyermekkorban elszenvedett traumák összefüggést mutatnak a felnőttkori fizikai és mentális megbetegedésekkel.
A kutatók azt vizsgálták, hogy milyen lenyomatai vannak a testben az átélt megrázkódtatásoknak, függetlenül attól, hogy „túltette-e” ezen magát valaki, vagy sem. Kiderült, attól még, hogy kívülről úgy tűnik, jól van, még nem biztos, hogy a szervezete elfelejtette a traumát. Ugyanis ezek hatására gyulladásos gócok alakulnak ki a testben (több úgynevezett markert ismernek már – az egyik ilyen a CRP, azaz C reaktív protein –, amely a vérből kimutathatón jelzi, mennyire van gyulladásban a szervezet). Ugyanakkor ma már bizonyított, hogy a gyulladás legalább két dologhoz biztosan köthető, ezek közül az egyik a daganatos elváltozások, a másik pedig a depresszió.
A második agy
Még egy előremutató szakterületet von be beszélgetésünkbe Dégi L. Csaba. A tudósok az elmúlt időszakban egyre többet foglalkoznak az úgynevezett mikrobióta rendszerrel. Ez magában foglalja a bélrendszerben lévő összes mikroorganizmust, beleértve az itt termelődő neurotranszmittereket is, mintegy „második agyként” működik.
A gyomrunk és az agyunk között folyamatos kapcsolat van, és egyre többet értünk meg ebből a „kommunikációból”, és ez a humán mikrokozmosz távolhatással befolyásolja akár az immunreakciókat, a hangulati elváltozásokat is.
Talán ez az a terület, ahol a „legvastagabb kapcsolat lakozik” a lélek és test között – fogalmaz Dégi. Az tehát, hogy megbetegítheti-e a lélek a testet, csak részben megválaszolt kérdés, amelynek vannak olyan tényezői, amelyeket egyre jobban értünk, és vannak olyan tényezői, amelyeket nem– összegez a kutató.
Holisztikus szemlélet
Lőrinczi Csaba belgyógyász, a székelyudvarhelyi városi kórház orvosigazgatója szerint bizonyított tény, hogy a lelki problémák megbetegedésekhez vezethetnek: hosszan tartó lelki feszültségek, meg nem oldott bajok negatív stressztényezőkként hatnak, emiatt beindítanak egy olyan élettani folyamatot, amely végül is szervi károsodáshoz vezethet – magyarázza. Az egyik legismertebb ilyen a gyomorfekélyes betegségcsoport:
a stressz miatt fokozott savtermelés előbb-utóbb gyomorgyulladáson keresztül fekélyt okozhat. De ugyanígy a szívérrendszeri betegségeknél is bizonyított, hogy a krónikus feszültség a vérnyomás megemelkedéséhez, ezen keresztül pedig érrendszeri elváltozásokhoz vezet.
„A lelki problémák miatt kialakult rossz szokások is okozhatnak megbetegedéseket, gondoljunk csak a táplálkozási zavarokra, a túltevésre, amely diábéteszhez, magas vérnyomáshoz, ízületi betegségek kialakulásához vezet” – sorolja a szakember.
Az elmúlt két-három évtizedben jelentős szemléletváltás történt az orvoslásban is: Lőrinczi is vallja, a kiváltó lelki probléma kezelése nélkül a fizikai bajokon sem lehet segíteni. Holisztikusan kell szemlélni a beteget. „Nagyon sok szakágra szakadt a klasszikus szomatikus medicína, és most már nagyon szűk szakmai területeken dolgoznak a kollégák, de ugyanakkor minden szakágban dolgozó orvos egy csapat része kell hogy legyen, vagy pedig a különböző szakterületek által gyűjtött információkat a családorvosnak kell összefognia és értelmeznie.
Az a jó orvos, aki mindig egészben látja a beteget, attól függetlenül, hogy őneki csak egy szűkebb területen kell diagnózist felállítania.”
Visszahatás
Az éremnek másik oldala is van, jegyzi meg a belgyógyász: a pszichoszomatikus betegségeknek is megvan a szomatopszichés oldaluk is, tehát a szervi betegségek lelki problémákhoz, pszichés torzulásokhoz is vezethetnek. Nemegyszer látjuk – teszi hozzá –, hogy a krónikus, idült, gyógyíthatatlan vagy esetleg fogyatékosságot okozó betegségekben szenvedők nem tudnak megbirkózni, együtt élni a kórral, teljesen megváltoznak, meghasonulnak. Egyébként a daganatos megbetegedések kérdése is ide kapcsolódik:
habár a lelki problémák valóban nem okoznak rákos megbetegedést, az általános lelkiállapot közrejátszhat a kialakulásban és a gyógyulásban is – a frusztrált, boldogtalan embernek gyengébb az immunrendszere is, magyarázza a szakorvos.
Tapasztalata szerint egyébként a székelyföldi, erdélyi páciensek nehezen fogadják el, hogy a testi „nyavalyáknak” sokszor lelki okuk lehet. „Zárkózottabb, egyéni problémáikat kevésbé kommunikáló embereknél gyakrabban fordulnak elő pszichoszomatikus megbetegedések. Nálunk jellemző, hogy harapófogóval kell kiszedni az információt a betegből. Nem feltétlenül szégyenérzetből, de valamiért a székely ember nem szívesen beszél a lelki nehézségeiről" – summáz Lőrinczi Csaba.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Depresszió: amikor takaréklángon él az ember
A depresszió az egyik leggyakoribb hangulatzavar. Velejárói, a szomorúság, a bánat, a lehangoltság, a reménytelenség természetes érzelmek, de amikor ezek mintegy „besűrűsödnek”, elsötétítik az eget és az életet, akkor kellene megszólalnia a vészcsengőnek: baj van! Pszichológus szakértőnk tévhiteket próbál eloszlatni, miszerint nem a gyengeség jele, ha ebbe az állapotba esünk. Segítséget kérni pedig nem szégyen! Sőt: mindannyiunkban vannak erőforrások, amelyek elindíthatnak a gyógyulás útján. (Cikkünk a N
