– Először is tisztázzuk: ki hol él?
Ata: – Két éve a zenekar az otthont tekintve kettészakadt, hárman Magyarországon laknak életvitelszerűen, és ketten, Zsombi és én maradtunk Székelyföldön, így mi heti szinten ingázunk. Ez az alapfelállás, de most a világjárvány miatt változott a helyzet. Laci is visszajött Gyergyóba, Szilárd Budaörsön vészeli át ezeket a heteket, és Norbi a Balatonnál.
– Elképesztő dolgok zajlanak a világban, mindenkinek felfordult az élete. Nálatok mi újság?
Norbi: – Azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy igyekszünk sokat pihenni, erre nem nagyon volt lehetőségünk már hónapok óta. Zsombi kertészkedik, családozik, a kiújult ínhüvelygyulladását gyógyítgatja, mondjuk ez engem is érint, eléggé le voltak terhelve a kezeink az elmúlt időszakban a sok koncert miatt. Szilárd követi esténként a tapsot, ami az egészségügyi dolgozóknak szól, van, hogy a Facebook-on is közvetíti. Én a Balatonnál tartózkodom, megírom a következő három lemezünk anyagát, legalábbis ezt tervezem (nevet).
Ez a kényszerpihenő arra jó, hogy utolérjük magunkat, van pár dolog, amivel szorított az idő, ezeket most befejezzük.
Készülünk egy szimfonikus lemez kiadására, ennek az anyagát már felvettük decemberben, de ennél tovább nem haladtunk vele, most van rá idő, főleg Laci foglalkozik ezzel.
Ata: – Fákat, bokrokat ültetek, ganyét hánytam el a fő’dön, ásom fel a veteményest, diétázom, jógázom, gyerekezek.
– Jógázni most tanulsz a YouTube-ról, mint jelen helyzetben sokan, vagy már előtte is aktívan művelted?
Ata: – A feleségem jógaoktató... (nevet).
– Így könnyű, házi jógatanárral...
Ata: – Igen, szerencsés vagyok. Reggelente néha még a gyerekeink is bekapcsolódnak, az csak a jó móka igazán (mosolyog).
– A rajongóitok ostromolnak benneteket a közösségi médiában, hogy tartsatok egy online koncertet.
Ata: – Igen, tudjuk, látjuk, érezzük a várakozást, vágyakozást, de sajnos azt kell mondjuk, ez nem kivitelezhető, bárhogy gondolkodunk rajta. Egy online stúdiókoncert normális lebonyolításához és közvetítéséhez a zenekaron kívül kb. tizenöt ember közös, egész napos, összehangolt munkája szükséges. A járvány jelen helyzetében húsz embernek tizenkét órán át egymás nyakába lihegve dolgozni hatalmas felelőtlenség lenne, mind saját magunkat, mind a családunkat és környezetünket veszélyeztetnénk ezzel.
Norbi: – Nem beszélve arról, hogy a koncertek attól igaziak, hogy ott van a közönség, és szeretjük, amikor a rajongók kiordítják a fülmonitorokat a füleinkből. Ha ez nincs, ez a lelkesedés, lelkesítés, az egész nem ér semmit. Ugyanakkor mi komolyan vesszük a felszólítást, hogy „maradj otthon!”, és erre biztatunk mindenkit.
Bízunk abban, hogy hamarosan vége lesz a kényszerszünetnek, és újult erővel állhatunk a színpadra.
Nagy dobásra készülünk, ha helyreáll a világ, december 18-án Budapesten, az Arénában lépünk fel, ennek befogadóképessége kb. 12.000 fő. Lelkiekben már erre hangolódunk.
– Ti otthon, Gyergyóban, évekkel ezelőtt, tudtátok, hogy ez meglesz? Ez a siker? Ez a rajongótábor? Ez a hatalmas népszerűség?
Norbi: – Szerintem álmodtuk, és hittünk az álmainkban. Én személy szerint mindig nagyot álmodok, és azt hiszem, a fiúk is. Minden napot, minden sikert értékelünk, nagyon hálásak vagyunk a közönségnek, aki követ minket,
fantasztikus érzés, hogy ennyi ember szereti a zenénket, a mondanivalónkat.
Már egy-két évvel ezelőtt sem láttuk a közönség végét a színpadról, manapság pedig egyre többen ismernek meg az utcán is.
Ata: – Fokozatosan szoktunk hozzá, hogy figyelem van a zenekaron, és ez a figyelem hónapról hónapra növekedett, és mivel lépcsőzetesen nőtt, nem éreztük, hogy egyik napról a másikra változott meg valami, hanem ez egy folyamat volt.
– Közszereplők lettetek.
Ata: – Igen, mondhatjuk így, de celebek szerencsére nem, és nem is akarunk azzá válni, nagyon távol áll tőlünk az a világ.
– Fegyelmezett csapat vagytok?
Norbi: – Előfordult, hogy a határnál derült ki, egyikünk otthon felejtette az útlevelét (kacagnak). De igen, fegyelmezettek vagyunk, ám ez nem feltétlenül abban nyilvánul meg, hogy nem iszunk meg egy pohár sört sem, inkább abban, hogy mindenki tudja, hogy
amikor zenekar vagyunk, egy közös értékrendet képviselünk, és olyankor az egyéni bolondériákat el kell engedni.
Ha egyénenként megyünk valahová, tetszik, nem tetszik, a népszerűségnek köszönhetően akkor is oda kell figyelni a viselkedésünkre, mert a zenekart képviseljük.
– Ekkora ismertségnél, népszerűségnél hogyan lehet a normalitásban megmaradni?
Norbi: – Kb. fél éve elkezdtük nézni híres rock and roll arcok életrajzi filmjeit, de valahogy nem kaptunk kedvet ehhez az életmódhoz. Egyébként a mai világban már nem is annyira trendi, amit képviseltek régebben a sztárok, hogy ittak, drogoztak, szétcsapták magukat minden éjjel. Úgy látjuk, a zeneiparban kezd tudatos lenni az, hogy odafigyelünk egymásra, magunkra és az egészségünkre.
Egyszóval megváltozott a rock and roll műfaj, és mi soha nem is kívánkoztunk a mély bugyrába, mindig olyan zenekarokra néztünk fel, akik nem ezt a durva életmódot képviselik. Nyilván nem azt mondom, hogy szentek vagyunk, meg fiúk is vagyunk (nevetnek), tehát tudunk mi bulizni akár reggelig is, de nem esünk át a ló másik oldalára. Nekünk ez jön természetesen, és semmit nem fogunk magunkra erőltetni azért, mert divat vagy menőség, ha nem értünk egyet vele.
Ata: – Még valami.
A zenekarban mindenki párkapcsolatban él. Ez egy fegyelmezett társaság, igazi úriemberek gyülekezete
(mosolyog).
– A magánéletetekről nem igazán lehet olvasni. Ti iktattátok ki a pletykalapokat?
Ata: – Most meséltük el, milyen uncsi, öreges zenekar vagyunk (kacagnak). Nincsenek botrányok körülöttünk, ezért szerencsére nem vagyunk érdekesek a bulvár számára, és szeretnénk, hogy ez így is maradjon. Tematikus, értelmes műsorok, magazinok, lapok keresnek meg minket, pl. a Kék bolygó, és ennek nagyon örülünk, szeretjük ezt az irányt.
– Olvastuk, hogy a vírus legvédtelenebb áldozatait, a gyerekeket, konkrétan az UNICEF Magyarország munkáját támogatjátok a Boldog idők című dalotok online bevételével. Annak ellenére, hogy a zenészeket is sújtja a krízis. Sok jótékonysági megkeresést kaptok?
Ata: – Rengeteget, körülbelül heti ötöt. Muszáj válogatnunk, egyszerűen nem fér bele az időnkbe, hogy minden mellé odaálljunk, de nagyon igyekszünk. Egyet elmesélek, olyan szegény sorsú gyerekeket támogattunk Székelyföldön, akiknek a szülei nem tehetik meg, hogy korcsolyát vásároljanak, így ezek a kicsik kimaradtak a Korisuli programból. Eljutott hozzánk a Székelyföldi Jégkorong Akadémia felhívása, és mi természetesen csatlakoztunk a gyűjtéshez. De ezeket az akciókat nem szoktuk nagy dobra verni, legtöbbször anonim marad a zenekar, mert nem a reklám a fontos, hanem a segítség.
– Sokat vagytok úton, hogyan képzeljük el az utazásaitokat, mi zajlik a turnébuszban?
Ata: – Olyanok vagyunk, mint bármelyik férfitársaság, ugyanazokat a témákat érintjük, van benne sport, főleg jégkorong, szex, zene, világmegváltás, minden. Lacival ketten követjük a székelyföldi hoki történéseit, és behúztuk a többieket is ebbe a lelkesedésbe, előfordul, hogy épp hokimeccset nézünk utazás közben.
Norbi: – Úgy kell elképzelni egy zenekari utazást, hogy két hangulat van. Egyrészt mondjuk Zsombi klasszikus zenét hallgat a fülesében,
én éppen angolul tanulok a hátsó ülésen, Ata főzőműsorokat néz, a maradék kettő meg megfejti a világot szép halkan,
és így csendben elutazgatunk órákat. És akkor van a másik verzió, amikor Zsombi előkapja a hegedűt, mi meg napszemüvegben és műanyag poharakba kitöltött sörrel vagy fröccsel állva hallgatjuk az Ossiant és őrjöngünk. Mind a két fajta valóság létezik nálunk.
– A szülőföldetek Székelyföldön van, a munkátok Magyarországon. Hol van az otthonotok?
Norbi: – Az otthonunk mindig Gyergyó és a hegyek maradnak. Mindig. Nekem, az öcsémnek, Lacinak, meg Szilárdnak könnyebb volt meghozni a döntést, hogy Budapestre költözzünk. Úgy éreztük, már nem tartható a heti ingázás Székelyföld és Budapest között.
Ata: – Én Gyergyószentmiklóson építettem házat, itt telepedtem le a családommal, a gyerekeim ide születtek. Év közben én mindig hazajövök, nem költöztem Budapestre. A nyári időszakban viszont Magyarországon tartózkodom, ilyenkor a család is ott van, legtöbbször lemegyünk a Balatonhoz. Mivel nyáron nincs iskola, ezt így meg tudjuk oldani.
– Nem merült fel benned, hogy kényelmesebb lenne családostól Magyarországra költözni?
Ata: – Én már éltem korábban Budapesten. 12 éves voltam, amikor a szüleimmel átköltöztünk, ott jártam gimnáziumba, egyetemre, aztán jó pár év Nyugat-Európa meg Amerika következett, de mindig vágytam haza, folyamatosan vissza akartam költözni Gyergyóba.
Inkább ingázom, utazom sokat, de itthon nevelem a gyerekeimet a szülőföldemen, a szülőföldjükön.
Számomra ez rendkívül fontos!
– Két országban éltek, dolgoztok. Mi az, ami Székelyföldön jobb, és mi az, ami Magyarországon?
Ata: – Én Székelyföldön, Gyergyóban azt szeretem, hogy kicsi a közösség, még regionális szinten is. A városban autóból köszönünk egymásnak, de akárhová megyünk a vidékünkön, biztos összefutunk ismerősökkel, és ez az én értékrendemben lényeges dolog. A közösség. Imádom itt a természeti környezetet, szeretem azt, hogy nincsenek nagy távolságok. Budapesten viszont élvezem és értékelem a rendezettséget, bár aki Ausztriában él, lehet, vitatkozna ezzel, hogy ez mennyire igaz, de mégis, Székelyföldről tekintve sokkal nagyobb a rend, rendezettebb a tájkép, jobbak az utak, kiépítettebb az infrastruktúra. Ugyanakkor van egy pezsgő kulturális élet, és mindenki magyarul beszél! Ezt nagyon meg lehet szokni (mosolyog). Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, mindegyik mást ad.
Norbi: – Próbálok szinte ugyanannyi időt eltölteni a Balatonon, mint Budapesten, és itt is már kialakult a baráti, ismerősi köröm. Ez nekem nagyon hiányzott, mert Gyergyóban tényleg mindenki ismer mindenkit, van egy igazi, összetartó közösség.
Ata: – Amit még megfigyeltem, hogy Székelyföldön az utóbbi időben nagyon sok innovatív vállalkozás, ötlet született, és a kormányzati problémák miatt nem halad úgy a régió, ahogy haladhatna. Tehát azt látom, humán tőkében rendkívül erős a vidékünk!
– A videoklipjeitekben rendszeresen feltűnik Székelyföld.
Ata:
– Nem titkolt feladatunknak tekintjük, hogy turisztikailag népszerűsítsük szülőföldünket.
Több olyan videóklipünk van, amit Gyergyó környékén, vagy Székelyföld más tájain készítettünk, például a Kis-Cohárdnál, a Gyilkos-tónál, vagy éppen a Súgó-barlangban, de forgattunk már egy valódi medvelesen is. Fantasztikus tájaink, vidékeink, hagyományaink vannak, a zenekar népszerűsége által szeretnénk a régiónkat minél több emberrel megismertetni.
Norbi: – Lokálpatrióták vagyunk. Éljünk akárhol a világban, azok is maradunk.
Bagossy Brothers Company: indie rock, alternatív rock, folk-rock zenét játszó erdélyi magyar zenekar, tagjai: Bagossy Norbert: ének, gitár /Bagossy László: basszusgitár, vokál /Bartis Szilárd: dobok /Tatár Attila: gitárok, vokál /Kozma Zsombor: hegedű, harmonika, billentyűk Díjak: Petőfi Zenei Díj, 2019: Az év akusztikus koncertje Fonogram-díj, 2020: Az év hangfelvétele
Fotó: Bátori Jim Gábor – Sinco, Hegyi Júlia Lily
