Bezsány Nagy Hajnalka fiatal házasként került a Mikes Kelemen Elméleti Líceum konyhájára 1985. október 15-én, az iskola igazi konyhatündére. Gyerekkorától szeretett főzni, édesapja már hétéves korában azt mondogatta, hogy ebből a gyerekből szakácsnő lesz, de a sors szinte véletlenszerűen vezette a tűzhely mellé, ahol azóta is kavargatja az ételt. Nem volt szakácsnői tapasztalata, de főzni jól tudott, így csak azt kellett megtanulja, hogy nagyobb mennyiségeket főzzön.
A rendszerváltás előtt sokkal nehezebb dolguk volt a sepsiszentgyörgyi iskola konyháján, hiszen több mint 500 főre főztek – a konyhának 14 alkalmazottja volt, plusz hat szolgálatos diáklány segítette őket. Ma már kevesebb diák jár a kantinba étkezni, de most is vannak a bentlakó diákok mellett egy-négy osztályosok, néha nagyobbak, akár tanárok is. Nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is változott, hiszen a rendszerváltás előtt „a semmiből kellett jót varázsolni”.
Történetünk főhőse sosem panaszkodott, és mint mondja, a semmiből is tudott finomat főzni, sőt hálás, mert olyan igazgatók alatt-, mellett dolgozhatott, akik figyeltek a diákok étkezésére, fordítottak pénzt erre. Nincs ez másként ma sem. Ma helyi termelőktől, cégektől szerzik be a minőségi alapanyagokat.
Bezsány Nagy Hajnalka
Négy fazékkal az élet
Két váltásban dolgoznak egy másik főszakácsnővel, akivel együtt döntenek a menüről, ami meglepően változatos, csak 3–4 hét után ismétlődnek az ételek. A főszakácsnők döntik el a menüt, de nem „atyaúristenek”, nem dirigálás és parancsolgatás, hanem közös munka van a konyhán. A rendszerváltás előtt ez is kicsit másként volt, akkor össze kellett fogni a viszonylag nagy csapatot. Régen a konyha is kevésbé volt jól felszerelt, bár akkor is voltak modernnek számító eszközeik, krumplihámozó, sarvaló és robotgép is.
„Volt négy fazekunk: az egyikben levest főztünk, a másikban a második fogást, a harmadikban mindig csak krumpli főtt – tulajdonképpen egyfolytában –, a negyedikben teát készítettünk” – idézi fel a szakácsnő, de mindig arra törekedtek, hogy, amit főznek, finom legyen, a gyerekek szeressék, és, hogy legyen elég az adag.
Palócleves, kuszkusz, csorba…
Bezsány Hajnalka a kantinban „székelyesen” főz, de szerepelnek az „étlapon” magyarországi ételek és nemzetközibb fogások is: palóc-leves és kuszkusz is szokott készülni – előbbi az egyik nagy kedvenc a kantinlátogatók körében –, de romános csorba is gyakran fő a hatalmas fazékban.
„Otthon, érdekes módon, egész más ízekkel dolgozok. Meg amikor hétvégén elmegyünk falura, ott is más lesz az étel íze.
Ezek különös dolgok, de az eredmény nem csak a recepten és a hozzávalókon múlik. Itt, az iskola konyháján nagy mennyiségben készül az étel, és ettől valahogy sokkal finomabb. Otthon nem lehet ilyet készíteni. Amilyen paszulyleves itt készül, olyat lehetetlen otthon készíteni, itt „kicsi ebből, kicsi abból”, s tökéletesre érnek össze az ízek. Falun meg a „platós” kályhát és az érc lábost szeretem, abban megint más íze lesz az ételnek, mert ott fával fűtjük a kályhát. Érdekes dolog ez, a három ételt ugyanaz a szakácsnő, nő, feleség, anyuka készíti, és az eredmény mégis más” – árulja el.
Senki sem maradhat éhes
A sepsiszentgyörgyi szakácsnő nagyon jóban van a gyerekekkel, tapasztalatai szerint vele jólneveltek és kedvesek, gyakran ajándékot, egy-egy kézzel rajzolt emléklapot is szoktak neki adni, például negyedik osztály végén, karácsonykor, nők napján. Az, hogy a gyerekek mennyire jó étvágyúak, mennyire válogatósak, évről évre változik, de hálás a tanítóknak is, akik nagyon türelmesen próbálják rávenni a kicsiket, hogy mindent kóstoljanak meg – meséli Hajnalka.
„Olyan is van, hogy piros szájjal jön hozzám a tányérjával, és amikor megkérdezem, hogy, hát te nem voltál még, nem azért vagy maszatos, mert már megettél egy tányérral? Rávágja, hogy de igen, négyszer voltam már. Nagyon édeskék ezek a kicsik” – meséli.
Mint magyarázza a szakácsnő, bármit szívesen főz, és mindent szívesen eszik. Mostanában a levesek a kedvencei, például a tárkonyos krumplileves és a húsleves, de régen a „szendvicses kenyér” volt az. Szabadidejében süteményeket is készít, de az iskolában erre nem igazán van lehetőség, bár ott is igyekeznek néha vargabélest, fánkot csempészni a menübe – ezek a gyerekek nagy kedvencei. Főzni annyira szeret, hogy bár a munkanapja erről szól, ha hazaér, otthon is szívesen veszi kezébe a fakanalat.
Jót s jól
Hajnalka napja reggel korán kezdődik, hiszen ötkor kezdik a munkát, mivel nem csak ebéd készül, hanem reggeli, majd vacsora is a bentlakóknak, így estig dolgozik. Kétnaponta váltják egymást a másik főszakácsnővel. Mára megszokta ezt az életmódot, de fiatalon, kisgyerekkel néha sok nehézséget okozott. A konyhában nagyon jó a hangulat, mint mondja Hajnalka, nagyon hatékonyan megy a közös munka. Ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy bár a vezetőség mindent megtesz, hogy a lehető legjobb ételeket főzzék, tény, hogy megérzik a az élelmiszerek drágulását, de igyekeznek kreatívan alkalmazkodni, feltalálni magukat.
Bezsány Nagy Hajnalkát kicsik, nagyok, diákok és tanárok egyaránt szeretik, nem csak azért, mert finom, házias ételeket varázsol több száz ember elé az asztalra, de minden munkanapján képes ugyanolyan mosolygósan kiadni az ételt a konyha ablakán. Nincsenek titkos receptjei, sem furfangos megoldásai, „csak” szívvel-lélekkel főz: mert az a legfontosabb számára, hogy a gyerekek jót s jól egyenek, eleget és finomat.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Máthé Kriszta: Akárhova megyek, ott jól leszek
Elrugaszkodott életmód-tanácsadó könyvekben lehet olyanokat olvasni, hogy az ember csak azt csinálja, amit szeret. Hogy majd meglesz annak a gyümölcse, így vagy úgy. Persze, persze, gondoltam magamban. Azért az iskolába/munkába csak el kell menni. A ruhát be kell tenni mosni, a házat össze kell szedni, vásárolni, enni kell. Kell, kell, kell. És akkor szembejön velem Krisztáról egy hír vagy valamelyik írása. És a fejemre csapok: hát ez az. Erről beszélt az a könyv! (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi
