Együnk az agyunkért!

Manapság, amikor feldolgozhatatlan mennyiségű információval találkozunk, szinte mindannyiunk életében jelen van a stressz és a (mentális) fáradtság, különösen fontos, hogy odafigyeljünk arra, mivel befolyásolhatjuk jó irányba az agyunk működését. Ezúttal az iskolában néztük meg, mit érdemes gyakrabban fogyasztani ahhoz, hogy a jelenben és a távolabbi jövőben is jól működjünk mentálisan.

Iskolánkban az ún. Zöld héten erre a témára építettem fel a kicsiknek ajánlott foglalkozásokat. Nagyrészt olyan alapanyagokról tanultunk, amelyek megteremnek a környékünkön és szezonálisak. A legelső dolog, ami feltűnt, hogy a kisebb gyerekek mennyire szomjaznak a tudásra. Minden percben egy kar lendült a levegőbe. Megbeszéltük, hogy 

érdemes naponta fogyasztanunk valamilyen zöld leveles zöldséget (pl. spenótot, különféle salátákat, kellevelet, brokkolit, zöld fűszernövényeket), 

mivel olyan fontos elemeket tartalmaznak, mint a K-vitamin vagy a béta-karotin. Szó esett arról is, hogy milyen fontosak az agyunk jó működéséhez az egyes halfajták, mint például a lazac, a tonhal, a szardínia, vagyis az Omega-3 zsírsavat tartalmazók. 

A bogyós gyümölcsök nagy népszerűségnek örvendtek, hiszen ki ne szeretné az áfonyát, a málnát az epret vagy a szedret. 

Itt már többen jelezték, hogy éhesek, és mehetnénk a konyhába kotyvasztani. A flavonoidok kifejezést nem biztos, hogy sokan megjegyezték (nem is kell), de azt remélem, igen, hogy minél sötétebb színe van egy gyümölcsnek vagy zöldségnek, annál fontosabb szerepe van az egészségünk megőrzésében. A gyerekek sok-sok csonthéjast és olajos magvat fel tudtak sorolni, a mogyorótól a kesudióig, a szezámmagtól a napraforgó magig. Kiderült, hogy mindenki szereti valamelyiket. De 

beszélnünk kellett még a tojásról, az olívaolajról, a hüvelyesekről, a zabpehelyről, a paradicsomról, és természetesen a csokiról, mindenki nagy örömére.

Az előkészítősökkel még a kispiacra is eljutottunk, mindenki vásárolni-, számolni-, fizetni akart. Cipekedésre is akadt jelentkező bőven. 

Kézmosás után végre felköthette a kötényét, aki hozta, és végre nekiláthattunk a saláta elkészítésének. Látszott, hogy ki az, aki most hámoz életében először főtt krumplit és tojást, de mindenki megbirkózott a feladattal. 

Az asztalon ott álltak kis tálkákban az egészséges hozzávalók (spenót, tonhal konzerv, zöldborsó, retek, zöldhagyma), ki-ki kedvére pakolhatta tele a befőttesüvegét. 

A gyerekek azt is kiválaszthatták, hogy milyen öntetet kérnek a salátájukra: joghurtosat, citromos-olívaolajast vagy reteklevél pesztóst. 

Közben a bevállalósabbak bekötött szemmel próbáltak illat alapján zöld fűszernövényeket felismerni. Volt, aki a tárkonyra azt mondta, hogy szegfű, más a mentát hagymaszagúnak érezte (a keze volt zöldhagymás), de volt, aki bár a nevét nem tudta, azt viszont igen, hogy „ilyent szoktunk tenni a savanyú levesbe” (lestyán) vagy „ezt szórjuk a húslevesre” (petrezselyemzöld). Érdekes volt látni, hogy 

a gyermekeknél még mennyire nem működnek a sztereotípiák, simán csipkedték a mentát vagy a citromfüvet a salátába.

Egyeseknél a hozzávalók el se jutottak a salátáig, egyenesen a szájacskákban landoltak. S még ki kellett várni, amíg elkészült a desszert! Szerencsére a zabkekszes-, mézes-joghurtos-, bogyós gyümölcsös pohárkrémmel hamar végeztünk. Kevés étcsoki-reszelék, dió került a tetejére és valamilyen fűszernövény bóbita. 

„Ez olyan volt, mint a Séfek séfe” mondta valaki. A pontozással sem fukarkodtak: volt sok 10/10, 10/trillió és 10/végtelen is. A törteket még nem ismerik. 

Más megjegyezte, hogy az apukája szakács, de ilyen finomat még ő sem tud készíteni. 

Néhányan hazavitték az ételeket, hogy a szülők is megkóstolhassák, és olyan is akadt, aki még aznap elkészítette otthon a családnak.

Nem mondom, több emberes feladat volt mindent előkészíteni és megvalósítani, de elégtétel volt látni a sok maszatos arcocskát, kezecskét, lelkesedést. S hogy miért mesélem el mindezt? Hát, hogy meghozzam a kedvet az egészséges étkezéshez. Mert 

azok az ételek, amelyek jók az agyunknak, jók a szívünknek, az érrendszerünknek, az egészségünknek.

Néhány receptet is hoztam ehhez, mert amit az iskolában készítettünk, azzal még a gyerekek is megbirkóztak. 

Spárgás-lazacos rizottó

Hozzávalók: 25 dkg Arborio rizs, kevés olaj, 2 szál újhagyma, 4 cikk újfokhagyma, 1,5 dl száraz fehérbor, 1 kötés spárga, 10 dkg füstölt lazac, 3 dkg vaj, 3 dkg parmezán, 1/2 citrom, petrezselyemzöld

Spárgás-lazacos rizottó

Elkészítése: A spárgák fás végét levágjuk, sós vízben megfőzzük. A spárgák többi részét feldaraboljuk, a spárgacsúcsokat félretesszük. A hagymát és a fokhagymát felszeleteljük. Előbb megdinszteljük a hagymát, rádobjuk a fokhagymát, majd beletesszük a rizst. Kevés ideig kavargatjuk, majd felöntjük a borral. Ha magába szívta az összes nedvet, folyamatosan öntünk hozzá a spárga levéből, és kavarjuk tovább. Hozzáadjuk a spárgák középső részét. Ha megpuhult, akkor beletesszük a spárgacsúcsokat és a darabokra tépkedett lazacot is. Amikor elkészült, lezárjuk a tüzet, és hozzá kavarjuk a vajat és a reszelt parmezánt. Citromlével, citromhéjjal és petrezselyemzölddel ízesítve tálaljuk.

Tonkatsu töltött kucsmagombával, tejszínes medvehagymával

Hozzávalók: A tonkatsuhoz: 8 szelet sertéskaraj, só, bors, 2 tojás, 2 evőkanál liszt, 8 evőkanál panko morzsa, olaj

A töltött kucsmagombához: 40 dkg kucsmagomba, 1 hagyma, 5 szál medvehagyma, só, bors, petrezselyemzöld, 1/4 bagett (belseje), olaj

A tejszínes medvehagymához: 2 csokor medvehagyma, 2 evőkanál vaj, só, bors, 1,5 dl tejszín

A sült krumplihoz: 6 drb. közepes krumpli, só, bors, olaj

Tonkatsu töltött kucsmagombával, tejszínes medvehagymával

Elkészítése: A kucsmagombát megpucoljuk. A szárát és a kisebb példányokat apróra vágjuk. A kockára vágott hagymát olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk az apróra vágott kucsmagombát. Sózzuk, borsozzuk. Mielőtt a gomba teljesen elfőné a levét, hozzáadjuk a csíkokra vágott medvehagymát és a petrezselyemzöldet. Ezzel a töltelékkel megtöltjük a kucsmagombák kalapjait. A krumplit sós vízben, egészben megfőzzük. Karikára vágjuk. A kucsmagombát és a krumpli karikákat kiolajozott tepsire rakjuk és megsütjük. A tonkatsuhoz a húst vastagabb szeletekre vágjuk, a szélén bevagdossuk, kissé (de nem nagyon) kiklopfoljuk. Sózzuk, borsozzuk. Lisztbe-, felvert tojásba-, majd panko morzsába forgatjuk, és forró olajban kisütjük. A vajon megfonnyasztjuk a medvehagymát. Sózzuk, borsozzuk, tejszínnel elkavarjuk, besűrítjük. A tonkatsut a töltött kucsmagombával, a sült krumplival és a tejszínes medvehagyma mártással tálaljuk.

Áfonyás pite

A pitéhez: 40 dkg liszt, 19 dkg vaj, 1 tojás, 1 csipet só, 2 evőkanál cukor, kb. 6 evőkanál jéghideg víz

A töltelékhez: 80 dkg áfonya (fagyaszott), 3 evőkanál vaníliás cukor, 1 vanília rúd, 2 evőkanál étkezési keményítő

A tetejére: 1 tojássárgája, 1 evőkanál tej, porcukor

Áfonyás pite

Elkészítése: A pite hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, majd fél órára hűtőbe tesszük. A kiolvadt áfonyát leszűrjük, elkavarjuk a vaníliás cukorral, a kikapart vanília magokkal és a keményítővel. A lehűlt pite tésztából elveszünk egy keveset. A nagyobbik részt kör alakúvá nyújtjuk. Egy nagyobb piteformát kivajazunk, belehelyezzük a kinyújtott tésztát. Beletesszük a tölteléket, az oldalait kissé visszahajtjuk. A megmaradt tésztát kinyújtjuk, kis köröket szaggatunk belőle, és a pite tetejére helyezzük. A tojássárgát elkavarjuk a tejjel, ezzel kenjük le a pite tetején lévő pöttyöket. 180 fokos sütőben megsütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.

Fotók: Dimén-Varga Tünde, tétovaínyenc.ro gasztroblog  

korábban írtuk

Gyermekünk jövője az étkeztetésén is múlik – A finn menzákon innen, a szalámis szendvicsen túl…
Gyermekünk jövője az étkeztetésén is múlik – A finn menzákon innen, a szalámis szendvicsen túl…

Gyermekpszichológusként szívügyem a gyermekek jólléte. Bárhol járok a világban, éles szemmel figyelem a jó és rossz gyakorlatokat egyaránt. Gasztrobloggerként meggyőződésem, hogy a testi-lelki jóllét egyik alapfeltétele a megfelelő táplálkozás. Hiszem, hogy ez részben az egészséges, változatos alapanyagokon, elkészítési módokon múlik. Másrészt viszont legalább ennyire fontosak az étkezés körülményei: a fizikai és emberi környezet, valamint az étkezésre szánt idő.