• Fotó: Mihály László
Elana Andrews 2003-ban érkezett először Romániába szülőhazájából, az Ausztráliához tartozó Tasmania szigetéről. Akkoriban önkéntesként dolgozott egy brassói gyermekotthonban. „Az első perctől elvarázsolt itt minden. Tetszettek az emberek, a környezet, a természet” – emlékszik vissza. Nem, nem kereste a helyét – hangsúlyozza ki –, de amikor megérkezett, tudta, hogy jó helyen van.
Az önkéntesség időszakának lejártával visszatért szülőhazájába, de
Romániát nem tudta elengedni. Éveken át évente visszajárt, míg végül 29 évesen végleg lezárta ausztráliai életét, és Erdélybe költözött.
„Ha valamit elkezdek, azt be is fejezem” – mondja magyarul, mosolyogva Elana, miközben arról beszél, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie az évek során. Az egyik legnehezebb időszak számára a koronavírus-járvány volt, amikor Ausztrália szigorúan lezárta a határait, és szeretteit sem látogathatta meg, de a romániai bürokrácia akadályait leküzdeni sem volt leányálom. Például – meséli – önkéntes vízum csupán egy évre vehető igénybe, az egy év elteltével munkát kellett találnia, hogy tartózkodási vízumot kapjon. Sikerült – nevet nagyot.
Jobbá tenni a világot
Hat évig élt Brassóban, ebből az első évben önkéntesként dolgozott. Meghatározó időszak volt ez számára, hiszen olyan tapasztalatokkal gyarapodott, amelyek egész pályafutását meghatározták. Egy szerencsés véletlen folytán szerzett tudomást arról, hogy a nemzetközi Superar romániai koordinátort keres, ő pedig jelentkezett. Mint meséli, a zene mindig is központi szerepet játszott az életében:
Tasmaniában több mint tíz évig foglalkozott zeneoktatással és gyermekkórusok vezetésével.
„Megtaláltam a helyemet, vagy a hely talált meg engem?” – teszi fel a kérdést mosolyogva. 2013-tól a Superar program keretében több ezer gyermek életébe hozta el a zene örömét és annak pozitív hatásait. Kezdetben Brassó és Kovászna megye néhány települése vett részt a programban – Elana foglalkozott az őrkői cigány gyerekekkel, együtt énekelt a zajzoni és nagyfalusi diákokkal. A zenei foglalkozásokon pedig mindenki egyenlő volt, hiszen a program is erről szól: a zene elősegíti a toleranciát és az elfogadást.
„A zene összehozott olyan gyerekeket, akik más körülmények között talán sosem találkoztak volna” – hangsúlyozza Elana, amikor a program közösségépítő hatásáról beszél. Ugyanakkor a játékos zenés foglalkozások nem csupán a gyerekek zenei képességét fejlesztik, hanem
az önbizalmukat, a kommunikációs készségeiket is erősítik.
Az évek során a program fejlődött, a fókuszpontok változtak. Újabb települések csatlakoztak, és egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak a Kovászna megyei csoportok és iskolák mellett Hargita és Maros megye települései is.
Nem számít, hogy magyar, román vagy roma
Elana hisz abban, hogy a zene segítségével könnyebben át tudunk lépni a kulturális és társadalmi korlátokon, és igazából a zene hozhat tartós változást a gyerekek életébe, mert a zene hidat képez. „Nem számít, hogy magyar, román vagy roma – a lényeg, hogy együtt énekeljenek, és megtanulják, hogyan lehetnek jobb emberek” – mondja.
Csillogó szemekkel, lelkesen meséli, a Superar foglalkozásai játékos formában zajlanak, így a gyerekek nem tanórának, hanem szórakozásnak érzik a részvételt. „Játszunk és zenélünk. A gyerekek észre sem veszik, hogy közben tanulnak. Az itt tanultakat pedig észrevétlenül alkalmazzák, és mindennek köszönhetően
nem csak zenei ismeretük lesz számottevő, hanem a későbbiekben az iskolai teljesítményük is javul.”
Hiszen – hangsúlyozza ki – a zene nem csupán művészet, hanem egy hatékony eszköz is, amely segíti a gyerekeket az önkifejezésben, a világra való nyitottságban. „A zenével megtanulnak tanulni, és ezzel az életük más területein is sikeresebbek lehetnek. Emellett fejleszti a kommunikációs készségeket, türelemre tanít, és javítja a koncentrációt. A zenei nevelés által talán ez a generáció nyitottabbá és tudatosabbá válhat” – sorolja a pozitív hatásait.
Zene és tanulás
A több helyszínt is felölelő foglalkozásokhoz több száz gyermek csatlakozik, évente szerveznek közös koncerteket, ahol a különböző régiókból érkező gyerekek együtt énekelnek. És így lesznek ezek az események igazi közösségi ünnepek, ahol a résztvevők megtapasztalhatják az összetartozás erejét.
Az Elana Andrews által vezetett projekt pedagógusok bevonásával segíti a zenei nevelés elterjedését. „Akkor tud igazán hatásos lenni a zenei oktatás, ha a pedagógusok is támogatnak minket. Így több gyerekhez eljuthatunk, és a zene összehozhatja őket” – magyarázza. Csapatával workshopokat tart pedagógusoknak, amelyek során bemutatják, hogyan lehet a zenét és a tanulást összekapcsolni.
„Nemcsak zeneóráról van szó, hanem arról, hogy ezeket a technikákat integrálni lehessen az egész iskolai napba”
– mondja. Az iskolák, amelyek részt vesznek a Superar programban, heti rendszerességgel kapnak anyagokat – útmutatókat, videókat és dalokat –, amelyeket a tanítók a zeneórákon felhasználhatnak. Emellett rendszeresen tartanak közös foglalkozásokat és mentoráló órákat, ahol a pedagógusok első kézből leshetik el a zenei nevelés módszereit.
Koncertek és közösségépítés
A Superar program minden évben nagyszabású koncerttel ünnepli a gyerekek fejlődését, amikor a több száz gyerek csengő hangja a zenei élményen túl a közösség erejét is megmutatja. Nem utolsó sorban pedig a közös fellépések kiváló alkalmak arra is, hogy régi barátságok erősödjenek meg és újak is köttessenek. A decemberi koncertet (Sing Together) tavaly is Csíkszeredában tartották, ahová 14 helyszínről érkezett 250 lelkes, dalos kedvű gyermek és kísérőik.
Elana egyébként olyannyira lelkes vezetője a hazai programnak, hogy már a „postás” szerepét is betölti. Az autójában található ugyanis a „Superar családi postaláda”, ahová a gyerekek becsúsztathatják a más településen élő társaiknak küldött leveleiket. Mint mondja, a munkával járó kihívások közepette a természet csendjében talál békére. Azt már nevetve fűzi hozzá, hogy bár sokan érdeklődnek arról, hogy szabad idejében milyen zenét hallgat, ki kell ábrándítania az érdeklődőket, mert a zene ellenében a csendet részesíti előnyben.
A gyerekek energiája erőt ad
Energiájának legfőbb forrása a gyerekek szeretete – jegyzi meg –, bármerre jár, az apróságok szeretettel fogadják. „Tegnap a bükszádi iskolában jártam, éppen szünet volt, amikor beléptem a kapun, vállamon volt a hangszer, kezemben a táska és egyéb más kellékek. A fél iskola felém szaladt, nem mondhattam, várjanak, pakoljak le, hagytam, hogy öleljenek.
A gyerekek érzik, hogy amikor velük vagyok, ők a legfontosabbak” – meséli meghatódva.
Elana a Superaros kis „sztárokkal” számos felejthetetlen élményt élt át, felléptek a Salzburgi Fesztiválon, énekeltek a Sziget Fesztiválon, Budapesten, és koncerteztek Bécsben is. Az egyik legkülönlegesebb emléke a boszniai Srebrenicában tett látogatás és közös éneklés, amely mély nyomot hagyott mindenkiben.
A zene mint eszköz a fejlesztésére
„Különböző helyszíneken a gyerekek ugyanazt a repertoárt, ugyanazokat a dalokat tanulják, és amikor egy rendezvényen találkoznak, akkor is, ha nem beszélik egymás nyelvét, akkor is, ha nem igazán szeretnének egymás mellé állni, amint elindul a dal, amit mindannyian ismernek, azonnal összekapcsolódnak. Ezt a nyitottságot viszik a saját közösségeikbe.
Felismerik, hogy elmehetnek más helyekre, és hogy ott is van, amit megosztaniuk egymással, van, amit adniuk a világnak, ami a világot jobbá teszi”
– magyarázza lelkesen, megragadva néhány gondolatban a Superar szellemiségét.
Ugyanakkor a gyerekek büszkesége és öröme nemcsak a színpadi sikerekben mutatkozik meg. Elana ugyanúgy örül, ha valaki jó jegyet kap, vagy épp megtanulja bekötni a cipőfűzőjét, mert vallja, „minden apró lépés a nagy siker előhírnöke”. Hiányzik-e Tasmania, az otthona? – kérdezem. „Nem” – válaszolja határozottan – mert ha hiányozna, visszaköltöznék.”
Miről szól a Superar?
A Superar története 2009-ben kezdődött, ekkor alapította három bécsi intézmény: a Wiener Konzerthaus, a Wiener Sängerknaben és a Caritas der Erzdiözese Wien. Akkoriban 350 bécsi általános iskolás gyermek vehetett részt a magas színvonalú kórusprogramban. 2012-ben megalapították a Superar első Ausztrián kívüli programját, Svájcban. A határokon átívelő projekt eredményeképp 2013-ban kezdetét vette a Superar zenekari programjának kiépítése, ezzel együtt az ingyenes, mindenki számára nyitott hangszeres oktatás. Ugyanebben az évben újabb kórusprogramok indultak, többek között Szlovákiában és Romániában is. Napjainkban hét európai országban több mint 4500 gyermek lehet részese a határokon átívelő, közös muzsikálásnak. Romániában tizennyolc helyszínen működik a program: a Superar képzett zenészek segítségével biztosít ingyenes művészeti képzést és a kulturális életben való aktív részvételt gyermekek és fiatalok számára, szoros együttműködésben iskolákkal, szocális- és kulturális intézményekkel.
(Forrás: www.superar.eu)
