Koporsót visz a víz GRÓF BICIKLIN

1949 márciusának első napjaiban koporsók úsztak a Temes folyón. A március harmadikai kitelepítés idején a román határőrök – bizonyára kincseket keresve – felfeszítették a csávosi kriptában talált koporsókat, majd az elhunytak földi maradványaival együtt a zajló Temesbe dobták. Köztük báró Csávossy Béla koporsóját, aki tizennégy éven át a magyar képviselőház háznagya volt, az ő ügyintézése alatt épült fel az Országház.

Dédunokáját, báró Csávossy Györgyöt a negyedik elemi elvégzése után, 1935-ben az édesanyja Temesvárra vitte, ahol a Piarista Líceum első osztályába felvételizett. A vizsga sikerült, de a szülők mégis úgy döntöttek, túl fiatal még ahhoz, hogy gimnazista legyen, és hazavitték Csávosra. Az ötödik elemi osztály után azonban már nem volt pardon, s ha valamivel kisebb felvételi jeggyel is, de ’36-tól mégiscsak temesvári diák lett Gyurkából. 

Mivel Xénia lánya a gyárvárosi Notre Dame gimnáziumába járt, Gyurka meg a Piariba, az édesanya úgy vélte, jobb, ha ő is Temesvárra költözik a gyermekeivel. 

A régi várfal előtti főutcán lévő egyik bérpalotában, a Timișánában vettek ki egy második emeleti, kétszobás, összkomfortos lakást, közel a Szent György térhez, valamint a Főpostához. A közvetlen anyai felügyelet azonban csak egy évig tartott, mert a két gimnazista bentlakó lett. „Az osztályunkból több neves ember került ki, például Kurtág György, a világhírű zeneszerző vagy dr. Appeltauer József egyetemi tanár, aki magna cum laudéval végezte el a temesvári műegyetemet” – mesélte Csávossy György. „Jóska és köztem szinte testvéri kapcsolat alakult ki, négy éven át egy padban ültünk, első egyetemi évem alatt pedig, miután az oroszok kifosztották apám gazdaságát, az ő szüleinél ingyen lakást és ellátást kaptam. A násznagyom is Jóska volt 1949-ben.”

A negyvenes években a Csávossyak rendszeresen jártak át az akkor már Jugoszláviához tartozó Módosra kocsival, Gyurka egymagában is, kerékpáron. 

A család ugyanis megtartott Módos területén három holdnyi kaszálót, és aki Jugoszláviában a határ közelében földdel rendelkezett, a mezőgazdasági idény alatt egyszerű határátlépővel átmehetett a szomszédos országba. Igaz, ezért mindkét határőr állomáson láttamoztatni kellett az okmányt, Torontálkeresztes felé pedig ez jó nagy kerülőt jelentett. A módosi fiatalokkal gyakran találkoztak a Temes partján fürdés közben is, a csávosi oldalon hatalmas homokstrand volt, ahol „góldobást” játszottak két kapura. „Jól emlékszem két fiúra, Helmutra és Gerhardtra, Helmut Xénia nővéremnek udvarolt. Egy ízben – talán névnapra hívtuk meg őket Csávosra – úgy úsztak át a Temesen, hogy a fejük fölött mosdótálban tartották a ruhájukat, majd elegánsan felöltözve állítottak be hozzánk.”

Csávossy György

Jugoszlávia megszállása után Módosra német helyőrséget telepítettek. Mivel Németország és Románia akkor még szövetségesek voltak, a német tisztek szabadon jártak át Csávosra. A kastélyt azonban már Módosról is látták, kérdezgették is: Was für ein Parlament haben Sie hier? (Milyen parlamentjük van itt önöknek?)

Csávos Kastély, 1905

„Románia 1944. augusztus 23-i átállását követően egy reggel fegyverropogásra ébredtünk. Krüger őrnagy, a módosi helyőrség egy részével megtámadta a csávosi granicsár laktanyát a Temes-parton, a román katonák hanyatt-homlok menekültek. Mivel azonban a szovjet hadsereg gyorsan közeledett, a német katonaság is sürgősen elhagyta Módost. Szeptember közepe táján a szovjet katonaság elérte Csávost. Elsőként, valószínűleg felderítőként, két tiszt érkezett a faluba, estefelé állítottak be a kastélyba. Udvariasan viselkedtek, Gyurkát zongorához ültették és dalokat játszattak vele, örömmel dúdolták a Volga, Volga dallamát.” A Csávossy családnál vacsoráztak – aztán másnap elvitték a hintójukat és két lovukat.

Csávossy Béla

Az utóvédként szállingózó szovjet katonák, főleg tatárok, a csirkéket és tyúkokat lőtték le a gazdasági udvaron, majd megsütötték. A pávakakas viszont, amelyről Csávossy Béla mindig azt mondta, hogy szerencsétlenséget hoz a házra, elkerülte a mészárlást.

Fotó: Csinta Samu és családi archív

korábban írtuk

Gróf Mikes Katalin hontalansága
Gróf Mikes Katalin hontalansága

Gróf Mikes Éva igyekezett a múltat mindörökre eltemetni magában. Az ősi birtokon, Zabolán is csak egyetlen alkalommal járt az államosítás óta, kívülről sétálta körbe a kastélykertet, majd visszament a kolozsvári lakatgyárba. Mint kiderült, az ötvenes évek elején kitelepedési kérelmet nyújtott be a nagymama és lánya, Katalin nevére, a sajátjára nem, ő minden meghurcoltatás ellenére sem akart elmenni Erdélyből.