Dédunokáját, báró Csávossy Györgyöt a negyedik elemi elvégzése után, 1935-ben az édesanyja Temesvárra vitte, ahol a Piarista Líceum első osztályába felvételizett. A vizsga sikerült, de a szülők mégis úgy döntöttek, túl fiatal még ahhoz, hogy gimnazista legyen, és hazavitték Csávosra. Az ötödik elemi osztály után azonban már nem volt pardon, s ha valamivel kisebb felvételi jeggyel is, de ’36-tól mégiscsak temesvári diák lett Gyurkából.
Mivel Xénia lánya a gyárvárosi Notre Dame gimnáziumába járt, Gyurka meg a Piariba, az édesanya úgy vélte, jobb, ha ő is Temesvárra költözik a gyermekeivel.
A régi várfal előtti főutcán lévő egyik bérpalotában, a Timișánában vettek ki egy második emeleti, kétszobás, összkomfortos lakást, közel a Szent György térhez, valamint a Főpostához. A közvetlen anyai felügyelet azonban csak egy évig tartott, mert a két gimnazista bentlakó lett. „Az osztályunkból több neves ember került ki, például Kurtág György, a világhírű zeneszerző vagy dr. Appeltauer József egyetemi tanár, aki magna cum laudéval végezte el a temesvári műegyetemet” – mesélte Csávossy György. „Jóska és köztem szinte testvéri kapcsolat alakult ki, négy éven át egy padban ültünk, első egyetemi évem alatt pedig, miután az oroszok kifosztották apám gazdaságát, az ő szüleinél ingyen lakást és ellátást kaptam. A násznagyom is Jóska volt 1949-ben.”
A negyvenes években a Csávossyak rendszeresen jártak át az akkor már Jugoszláviához tartozó Módosra kocsival, Gyurka egymagában is, kerékpáron.
A család ugyanis megtartott Módos területén három holdnyi kaszálót, és aki Jugoszláviában a határ közelében földdel rendelkezett, a mezőgazdasági idény alatt egyszerű határátlépővel átmehetett a szomszédos országba. Igaz, ezért mindkét határőr állomáson láttamoztatni kellett az okmányt, Torontálkeresztes felé pedig ez jó nagy kerülőt jelentett. A módosi fiatalokkal gyakran találkoztak a Temes partján fürdés közben is, a csávosi oldalon hatalmas homokstrand volt, ahol „góldobást” játszottak két kapura. „Jól emlékszem két fiúra, Helmutra és Gerhardtra, Helmut Xénia nővéremnek udvarolt. Egy ízben – talán névnapra hívtuk meg őket Csávosra – úgy úsztak át a Temesen, hogy a fejük fölött mosdótálban tartották a ruhájukat, majd elegánsan felöltözve állítottak be hozzánk.”
