– Már gyerekként tűzoltó szerettél volna lenni, mint a legtöbb kisfiú?
– Még nem voltam iskolás sem, amikor bejutottam az udvarhelyi hivatásos tűzoltóság garázsába. Addig nem tudtak kihozni onnan, amíg az összes nagy piros autóra fel nem ültem. A katonaságig csak akkor szította bennem a sors a vágyat a szakma iránt, amikor a kerekerdői motocross versenyeken a jelenlévő tűzoltókon felejtettem a szemem. De pályaválasztáskor a kamionozás volt a határozott álmom, mivel ebben nőttem fel, és főállásban a mai napig szállítással foglalkozom.
– Hogyan működik a máréfalvi Forrás Önkéntes Tűzoltó Egyesület, amelynek a vezetője vagy?
– Hosszabb kihagyás után, 2016-ban alakult újra a máréfalvi önkéntes tűzoltóság, ahol - ismervén a tűzoltó katonáknál töltött múltamat – parancsnoknak választottak. Aztán annyira felpörgött a közel 30 tagot számláló önkéntes szolgálat élete, hogy szinte észre sem vettem, hogy ez már több mint tűzoltóság. A bevetéseken kívül, amely lehet tűz, árvíz, baleset, veszélyelhárítás vagy segítségnyújtás, gyakorlataink vannak, versenyeken veszünk részt, rendezvényeket szervezünk, környezetvédelmi kezdeményezéseket segítünk.
Büszkeséggel tölt el minden olyan eset, amikor a szakmai tudásnak, a találékonyságnak – az előírásokat betartva és nem a szerencsének köszönhetően tudunk sikeres bevetést végrehajtani.
Ebben az a felemelő, hogy közelítjük a tökéletes bevetés fogalmát, amiről tudjuk, hogy nem létezik.
– Gyakran kerültök konkrétan életveszély-közeli helyzetekbe?
– Legtöbbször a füst az, ami veszélyessé teszi a beavatkozásokat, ez utólag is okozhat problémát, ha a helyszínen nem is ítéljük károsnak. De gyakoriak a be-, illetve leesések az instabil szerkezetek, a korlátozott látási viszonyok vagy a sietség miatt. Tavaly például Udvarhelyen, egy ipari létesítménynél történt tűznél több mint egy hónapig tartó sérülést sikerült szereznem. A helyszínen viszont nagyon ritkán hátrálunk meg. Legtöbbször csak utólag mérjük fel, hogy mi is történhetett volna.
– Mennyire fontos a jó erőnlét?
– Ugyanúgy mint a mentális fittségre, szükség van a fizikai felkészültségre, állóképességre is. Amellett, hogy mindent a lehető leggyorsabban kell megtenni, sokszor órákig is eltart egy bevetés, miközben nem ritkák az emelések, feszítések, mászkálások sem. Előfordulhat, hogy közel 30 kg-os felszerelést öltünk magunkra, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy gyakran izzasztó forróságban, vagy nagy hidegben dolgozunk. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a sport az egyik hobbim, így a fizikai terhelés, például a szaladás, nem teher számomra.
– Két éve az udvarhelyi Fuss neki! elnevezésű jótékonysági rendezvényen tűzoltó felszerelésben szaladtál, két teljes órát… Miért?
– Hasonlóan más civil szervezetekhez, én a tűzoltóságunk javára gyűjtöttem pénzt. Nem számoltam a kilométereket, csak az volt a célom, hogy a teljes rendezvény időtartamán végig szaladjak, ami sikerült is. A súlyos védőruha miatt többen is kérdezték tréfásan, hogy fázok-e? De elmondhatom, hogy a végén már rázott a hideg is...
– Székelyföldön egyre több településen működnek önkéntes tűzoltó egyesületek. Miért van szükség rátok?
– A tűzoltóknak is egyre tágul a tevékenységi köre a katasztrófavédelmen túlmenően is. Fontos szempont az önkéntes tűzoltók helyismerete, valamint a közelükben élők iránti empátia, de a külföldi bevetéseinken is ugyanolyan lelkesedéssel dolgoztunk, mint itthon.
– Milyen képességgel kell rendelkeznie annak, aki önkéntes tűzoltó akar lenni?
– Én mindig azt mondom azoknak, akik közénk szeretnének állni, hogy a kitartás a legfontosabb, mert mindenkinek megtaláljuk a hozzá illő feladatot. Viszont, ha nincs kitartás, akkor nem jut el arra a szintre, hogy lelkében is tűzoltó legyen. De a testi, lelki erő, a találékonyság, vagy akár különböző gyakorlatias szakmák ismerete is hasznos tud lenni.
