Vinczellér Zsuzsa, aki itthon újra felfedezte önmagát

Külföldről hazatérni egy kisvárosba – ahol mindenkit ismernek, és ahol a kötött normák határozzák meg a hétköznapokat – nem könnyű feladat. Pláne, ha az ember olyan színes, különleges és egyedi személyiség, mint Vinczellér Zsuzsa.

Fotó: László Ildikó

Egy udvarhelyi nő, akinek a haja mindig más színben tündököl – hol zöld, hol kék, lila vagy éppen rózsaszín. Vinczellér Zsuzsa vállalkozó, edző egyedi stílusa ugyanolyan színes és különleges, mint ő maga; igazi jelenség, aki bármelyik világvárosban megállná a helyét. Különlegessége azonban nem mindig aratott sikert: tinédzserként sok bántás érte, ami mély nyomokat hagyott benne. Éppen ezért hosszú időt töltött külföldön, London pezsgő, elfogadó világában. Néhány éve azonban visszatért és felépítette az életét újra egy olyan helyen, ahol a szokatlan, az eltérő sokszor inkább furcsának tűnik, mintsem üdítően színesnek – talán így is összefoglalhatnánk Vinczellér Zsuzsa történetét, ennél azonban jóval több van benne.

•  Fotó: Vinczellér Zsuzsa archívuma

Fotó: Vinczellér Zsuzsa archívuma

A „másnak lenni” nehézségei

Egy olyan kisvárosban, ahol a legtöbben biztonságban érzik magukat az ismert keretek között, a színes, egyedi dolgok – legyen az személyiség, életstílus vagy ötlet – sokszor idegennek tűnnek. Az emberek hajlamosak ítélkezni, gyakran félreértik azt, ami más. Ez az ítélkező légkör pedig, elmondása szerint meghatározta Zsuzsa életét, mígnem megtanulta, hogy az egyediség nem hátrány, hanem erő. Hét évet töltött Londonban, ahol többféle munkája is volt ugyan, de a fitnesz világában találta meg a helyét, és hosszú ideig, számos képzést követően edzőként dolgozott. A hazaköltözést egy baleset hozta el , de pontosan a korábbi tapasztalatai miatt nem tervezte, hogy sokáig marad Székelyudvarhelyen, meséli.

•  Fotó: Vinczellér Zsuzsa archívuma

Fotó: Vinczellér Zsuzsa archívuma

Az élet azonban felülírta az előzetes elképzeléseket: amellett, hogy a családjához mindig is szoros szálak fűzték, vállalkozásba fogott, itthon. Az Alter, azaz a fitnesztermen túlnőtt közösség olyan megtartóerő, amit már nem szeretne itt hagyni, hangsúlyozza. Saját ötlet, egy olyan vállalkozás, amit ő

maga épített fel szívvel és szenvedéllyel, hogy ne csak fizikai, hanem lelki gyógyulást is nyújtson.

„Mostmár két éves az Alter, és elmondhatom, hogy egy olyan közösséget sikerült összehoznom, ahol nem versengenek egymással az emberek, hanem támogatják, segítik egymást. Itt a mozgás mellett az önelfogadás, a türelem és a szeretet kap hangsúlyt” – fogalmaz Zsuzsa, amikor itthonmaradásának másik fő okáról kérdezem.

Az áttörés

Az út nem volt könnyű: kezdetben kevés volt a vendég, nem volt pénz, és a mentális terhek is hatalmasak voltak. „Volt, hogy nem tudtam miből fizetem a működési engedélyt, mintha kihúzták volna a talajt a lábam alól”– osztja meg. A londoni közeg után a hazai légkör sem volt kedvező számára, a kisvárosi ítélkezés sokszor visszahúzta, mégis kitartott. A változást az hozta el, hogy egyre többen kezdtek hinni benne, az Alterben, az ő hiteles, emberi hozzáállásában. Vendégei életében

ma már nem csak az edzés játszik fontos szerepet, hanem az ott kötődött barátságok is.
•  Fotó: Vinczellér Zsuzsa archívuma

Fotó: Vinczellér Zsuzsa archívuma

Zsuzsa csapatának tagjai az ő legjobb reklámarcai is lettek, hiszen látszik rajtuk a befektetett munka – meséli büszkén beszélgetőtársam.

Önmagunk elfogadása, a bátorság, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, és ne törődjünk túl sokat mások véleményével – az elmúlt évek legfontosabb leckéi Zsuzsa számára. „Nem mondom, hogy nem érdekel, mit gondolnak mások, mert mindannyiunknak ez a legmélyebb vágya, hogy szeressék. De már tudom, hogy nem szabad hagynom, hogy ez határozza meg az életem” – jelenti ki ma már, a saját útjukat járó nők magabiztosságával, majd hozzáteszi, az Alter és a közösség ereje segített neki abban, hogy ezt a szabadságot megélje, és másokat is erre inspiráljon. „Szerintem az lenne a lényeg, akár a női közösségekben, akár a város közösségében, hogy egymás felemeljük. Az sose lesz rossz nekünk, hogy másnak jó, sőt”– jegyzi meg mintegy útravalóul.

korábban írtuk

Tudós nők – Dr. Zabán Márta: Szeretek forgószél lenni
Tudós nők – Dr. Zabán Márta: Szeretek forgószél lenni

Pécskán tanult meg olvasni, iskolásként végérvényesen az irodalom bűvkörébe került, végül Kolozsváron talált rá az irodalomtörténet rejtett kincseire. Dr. Zabán Márta pályájának fordulópontjairól, belső vívódásairól és meghatározó örömeiről mesél.