Életminőség: szubjektív vagy racionális, amit látunk?

Lehet, hogy mások manipulálnak, lehet, hogy mi magunk nem hozunk megfelelő döntést. Esetleg folyamatosan másokhoz viszonyítva élünk. Jobb, ha mi is irányítjuk az életünket. (A teljes cikk a 2021-es Nőileg magazin márciusi számában olvasható.)

Mi, nők talán fogékonyabbak vagyunk arra, hogy a szépséget, a harmóniát, az egyensúlyt keressük az életünkben, a környezetünkben. Valamit rendre rendbe akarunk hozni, jól akarjuk csinálni, keressük az utat a boldogabb élethez. Még ha nem is tudatosan tesszük ezt, mindenképpen az életminőségünket szolgálja. 

Életminőség szubjektíven

Bizonyára nem vesszük nap mint nap számba és pipáljuk ki az aktuális napra vonatkozó pozitív megéléseinket (negatívat tán annál inkább), melyek az életminőségünket is meghatározzák, de mindannyiunk fejében él egy kép, vagy legalábbis valamihez viszonyított nézőpont, hogy milyennek gondoljuk a jó életet. Meghatározó ebben, hogy hol élünk, saját lakásra vágyunk vagy elég az albérlet, van-e megtakarításunk, kik a szomszédaink, milyen státusunk van az adott közösségben, hogyan élünk a párkapcsolatunkban, milyen színvonalú iskolába jár a gyerekünk, mekkora a jövedelmünk, mennyire érezzük jól magunkat a munkahelyünkön, milyen az egészségi állapotunk, az időgazdálkodásunk és hosszan sorolhatnánk.

Mindenkinek a maga szükségletei és elvárásai mérvadóak saját életminőségére vonatkozóan.

Ugyanakkor ebben is el lehet csúszni a közérzetünket tekintve, mert a szükséglet és az elvárás nem biztos, hogy egyensúlyban van. (…)

Életminőség racionálisan

Az életminőséget mikro- és makroszinten is mérik, de az utóbbi van túlsúlyban a hivatalos statisztikákban. Három nagy területet vizsgálnak a mérések során és negyedikként az egyén szubjektív megélését is alapul veszik: az egészség az egyik nagy csomag, a másik a munkalehetőségek, munkaerőpiac, jövedelem, továbbá a társadalmi tőke és szociális kapcsolatok. De sokféle mérési rendszer létezik, és van, amelyikben még több területet vizsgálnak – mondja a metódusról Gergely Orsolya szociológus. (…)

Hirdetés

Azt gondolnánk, hogy az életminőség nem racionalizálható, de makroszinten nagyon is, életünk összetevői pontosan számszerűsíthetőek. Hogy csak néhányat említsünk: a bűnözési ráta, korrupció, oktatáshoz való hozzáférés, egészségügy. És ezek többségére nagyon csekély a hatásunk, mégis

amikor a fiatalok döntést hoznak arról, hogy milyen munkaerőpiacon akarnak dolgozni, vagy hol akarnak élni, akkor nagyon is meghatározóak ezek a statisztikák,

mert egy olyan benyomást nyújtanak, ami fontos kiindulópont számukra – magyarázza a szociológus.

Bezzeg a szomszéd, bezzeg a mi időnkben

Amit tehetünk a jobb életminőségért (ha szükséges), az az elvárásaink optimalizálása, illetve a döntéseink lehetnek. (…) Nekünk elsősorban az itt és a most létezik. Hogy eljutottunk egy bizonyos szintre, haladunk egy bizonyos irányba, és tovább kell lépni. A világfalu pedig határtalanná tette azt a környezetet, amit viszonyítási alapként használhatunk. Gyakran találkozunk olyan véleménnyel, hogy bezzeg a mi időnkben elég volt ez is, az is, örültünk annak, ami van. Vagy nagyanyáink példájával terelgetnek egy szűkösebb, fullasztóbb ösvényre – írom ezt nagy tisztelettel az emlékük előtt. A mi generációnk még hordozza az elődök nehéz sorsának példáját, de ugyanazt a hátizsákot cipelni talán értelmetlen regresszió lenne. Viszont a túlzások véglete is egyszer benyújtja a számlát. (…)

Vajon jobban élünk-e, mint gondoljuk, lehet az arany küzépúton lenni, helyes-e, ha úgy gondolkodunk, régen jobb volt? – bővebben ezekről is olvashatsz a márciusi Nőileg Nagyítójában.  

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: