Esély kell a fiatalnak – Igen az új generációra!

Gyakran hallunk a generációk közti mélyülő szakadékokról: az idősebbek nehezményezik, hogy a fiatalok már nem néznek fel rájuk, kirepülni készülő gyermekeikkel szemben a szülők tehetetlennek érzik magukat. Az ifjak pedig bizonytalanok az érzelmi támasz és megértés hiányában. Ez lenne korunk (egyik) nagy problémája? Júliusi mellékletünkben igent mondunk az új generációra.

Júliusi lapszámunkból

Július, nyár – mintha a fiatalság évszaka lenne.  Mintha ők élveznék leginkább a nagy meleget, a tengerpartot, medencézést, a hajnalig tartó bulikat, fesztiválokat. Nem zavarja őket a tűző nap, a hangzavar, a tömeg, mint ahogy sokunkat a mi generációnkból inkább már a nyugodtabb, pihentetőbb nyaralások vonzanak. A fiatalok azok, akikben pezseg az energia, tele vannak ötletekkel, újítási vággyal, s akiknek a túlfűtöttségére a tapasztaltabb korosztály gyakran csak legyint, „Ezek a mai fiatalok!” szánakozással.  (És így legyintettek ránk is valamikor.) Pedig milyen sok meglepetést tartogatnak ezek a mai fiatalok! Hányszor kapjuk fel a fejünket a friss szemléletükre, a gyors alkalmazkodóképességükre, az innovatív megoldásaikra. 

Nem általánosítunk, inkább kicsit a dolgok mögé nézünk júliusi lapszámunk mellékletében, és igent mondunk az új generációra. Hiszen mai fiataljainknak is szembe kell nézniük a buktatókkal, meg kell tapasztalniuk a nehézségeket, és legfőképpen

egy olyan új kor kihívásaiban kell helytállniuk, amelyben mi, akiknek támogatniuk kellene őket, sem igazán ismerjük ki magunkat. 

Bíznunk kell bennük, segíteni nekik és törekedni arra, hogy megtaláljuk velük a közös hangot. „Ha esélyt adunk az új generációnak, a legjobbat hozzák ki magukból, és együtt növekszünk, erősödünk” – idézték nemrég Flavio Briatore olasz üzetembert egy beszélgetős műsorban, amelyet követek. Ez juttatta eszembe, hogy milyen is volt frissen végzettként esélyt kapni. Egyetem után, teljesen más szakmai területen, mint amiből diplomáztam, televíziós riporternek vettek fel. Képernyőre kerültem és néhány hónap múlva már élő beszélgetéseket vezettem. S bár tapasztalatlanul kerültem oda, bizalmat szavaztak nekem, lehetőséget adtak, de mélyvízbe is dobtak. Ma már tudom, erre volt akkor szükségem: kihívásra. Végül újságíróként találtam rá a hivatásomra, melyet igazán szeretek, mindegy, hogy az tévé, rádió vagy éppen a Nőileg.

Hasonlóan kihívásokra, lehetőségekre van szüksége az új generációnak is, és arra, hogy bízzunk bennük!

Hirdetés

Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi számában jelent meg.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Lapozz bele a júliusi lapszámunkba: