Hét év várakozás után már alig reménykedtek az engedélyben, így Katalin jövőképe a tanulni, haladni, amennyire lehet dimenzióban fogalmazódott meg. Hiszen annyira nehéz volt az élete, a különböző visszautasítások elnyomták benne az illúziókat.
Az angyal azonban 1960-ban szokatlanul korán megérkezett, és kitelepedési engedélyt hozott a tizenhat esztendős gróf Mikes Katalinnak.
Hogy minek köszönhette a pozitív elbírálást, soha nem derült ki, a „gyanú” leginkább egy politikus ausztriai rokonra, Karl-Theodor Gutenbergre esik, aki osztrák gazdasági küldöttség tagjaként akkoriban Bukarestben járt. Katalin mindenesetre másfél év Kolozsváron végzett középiskola után indulhatott az ismeretlenbe. Az áhított szabadság felé, amelynek a Graztól 50 kilométerre fekvő Fehring volt a neve, és Tima néni, azaz Klementine von Auersperg. Lánynevén Mikes Klementina, Mikes Éva testvére, aki 1918-ban ment férjhez Karl von Auersperg osztrák herceghez.
Gróf Mikes Éva
Az engedély megérkezése után az addig semmiféle emléket nem bolygató édesanya, Mikes Éva a korábbiaknál jóval többet kezdett mesélni. Leginkább a testvéréről, akivel Katalin korábban még nem találkozott.
A lányt a magyar–osztrák határ utáni első állomáson, Bruck an der Leithán egy hölgy várta, akit addig csak fényképről ismert: Tima néni.
Katalint sokáig az a gondolat foglalkoztatta, vajon mikor lesz rá lehetősége, hogy újra láthassa az édesanyját. Le kellett mondania a román állampolgárságról, az osztrákot pedig csak nyolc év múlva kapta meg, ebben a köztes jogi helyzetben viszont nem mert Romániába utazni. Ízlelgette a német fogalmat: staatlos. Magyarul – hontalan – sokkal félelmetesebben hangzott. Tényleg hontalan volt. Viszont életében először saját szobája lehetett.
Megérkezése után haladéktalanul elkezdődött a német nyelv tanulása, mert Katalin folytatni akarta a gimnáziumot. A hatékonyságot fokozandó, Tima néni néhány hónapra elküldte egy baráti családhoz is, ahol senki sem tudott magyarul. Az intenzív nyelvtanulással együtt is két évbe került a felzárkózás, ekkor folytathatta a középiskolát a grazi Sacre Coeurben.
Amikor már nagyon kínozta a honvágy, kibiciklizett a határhoz – Fehring 20 kilométerre fekszik Szentgotthárdtól –, és hallgatta a túloldalról átszűrődő magyar beszédet.
Néha még a katonákkal is párbeszédet kezdeményezett. Egyfajta érzelmi kapcsolatot tartott fenn az anyanyelvével, miközben folyamatosan kínozta a gondolat, hogy ez az állapot a világ végéig így marad.
Érettségi után – bár elsősorban a nyelvek érdekelték – vegyi technikumba jelentkezett, de arról hamar kiderült, hogy téves pálya. Beiratkozott viszont a grazi egyetem tolmács szakára, rövidesen pecséttel rendelkező hivatásos fordítóként kereshetett munkát.
Gróf Mikes Katalin, München, 1972
Aztán – mivel semmi sem történik véletlenül – a romániai iskolákban tanult orosz nyelvnek is hasznát vette. Egy évre ugyanis a kommunista országokból érkező menekültek regisztrálásával, útkezdésük egyengetésével foglalkozó, annak idején a cári Oroszországból menekülők megsegítésére alapított, bécsi Tolsztoj Alapítványhoz szegődött.
Az útkeresés újabb állomása Anglia volt, egy Cambridge-nyelvvizsga megszerzésével, majd következhetett az 1972-es müncheni olimpia, ahol hoszteszként dolgozott.
Ma is hatalmas élményként emlékszik vissza az eseményekre, az izraeli terrortámadásig szabadon jöhettek-mehettek, ünnep volt a javából, amely nem utolsósorban jól is fizetett. Az év vége egyfajta megállapodást hozott, álláshoz jutott a grazi egyetemi könyvtárban. Immár Shuvendu Basu Roy Chowdhury of Ulpur menyasszonyaként, egy kelet-bengáli – az országot ma Bangladesként ismerik – hindu arisztokrata család leszármazottja volt gróf Mikes Katalin leendő férje.
Kiemelt kép: Biró István
korábban írtuk
Motorbiciklis leánykérés – egy szép szerelem krónikája
A két fiatal, báró Bánffy Mária és Ugron István az atyafiság okán került össze. A dolog önmagában nem túl kirívó, Erdélyben szinte mindenki mindenkivel rokon. „Kellett” hozzá persze a második világháború is, amelynek során Erdély egyik része 1940-ben visszatért az anyaországhoz, Ugron István pedig élt a kínálkozó lehetőséggel, Erdélybe helyeztette magát...
