– „Lassan olyanok lesznek a gyermekek, mint egy nebáncsvirág... Közeledünk ilyen szempontból a nyugathoz. Kötelezettség, odaadás, kötelesség lassan semmi, jogok meg bőven... Aztán csodálkozunk, hogy ütik, verik, szidják, mocskolják a tanárt…” – írja az egyik véleménynyilvánító. „Lassan minden pedagógus jogot kell végezzen, hogy tudja, a gyereknek milyen büntetést adhat…” – így egy másik…
– Ezek a kommentek és felháborodás megerősítenek abban, hogy mennyire fontos, hogy behozzuk a mindennapokba a gyermekvédelmi személetet. A hozzászólások egyértelmű bizonyítékként szolgálnak számomra arra vonatkozóan, hogy mennyire nem érti a társadalom jelentős része a gyermekjogok mibenlétét. Összekeverik a mindent megengedő neveléssel, amellyel, egyébként, én sem értek egyet, vagy, ami még borzasztóbb, a gyerekjogokról, mint szép elméletről, gyakorlatban megvalósíthatatlanról beszélnek. Ez igazán fájdalmas elmaradottság. Beszédes, hogy ez a téma érte el a legtöbbek ingerküszöbét. A permisszív nevelés elengedi a kormányt, a gyermekjogi szemlélet nem a kormányt engedi el. Bekapcsolja a biztonsági övet.
A gyermekjog nem arról szól, hogy a gyerek bármit megtehet, hanem arról, hogy a felnőtt biztonságos, méltányos keretet ad a szabályok tanulásához. És ha ezt a pedagógus ismeri és tudatosan alkalmazza, az nem jogi túlképzés, hanem a modern, gyerekbarát pedagógia része.
– „Kérem a cikkírót, tartson heti húsz órát, olyan emelkedett lelki szinten, hogy minden diákot, a viselkedészavarostól az olimpiai díjazottig egyformán lekössön, miközben leadja a kötelező tananyagot, értékel, irányít, motivál, bátorít, javít. És nincs egyetlen összehúzott szemöldök, felemelt hang, netán fekete pont...” – írja egy másik olvasónk. „Könnyebb a pálya széléről kommentálni egy mérkőzést, mint bent a labdát rúgni. De hogy mindig a pedagógust kell célkeresztbe helyezni?!” – teszi hozzá egy másik…
– Soha nem gondoltam azt, hogy könnyű pedagógusnak lenni. Viszont határozottan kiállok amellett, hogy nem lehet, sőt nem szabad a gyerekekre terhelni a rendszerszintű problémákat. A pedagógusok valós nehézségei nem írhatják felül a gyermekek jogait, ahogy más hivatásban sem teheti félre senki a szakmai minimumot, csak mert túlterhelt. Többek közt,
Ha egy városban káosz van közlekedésben, nem a gyalogosoktól vesszük el a zebrákat. Ha az oktatás túlterhelt, nem a gyerekek jogait kell megnyirbálni.
– Egyértelműsítsük, kérlek: miért kell külön a gyermekek jogairól beszélnünk, ha elvileg ugyanazok az alapvető emberi jogok illetik meg őket, mint bárkit?
– Azért, mert a gyermekek nem kicsi felnőttek, hanem fejlődő személyiségek, akiknek az életében a felnőttek szinte minden döntést meghoznak – sokszor helyettük is. Ki vannak szolgáltatva nekünk, felnőtteknek. Éppen ezért van szükség külön védelemre és olyan szabályokra, amelyek figyelembe veszik a gyerek életkorát, érettségét, szükségleteit. A gyermekjogok lényege, hogy a gyerek beleszólhasson a saját életébe, biztonságban legyen, biztonságosan fejlődhessen és méltósága, a lelke ne sérüljön. Oka van annak, hogy a pszichológusok a jelen problémáira a kiindulópontot a gyermekkorban keresik. A gyerekjogok tiszteletben tartása garancia lehet az egészséges felnőttkorra.
– Néhány pedagógus egyenesen támadásként értelmezte az előző beszélgetésünket…
– Az, hogy valakit védek, egyáltalán nem jelenti azt, hogy mást támadok. Mi a gyermekek védelmében járjuk körbe a különböző témákat. Mindenki, akit érzékenyen érintett a téma, felteheti magának a kérdést, hogy miért. Szerintem szégyen az, amikor egy pedagógus büszkén gyakorlatba ültethetetlen elméletként kezeli a gyermekjogokat, és mindezt meg is magyarázza saját korlátai felemlegetésével. Miért van az, hogy ugyanazon osztályközösséget nagyon jól kezel az egyik pedagógus, a másik azonban büntetéssel sem képes minimális tiszteletet kivívni? Persze, már hallom is, nem mindegy, hogy főtantárgyat tanít-e az illető pedagógus vagy lehet jópofizni ott, ahol nem mérik nemzeti szinten az eredményt. Egyértelműen szemléletváltás szükséges, szerintem. Lépjünk ki abból, hogy megmagyarázzuk, miért lehetetlen a gyerekjogok betartása, és nézzük már meg, hogyan tudunk odahatni, hogy ez megvalósuljon. Ha a pedagógus és szülő megtanulná alkalmazni azokat az eszközöket, amelyek a rendelkezésére állnak, úgy, hogy a gyermekvédelmi szemlélet is érvényesüljön, megkönnyítheti a saját életét. Ki lehet próbálni: a gyerekvédelmi szemlélet tehermentesíti a felnőttet, mert világosabbá teszi a kereteket, és csökkenti a konfliktusok gyakoriságát. Sokak gyönyörűen működtetik. Gyermekjogokat nem csak akkor kell betartani, amikor könnyű, mert mondjuk a gyermek konformista vagy tekintélyelvű.
– Általánosságban az derül ki a hozzászólásokból, hogy sokan úgy értelmezik a gyermekjogokat, mint valami trendet, úri huncutságot, ami szépen hangzik elméletben.
– Fogjuk már fel és fogadjuk el, szülők, pedagógusok, gyerekeket nem nevelők, idősek és fiatalok, mindannyian, hogy a gyermekjogok nem ajánlások, és főleg nem a mi aktuális terheltségünktől, értelmi és egyéb szintünktől függő elméleti ideálok. Az iskolában ez fokozottan érvényes, ez van: az iskola közintézmény, a pedagógus pedig közfeladatot ellátó személy – ebből jogilag az következik, hogy: a gyermekjogokat kötelező biztosítani és érvényesíteni a gyakorlatban. Semmiképpen nem lehet a jogot a jó gyereknek járó kedvezményként kezelni. A jogok nem hangulat-alapúak, hanem jogszabály által garantált és védett minimumok.
A dühkitörés, a megszégyenítés, a fenyegető hangnem, az érzelmi büntetések –„ezért ma nem mész szünetre”, nem emberi hibák, hanem jogsértések. A megoldás nem a gyerekek jogainak lazítása, hanem a tanárok támogatása, képzése, tehermentesítése.
– Mert az való igaz, hogy túlterheltek a pedagógusok (is)…
– A pedagógusi túlterheltség valós, mint ahogyan az is valós, hogy a gyerekek idegrendszere sérülékeny, fejlődésben van. A két dolog nem egymás ellen van: a pedagógusok támogatása és a gyerekek jogainak védelme ugyanannak a rendszernek a két oldala. Ha a tanárok nincsenek megfelelően segítve, ha túl sok a feladat, kevés az erőforrás, hiányzik a szakmai vagy érzelmi támogatás, az tényleges gond – és ezen változtatni kell. De ez nem jelenti azt, hogy közben a gyerekeknek kevesebb joguk lenne, vagy hogy a jogsértés érthető vagy elnézhető. A gyermekjog nem a pedagógus ellen van, hanem értük is: a stabil, kiszámítható, átlátható keretek segítik a pedagógusi munkát. Ki kell próbálni, és meg lehet győződni. Időt kell szánni rá. No meg, energiát. De megéri.
– Volt olyan vélekedés is a Facebook oldalunkon, hogy „túl sok joga van a diáknak”, kötelesség meg semmi?
– A „túl sok joga van a gyereknek” félelem szerintem valójában arról szól, hogy új elvárások születnek. Az én diákkoromban is természetes volt a testi fenyítés, a megalázás, a gyerekek beleszólásának hiánya. Ma már tudjuk, tapasztaljuk, hogy ezek hosszú távon sérülést okoznak. Ez nem permisszivitás. Ez fejlődés és tudás. Ahogy ma már máshogy kezeljük a várandós anyákat, szoptatást, gyermekpszichológiát és oktatást is, úgy a gyermekjogok is ennek a folyamatnak a részei. Sok gyermeknevelési elvemmel és gyakorlatommal furcsának számítottam 14 éve, néhány dologban az egyik óvó néni jelezte is, hogy nem lesz jó vége, túl engedékeny vagyok. Ő így gondolta. Az óvodás évek végén, ugyanő gratulált, és elmondta, hogy sose hitte volna, hogy ez így is működhet. Ő még ilyet nem látott. Ma örömmel nézem, hogy sok szülőnek már magától értetődő a gyermekvédelmi szemlélet, akkor is, ha ezt így sosem fogalmazták meg. Sokat tettek ezért korunk pszichológusai, a sok jó könyv a témában. Tájékozottabbak lettünk.
Szerintem nem az a probléma, hogy túl sok jog van, hanem az, hogy gyakran félreértjük, mit jelentenek. A gyerekeknek nem több szabadságra, hanem több védelemre és kiszámíthatóságra van szükségük. Összegezve: a gyermekjogi szemlélet alapja a gyermekek mindenek felett álló érdekének elve, a méltóság tisztelete, a véleménynyilvánítás és meghallgatás joga, védelem minden káros hatással és bántalmazással szemben, a fejlődéshez és a potenciál kibontakozásához való jog. Ez olyan magatartást és kommunikációt jelent a gyakorlatban, ahol van keret, de nincs megalázás, van következetesség, de nincs rettegés, a gyereknek beleszólása, a felnőttnek döntési joga van, léteznek szabályok emberséggel együtt, van tekintély, de nincs autoriter erő. Mi olyan rossz ebben?
korábban írtuk
Tizenhat éves korhatár a közösségi médiában – Ausztrália történelmet ír
Hivatalosan tizenhárom éves korhatár van, a gyakorlatban egy nyolcéves is tud TikTok-fiókot nyitni. Az életkor-ellenőrzés jelenlegi formája annyira hatékony, mintha egy kétméteres kerítéssel próbálnánk védeni az udvart – miközben a kapu tárva-nyitva áll.
