– Mi jellemzőbb: a termékenységi nehézség azt hozza ki a kapcsolatból, hogy a párok jobban összezárnak miatta, vagy inkább eltávolodást eredményez?
– Amikor a párok összezárnak, az egy nagyon szerencsés helyzet. Ez azonban sajnos nem egyszerű, hiszen folyamatosan jöhetnek újabb akadályok, vizsgálatok és kudarcok, a közvetlen környezetben babák, na meg az érdeklődés mások részéről, hogy az adott párnál miért nincsen még gyermek. Ezáltal fokozódik a társadalmi nyomás, és az érintett pár ebben egy idő után nagyon kimerül.
Ebben a szakaszban nagyon fontos, hogy magam mellett a másikra is tudok-e figyelni, össze tudunk-e zárni. Könnyen elindulhat ilyenkor a kapcsolat az összezárás, de az eltávolodás irányába is.
– Mennyire jellemző, hogy a termékenységi gondokkal küzdő párok szakemberhez fordulnak a párkapcsolati problémák megoldása érdekében? Ilyenkor párkapcsolati, férfi vagy női szemszögből kell megközelítened a dolgot, hogy segíteni tudj rajtuk?
– Kicsit mindhárom szempontból. Tapasztalatom szerint az a jellemző, hogy hozzánk, szakemberekhez először a párok női tagjai fordulnak. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy miért lehet ez így, és két dologra jutottam. Egyik, hogy mi, nők nagyon gyakran vállalunk olyan dolgokért is felelősséget, amiért nem feltétlenül kellene.
hiszen azért akarunk egyedül szembenézni a dolgokkal, mert – kommunikáció hiányában – úgy gondoljuk, nem számíthatunk a másikra, ez pedig egyfajta belső feszültséget és bizonytalanságot szül. A másik dolog is ehhez kapcsolódik: nem mindig fejezzük ki nőként az igényünket, de elvárjuk, hogy a párunk kitalálja, mire van szükségünk – csendre, magányra, beszélgetésre, törődésre stb. –, és amennyiben ez nem történik meg, az lesz belőle, hogy a másikat elkezdjük hibáztatni, rossz fényben látni, és úgy gondolni, hogy azért nem teljesíti a vágyainkat, mert már nem vagyunk fontosak a számára.
Innentől kezdve fokozatosan bezárkózunk, ezzel pedig elindul egyfajta eltávolodás. Ez a jelenség – noha más formában, de – a férfiaknál is felütheti a fejét: náluk a férfiasságukba vetett hit, és az ezzel kapcsolatos kudarc az, ami nagyon gyakran meg szokott jelenni, és sokszor észre sem vesszük. Az, hogy ha a férfi nem tud gyermeket nemzeni, nem annyira látványos, mint az, hogy a nő nem tud teherbe esni. Ha pszichésen belegondolunk, ennek a visszássága az, hogy
Férfi oldalon ez okoz gyakran eltávolodást, hogy ad, ameddig tud, de ha az ő szeretettankja nincs visszatöltve, és nem kap odafigyelést, akkor bezár, azt gondolva, hogy így nem sérülhet tovább. Ezeket a folyamatokat nem nagyon tudják elcsípni azok, akik érzelmileg érintettek a helyzetben, leggyakrabban akkor ismerik fel a párok, amikor a probléma eszkalálódott, és azt érzik, nincs már közük egymáshoz. Így inkább a „szenvedés nyomástól” vezérelten szoktak segítséget kérni, mintsem előtte, amikor azt érzik, hogy nem tudnak a problémáikról elég nyitottan beszélni.
– Hogyan lehetne ezeket megelőzni?
– Mindenki a saját csomagjával megy a párkapcsolatba: a saját gyermekkori sérüléseivel, tapasztalataival, nagyon gyakran az önbecsülés hiányával, de hosszan lehetne még folytatni a sort. Amikor átéljük a termékenységi nehézségek körül felmerülő problémákat, akkor gyakorlatilag ezek a negatív sémáink érintődnek, és ezekkel nem vagyunk tudatosak. Éppen ezért nagyon jó lenne, ha az emberek már házasság előtt foglalkoznának önismerettel, hiszen ezáltal kevesebb konfliktust élnének meg a házasságban. Azt gondolom, fontos lenne az is, hogy ha problémánk van, egyezzünk meg abban, hogy miként tudjuk erősíteni egymást.
Így azt mutatom számára, hogy fontos nekem és számíthat rám, a legjobbat akarom neki. Az is fontos, hogy önmagunkra is mindig tudjunk reflektálni, így képesek leszünk az igényeink kifejezésére. Párkapcsolati vonatkozásban az is segíthet ebben, ha párterapeutához fordulunk. Az egyéni munkában az tud segíteni, ha megpróbáljuk megosztani másokkal a problémáinkat, legyen az pszichológus, közeli barát vagy családtag. De ebben egy közösségnek – akár egy online csoportnak is – is nagy szerepe lehet, ahol hasonló problémával küzdők vannak, mert az, hogy nem csak nekünk van ilyen gondunk, hogy tudunk egymásnak szurkolni, vagy el tudjuk mondani, ki hol tart, sokat tud segíteni abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül.
– A lelki folyamatok mellett a szexualitást is jelentősen befolyásolja ez a probléma…
– Igen, ez lehet a másik nagy gond, hogy megváltozik a szexualitás, hiszen termékenységi nehézség során átalakul a gyermekvállalás körüli teendővé. Annak a terhe miatt, hogy ezt ott és akkor muszáj,
A párok ilyenkor gyakran nem azért vannak együtt, mert ki akarják fejezni, mennyire vágynak egymásra, hanem azért, mert gyermeket akarnak, és ez teljesen perifériára helyezi a szexualitást. Ennek révén felüthetik a fejüket más szexuális zavarok is, és ha még ezek is tetőzik a már meglévő nehézségeket, azt nagyon nehéz kezelni. Az lenne ilyenkor jó, ha ezeket a szexuális zavarokat megpróbálnánk inkább tünetekként felfogni, amelyek kezelhetők, mintsem még egy betegségtudatot magunkra venni, hogy ne halmozódjon kudarc a kudarcra.
– A gyermek után vágyakozó pároknál gyakran jelentkezik a lelkiismeret-furdalás is amiatt, hogy a hozzájuk közel állók babahírének nem tudnak örülni. Milyen tanácsot tudnál adni nekik?
– Senkinek nem kell rosszul éreznie magát, mert érez valamit, erre ugyanis nincs befolyásunk. Ilyen helyzetekben azzal tudunk a legtöbbet tenni magunkért, ha ezeket az érzéseket be tudjuk fogadni.
csupán azt, hogy nagyon vágynak saját gyermekre. Nagyon sok ember nem tudatosítja, hogy az érzelmek széles skáláján mozgunk, a csalódás és a fájdalom mellett megfér az öröm is, nem zárják ki egymást. Érezhetjük egyszerre mindkettőt, és akkor nem kell hazudnunk sem magunknak, sem a másik párnak. Sőt, ha érzelmileg közel állunk egymáshoz, elmondhatjuk, hogy tiszta szívből örülünk, hogy gyermekük lesz, de ez nekünk egyben óriási fájdalom is. Ez hatalmas lépés lenne önmagunk irányába, és jó visszajelzés a másik párnak is. Ezáltal el tudják majd dönteni, hogy miként állhatnak hozzánk, például felkérhetnek-e keresztszülőnek, vagy ránk bízhatják-e a gyermeket a későbbiekben. Ha nem maszkolunk és őszinték vagyunk, a későbbi feszültség is elkerülhető a barátságokban.
korábban írtuk
Villáminterjú Jobbágy Júliával: Toronyugró lennék, hogy leküzdjem a félelmeimet
Minden kis győzelmére és eredményére büszke, amelyek a mai önmagához vezettek, vallja Jobbágy Júlia, a Kolozsvár Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze, közösségépítője, a Proust-féle kérdéssorra válaszolva.
