ARCHÍV „A télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör valóságosan életre kelt volna" – Enyészet hava

Az őszutó-, Szent András- és az enyészet hava is november, a régi római naptár kilencedik hónapja. A 18. századi magyar nyelvújítók a gémberes elnevezést javasolták a hónap elnevezésének, és aki ismeri a novemberi erdélyi ködöket, a kabátok alá bebújó, kíméletlen szelet és a csontig ható, késő őszi esőket, talán egyetért velük: legszívesebben ki sem bújna a paplan alól karácsonyig.

Kissé pozitívabb azonban az, hogy ebben a hónapban van világnapja a kedvességnek és a nők elleni erőszaknak, az USA-ban november negyedik csütörtökje a Hálaadás napja, és a hónap utolsó péntekje világszerte a „ne vásárolj semmit” nap.

Ha megrázza pendelyét Erzsébet

Ha szép, tiszta az időjárás november elsején, az havas, hideg telet jósol a népi megfigyelések szerint, az eső pedig enyhébbet. Ha Márton napja napfényes volt, a régiek zimankós telet reméltek, ha pedig fehér lovon érkezett, enyhe tél volt várható. A barna Márton-nap megfigyeléseik szerint kemény telet ígért. A libaevő Márton-napon nem volt szabad mosni, mert az a háziállatok pusztulását okozhatta, de legalább lehetett már inni az újborból. Erzsébet ha megrázta a pendelyét – vagyis havazott a napján – karácsonyra is havat vártak, Katalin kopogását pedig szinte mindenki ismeri: ha Katalin kopog, a karácsony várhatóan locsogni fog.

Még most is ültethetünk

A komoly fagyok beállta előtt ültessük el a (gyümölcs)fákat és cserjéket, ha például susogó nyírfát szeretnénk a kertbe, a levelek hullása után érdemes, földlabdásan ültetni. Késő ősszel ültethetjük a hagymás virágokat is, hogy már kora tavasszal örömünket lelhessük bennük. De október végén-november elején lehet az orvosi zsályát is ültetni, s a hónap végéig duggatható a fokhagyma is. A kint nyaraló szobanövényeinket se felejtsük kint télre, vigyük be még a fagyok előtt! A muskátlikat is eltehetjük teleltetni, ha van hűvös szobánk, vagy 4–10 fok közti pincénk, garázsunk. A rovaroknak szállót építhetünk novemberben – nem luxushotelre vágynak, de egy korhadt tuskó jól jön nekik, s a madáretető-készítés is jó program lehet – a haszna mellett. Ha rendszeresen magokat, diót, szalonnát teszünk bele, a csicsergő madársereg egész télen meghálálja a figyelmességet. 

Talán kibírjuk

„A télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör valóságosan életre kelt volna. A tél egyszerre mondakör és barlang, kissé betegség kissé városiasság, s ugyanakkor vannak benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek, diplomás hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van benne fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és komor. Mindenekelőtt – és mindenekfölött – fázunk… Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melyek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka. Már nem örülök a télnek; csak az ifjúság tud e barbár ünnepélynek örülni. Disznótorra nem járok, mert nem bírja a gyomrom, bálba nem megyek, mert kövér és magányos vagyok, korcsolyázni nem tudok, és sízés közben mindenki eltöri sípcsontjait. Marad az irodalom, a füstös kávéház, mely már délelőtt is sötét, a vastag ruhadarabok és a légcsőhurut. Mindez sovány öröm. A szobát befűtötték, a kályha elé állok, oly kedvetlenül, mint a rab, aki megkezdi fogházbüntetését. Öt hónapot kaptunk. Talán kibírjuk.” (Márai Sándor: November)

Megjelent a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában.

Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk