A szülés-születés ritmusa által érkezünk e világra. Legjobb, ha az édesanyát nyugalom és támogató környezet veszi körül, így ráhagyatkozhat a szülés hullámaira, és háborítatlanul szülheti meg gyermekét. A világra jött újszülött pedig szinte azonnal bekapcsolódik a légzés éltető, észrevétlen ritmusába.
Pszichológiai értelemben kezdetét veszi az E. H. Erikson által leírt pszichoszociális fejlődés, amely az emberi életet a születéstől a halálig nyolc szakaszra osztja.
A ciklusok egymásra épülnek, a bizalom kialakulásától sok-sok normatív krízisen keresztül jutunk el életünk végén az összegzésig.
Ha az életszakaszokra jellemző kríziseket, feladatokat megoldottuk, életünk végén az integritás, a teljesség élménye a jutalmunk. Addig azonban a lentek és a fentek rendszeresen követik egymást az élet folyamán, jó, ha ezt elfogadjuk. A tudatosság, az önegyüttérzés a kulcs, hogy ne kudarcként, hanem az emberi lét természetes velejárójaként tekintsünk a hullámvölgyekre, amelyek tulajdonképpen a következő hullámcsúcs ugródeszkái. Ehhez nyilván az is kell, hogy a mindset-ünket, vagyis a szemléletmódunkat fejlődés-fókuszúra állítsuk. Ha a fejlődést célozzuk meg a folyamatos siker helyett, előbb vagy utóbb siker koronázza próbálkozásainkat.
Születésünkkor azonban nemcsak a fejlődés ritmusába kapcsolódunk be, hanem a természet ritmusába is. A napszakok vagy az évszakok váltakozása hatással van az életünkre.
Máté Gábor, napjaink egyik legnagyobb hatású pszichológiai gondolkodója szerint a mai ember egyik nagy problémája a természettől, a társaitól, a munkától és végső soron az önmagától való elidegenedés.
A természettől való elidegenedés egyik mutatója az, hogy nem hagyatkozunk a természet ritmusára. Éjszakába nyúlóan dolgozunk vagy szórakozunk, a tartósan felborult cirkadián ritmus pedig kimerültséget, betegségeket vonhat maga után. Testi-lelki egészségünk függ tehát attól, hogy visszatalálunk-e a napszakok ritmusához, a természetes fény és a sötétség adta lehetőségekhez. Ugyanilyen lényeges az évszakokhoz való alkalmazkodás, az aktív és pihenő időszakok megfelelő beosztása.
Mindezt természetesen nem egyedül, másoktól elszigetelve éljük meg.
Ha családban élünk, tisztában kell legyünk a család életciklusaival azért, hogy értsük, mit várhatunk el magunktól és családtagjainktól a család fejlődésének adott szakaszában.
Hiszen más feladatunk van, ha kisgyermekeket nevelünk, és más, ha éppen kirepültek a családi fészekből a már felnőtt gyermekeink.
Gary Chapman szerint a házasságnak is vannak évszakai, és bár ebben az esetben legszívesebben beérnénk a tavasszal és a nyárral, el kell fogadnunk, hogy az ősz és a tél is létezik. De nem örökké. Ahogy a természet, az ember is képes a folyamatos megújulásra, ha ez a hit megvan bennünk, talán tenni is tudunk azért, hogy végbemenjen a változás.
Hiszen:
„Minden perc az újszülötted: vedd csak ölbe és szeresd.
Minden percben újszülött vagy: bújj anyádhoz és vezesd.
Ez a perc itt-rajta, éld meg, átjárja a lüktetés,
hintáztasd meg, hol lent, hol fent, lapja: álom. Tükre: kés.” (Szabó T. Anna)
Megjelent a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában.
Illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Legyen ideje annak, ami örök!
Új év, új kezdet. Ilyenkor sokan számvetést tartunk az elmúlt év élményeiből, sikereiből és hiányosságaiból, terveket, fogadalmakat fogalmazunk meg a jövő évre tartogatott vágyainkból. Miből lenne jó, ha több lenne, miből legyen kevesebb?
