Találjuk meg életünk ritmusát! ARCHÍV

Életünk minden pillanata ritmusokba ágyazott. Már az anyaméhben érezzük édesanyánk szívverésének ritmusát. Ez az ismerős hangmintázat nyugalommal tölt el életünk korai éveiben, de a későbbiekben is szívesen hallgatunk olyan zenét, amelynek ritmusa a nyugalmi szívritmushoz hasonló. (Megjelent a Nőileg magazin 2022. januári számában.)

Fotó: illusztráció: Pixabay

A szülés-születés ritmusa által érkezünk e világra. Legjobb, ha az édesanyát nyugalom és támogató környezet veszi körül, így ráhagyatkozhat a szülés hullámaira, és háborítatlanul szülheti meg gyermekét. A világra jött újszülött pedig szinte azonnal bekapcsolódik a légzés éltető, észrevétlen ritmusába. Pszichológiai értelemben kezdetét veszi az E. H. Erikson által leírt pszichoszociális fejlődés, amely az emberi életet a születéstől a halálig nyolc szakaszra osztja.

A ciklusok egymásra épülnek, a bizalom kialakulásától sok-sok normatív krízisen keresztül jutunk el életünk végén az összegzésig.

Ha az életszakaszokra jellemző kríziseket, feladatokat megoldottuk, életünk végén az integritás, a teljesség élménye a jutalmunk. Addig azonban a lentek és a fentek rendszeresen követik egymást az élet folyamán, jó, ha ezt elfogadjuk. A tudatosság, az önegyüttérzés a kulcs, hogy ne kudarcként, hanem az emberi lét természetes velejárójaként tekintsünk a hullámvölgyekre, amelyek tulajdonképpen a következő hullámcsúcs ugródeszkái. Ehhez nyilván az is kell, hogy a mindset-ünket, vagyis a szemléletmódunkat fejlődés-fókuszúra állítsuk. Ha a fejlődést célozzuk meg a folyamatos siker helyett, előbb vagy utóbb siker koronázza próbálkozásainkat.

Születésünkkor azonban nemcsak a fejlődés ritmusába kapcsolódunk be, hanem a természet ritmusába is. A napszakok vagy az évszakok váltakozása hatással van az életünkre.

Máté Gábor, napjaink egyik legnagyobb hatású pszichológiai gondolkodója szerint a mai ember egyik nagy problémája a természettől, a társaitól, a munkától és végső soron az önmagától való elidegenedés.

A természettől való elidegenedés egyik mutatója az, hogy nem hagyatkozunk a természet ritmusára. Éjszakába nyúlóan dolgozunk vagy szórakozunk, a tartósan felborult cirkadián ritmus pedig kimerültséget, betegségeket vonhat maga után. Testi-lelki egészségünk függ tehát attól, hogy visszatalálunk-e a napszakok ritmusához, a természetes fény és a sötétség adta lehetőségekhez. Ugyanilyen lényeges az évszakokhoz való alkalmazkodás, az aktív és pihenő időszakok megfelelő beosztása. Mindezt természetesen nem egyedül, másoktól elszigetelve éljük meg.

Ha családban élünk, tisztában kell lennünk a család életciklusaival azért, hogy értsük, mit várhatunk el magunktól és családtagjainktól a család fejlődésének adott szakaszában.

Hiszen más feladatunk van, ha kisgyermekeket nevelünk, és más, ha éppen kirepültek a családi fészekből a már felnőtt gyermekeink. Gary Chapman szerint a házasságnak is vannak évszakai, és bár ebben az esetben legszívesebben beérnénk a tavasszal és a nyárral, el kell fogadnunk, hogy az ősz és a tél is létezik. De nem örökké. Ahogy a természet, az ember is képes a folyamatos megújulásra, ha ez a hit megvan bennünk, talán tenni is tudunk azért, hogy végbemenjen a változás. Hiszen:

„Minden perc az újszülötted: vedd csak ölbe és szeresd.

Minden percben újszülött vagy: bújj anyádhoz és vezesd.

Ez a perc itt-rajta, éld meg, átjárja a lüktetés,

hintáztasd meg, hol lent, hol fent, lapja: álom. Tükre: kés.” (Szabó T. Anna)

korábban írtuk

Tudós nők – Dr. Horváth Gizella: Életem egyik szerelme a művészet
Tudós nők – Dr. Horváth Gizella: Életem egyik szerelme a művészet

A Zsil völgyében tanult írni-olvasni, Déván vált pedagógussá, Kolozsváron igazi gondolkodóvá, Nagyváradon vitamozgalom-alapítóvá, majd egyetemi oktatóvá és intézményépítővé. Dr. Horváth Gizella férjével Nagyváradon él, egy felnőtt lány édesanyja.