Azon szerencsésebb nők közé tartozom, akiket a menstruációs fájdalom nem kerít időről időre hatalmába, bár érzelmileg annál inkább megvisel. Mondhatni egyre jobban. Falom a csokoládét, a kezdeti napokban, jobb, ha hozzám sem szólnak. Lehet, hogy nehéz ilyenkor a férjemnek elviselnie engem, de szerencsére nem tart sokáig. Neki, mint minden férfinak, szintén vannak rossz napjai, csakhogy ők szerencsésebbek, mivel a hormonok játéka őket kevésbé viseli meg.
Kutatások bizonyítják, hogy a kedélyállapot változása kétszer olyan gyakori nőknél, mint férfiaknál.
Dr. Réti Zsuzsanna endokrinológus világosított fel, hogy már magzati életkorban jelen van minden hormon és hormontermelő szerv a szervezetben, ami a későbbiekben igen fontos szerepet játszik életünkben. A kezdeti időszakban már eldől, hogy hány petesejttel rendelkezünk, és ez meghatározza a menopauza időpontját is.
A hormontenger
Hormonális működés szempontjából 4 nagyobb szakaszra oszthatjuk életünket, bár ezek csak részben különülnek el egymástól: gyermekkor, pubertás, termékenység időszaka és menopauza. A változás folyamatos, mindig történik valami a szervezetünkben. Akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy egy hormontengerben úszunk, és ehhez kell alkalmazkodni.
A születést követően, egy rövid, átmeneti „fellángolás” után, amit minipubertásnak nevez a szaknyelv, egy „csendes” időszak következik, a gyermekkor. Kamaszkorban jön a robbanás. Feje tetejére áll a világ. Megjelennek a sajátos másodlagos nemi jellegek, melyeknek fiziológiásan is meghatározott sorrendjük van, vagyis előbb nőni kezdenek a mellek, majd a szőrzet és valamivel később a menstruáció is megjelenik. Utóbbi szorongást, feszengést okozhat, nagyobb lesz az étvágy. A pubertáskor igencsak próbára teszi nemcsak a szervezetünket, de a lelkünket is.
Ösztrogének – a legfontosabb női nem nemi hormonok, melyeket petefészek tüszői a kamaszkortól az utolsó menstruációig állandóan termelnek. A menstruációs ciklus szabályozásában vesznek részt, de terhesség során is fontos szerepük van.
Pajzsmirigyhormonok – az anyagcsere-folyamatok „üzemanyagai”, szerepük van az étvágy szabályozásában, a testsúlyban, a hőérzetben, emésztésben, menstruációban.
A harmadik szakasz a termékenység időszaka, amely a havonta, ciklikusan jelentkező menstruációra épül, ám ennek hátterében egy komplex, szorosan szabályozott, ugyanakkor külső behatásokra érzékeny rendszer van. Számtalan hormon aktiválódik. Az ovuláció előtt és alatt például nő az ösztrogénszint, ami jó, hiszen lendületet és vidámságot okoz, jobbak a kognitív funkcióink, vonzóbbnak érezzük magunkat. A peteérés után felgyűlő progeszterontól azonban megnő a testhőmérséklet, így ebben a periódusban már lehetnek hangulatingadozások. A magasabb ösztrogén és progeszteronszint váltja ki a nők jelentős százalékánál a változó kedélyállapotokat. A közismert PMS (premenstruációs szindróma) jellemzően szorongással, hangulatingadozással és többféle fájdalommal jár.
A termékeny időszakban újabb változást jelent a várandósság, illetve az utána következő (postpartum) periódus, amely a hormonális egyensúlyt szintén megzavarja. A kismamáknál a terhességi hormon, a progeszteron nemcsak testi, hanem kedélyállapotbeli változásokat is hoz magával, majd ennek az állapotnak a megszűnése szintén felelős lehet például a különböző gyermekágyas vagy akár később jelentkező depresszióért.
A női szervezet újabb próbatétele a menopauza körüli periódus, amely a hormontermelés csökkenésével, majd teljes megszűnésével jár. Szinte nincs olyan nő, akinél ne okozna egyéb testi és lelki tüneteket is. Viszont van, aki éveken át „szenved”, más pedig könnyebben vészeli át a változókort. A számos testi tünet mellett előjöhetnek önértékelési problémák, hangulati ingadozások, alvászavar, depresszió.
Biztos van összefüggés?
A kutatók feltételezik, hogy a nemi hormonok változásai befolyásolják a neuroendokrin-rendszerünket, ami az idegrendszer és a hormonrendszer együttese. Bár az, hogy miként, még nem teljesen tisztázott.
Serdülőkorban, a hormonok „örvényében” például a testi változások és az ezekkel járó önértékelési folyamatok zavara vezethet a gyakrabban előforduló depresszióhoz.
A legtöbbet a vérzést megelőző időszak tünetegyüttesét (PMS) és ennek súlyosabb, szélsőségesebb formáját, a premenstruális diszfória körüli kedélyállapot-változásokat kutatták, de a pontos okokra még nem sikerült rájönni. Jellemző, hogy ekkor egyedül szeretnénk lenni, farkasétvágyunk lesz, motiválatlanok vagyunk, a szexuális vágy is megváltozik.
Progeszteron – a terhességi hormon segít a beágyazódásban és a terhesség megtartásában. A menstruációs ciklus alatt a progeszteronszint drámaian emelkedik és süllyed. Hiánya igen gyakori, sárgatest-elégtelenségre utal, és általában fogamzási nehézségek esetén derül rá fény.
Kortizol – stresszhormonként ismert, a mellékvese termeli. Segít a memória kialakulásában, a vércukorszint és a szervezet só-víz háztartásának szabályozásában, elősegíti vagy korlátozza a gyulladást.
Feltételezik, hogy mindezek alakulásában szerepet játszanak az agyi ingerületvivő molekulák változásai, a tesztoszteron és előhormonjainak változásai, bizonyos, felső kérgi központokban termelődő neurotranszmitterek vagy a progeszteron változásai a felsőbb idegi központokban. Kicsit bonyolultan hangzik ez a folyamat, ugye? – legalább ennyire vacakul érezzük mi is magunkat.
Ugyanilyen folyamatokat feltételeznek a szülés utáni pszichés változások hátterében is. Itt azonban a kutatások szerint szerepet játszhat a mellékvesekéregben termelt kortizol nevű hormon vagy felsőbb szabályozó mechanizmusok is.
A perimenopauza (a menstruációs vérzés kimaradását megelőző néhány év) vezető tüneteinek a hátterében a hirtelen változó ösztrogénszintek lehetnek, amelyek szintén hatással vannak ránk. Súlygyarapodás észlelhető, hangulatingadozás, ingerlékenység, fáradékonyság vagy akár depresszió.
Természetes folyamat
A hormonháztartás egyensúlyának megtartásában nagyon fontos szerepet töltenek be a genetikai és környezeti tényezők. Nagyon érdekes például, hogy a japán nők körében jóval alacsonyabb a menopauzával jelentkező testi vagy érzelmi tünetek előfordulása, ennek hátterében kulturális, demográfiai, biológiai, genetikai és táplálkozási tényezőket is sejtenek. De mivel mi máshol és másként élünk, érdemes tudatában lenni ezeknek a hormonális változásoknak, és el kell fogadni, hogy ezek természetes élettani folyamatok. Dr. Réti Zsuzsanna arra hívja fel a figyelmet, hogy
nagyon fontos lenne az alapos egészségügyi nevelés már gyerekkorban és a „női bajok”-hoz való hozzáállás megváltoztatása. Hogy mindez ne legyen tabu.
Nyilván vannak olyan esetek, amikor a tünetek túl hirtelen, túl erélyesen jelentkeznek, ilyenkor érdemes szakemberekhez fordulni. Minden szervezet más, így mindenkinek személyre szabottan kell gyógymódot találni. Enyhítésként jót tehet a szénhidrátszegény táplálkozás, a sport vagy a meditálás.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
