A közgondolkodásban a tanuláson leginkább egy végtelennek tűnő szöveg elsajátítását értik, pedig valójában a minden érzékszervi csatornán történő tapasztalatszerzést és annak az idegrendszerben történő feldolgozását is jelenti – oszlat el máris egy gyakori tévhitet András Gabriella, és hangsúlyozza: a szülő úgy tudja az iskolai tanulásra felkészíteni a gyermekét, ha születésétől kezdődően megteremt számára minden lehetőséget, hogy veleszületett adottságai, képességei fejlődni tudjanak. Fontos, hogy
Amennyiben a gyermekünk első két-három éve képernyőmentesen és sok mozgással telik, minden érzékszervi csatornán át fejlődik az idegrendszere, ez később alapjául szolgál a tanulási folyamatoknak. Már ebben az életkorban fontos, hogy legyen egy stabil napirendje, amelyet később fokozhatunk azzal, hogy megtanítjuk arra, hogy aktívan alakítsa a saját rendjét: például a játékait – a mi segítségünkkel – a helyükre teszi, mielőtt egy másikkal kezdene el játszani.
„Fontos, hogy a gyermekünk a mindennapi életben a család rendjét, ritmusát is megtapasztalhassa, és ebbe ő is be legyen vonva a saját szintjén. Legyen feladata például az asztalterítés, a ruhák elpakolása: alakítsunk ki olyan szokásokat, amelyek a rendről, a strukturáltságról és ezáltal a biztonságról szólnak. Így megalapozzuk számára azt a gondolkodásmódot, hogy »képes vagyok rá«, »meg tudom csinálni«, ezáltal amikor iskolába megy, már van egy biztonságérzete, hogy az ottani feladatokat is el tudja végezni” – hangsúlyozza a nevelési tanácsadó.
Kezdődik az iskola – lesz haddelhadd?
András Gabriella szerint lényeges, milyen beállítódással indítjuk el az első iskolai napon a gyermeket: „A gyermekek nyitottan néznének az iskolai tanulás elé, ha az érzelmek hullámaiból nem érzékelnék a szülők szorongását, amelyet a saját korábbi tapasztalataik éltetnek. Hogyha így indítjuk el, és ő ott mégis azt tapasztalja, hogy nem is olyan rossz, akkor összezavarodik, s nem tudja, a szülőnek higgyen, vagy a saját tapasztalatainak.” Hagyjuk meg neki az első benyomás élményét, anélkül, hogy mi véleményt nyilvánítanánk előre az iskoláról és a tanulásról – tanácsolja a szakember.
Lehetséges, hogy a szülőnek a tanulásról szerzett, korábbi tapasztalatai már nem aktuálisak, mert amikor ő iskolás volt, akkor mást tartottak hatékony módszernek. Azonban most is vannak olyan információhalmazok, amelyeket csak úgy lehet elsajátítani, jártasságokat, készségeket kialakítani, ha minél többet gyakoroljuk: például a betűelemek, betűk, vagy a szorzótábla tanulásánál. Az ismétlés-gyakorlás-bevésés ezeknek az alapja. Érdemes szem előtt tartani, hogy az írásbeli feladatokat megelőzően mindig van olvasási feladat is: a tanulás nem tud tartós lenni, ha nem vagyunk képesek az értő olvasásra, a szövegértés pedig a gyakori, gazdag, változatos olvasásélményeken keresztül fejlődik!
A tanulás a gyermek dolga
„Ez természetesen nem azt jelenti, hogy magára kell hagyni vele, csupán azt, hogy tudatosítsuk számára, hogy a feladatai iránt felelős” – hangsúlyozza Gabriella. Legyünk ott mellette, ha segítségre van szüksége, de ne mentsük fel a felelősség alól, azzal a módszerrel végképp ne, hogy lediktáljuk neki a megoldásokat.
A gyermekek személyisége, temperamentuma nem egyforma: előfordul, hogy ha nem sikerül megoldania egy nehezebb feladatot, akkor dühkitörése lesz, és talán szülőként mi sem tudjuk, hogyan kellene megoldani az adott feladatot. „Hagyjuk a gyermeknek, hogy szabadon kifejezze az érzelmeit, ne fojtsa el azokat, tudatosítsuk benne, hogy nem sikerül mindig elsőre, aminek nekikezdtünk. Ha feldúlt, ideges, tegyük félre a leckét és később térjünk vissza rá” – javasolja a nevelési tanácsadó. „A nem tudom, nem értem” kijelentésnél gyakran az akarattal is gond van, nem csak a tényleges megértéssel.
vagy rávezethetjük új nézőpontra, ezáltal rátalálhat a megoldásra. Így megszelídítjük a problémát, kialakítjuk azt a szemléletet, hogy a világ gazdag és megismerni való” – ad támpontokat a nehezen kezelhető helyzetekhez Gabriella.
„A világ megismerésére való nyitottságot megnehezíti az, hogy az oktatási rendszerben a vizsgák az anyanyelvi és matematikai tudást mérik, hiszen az alapkompetenciákat ezek fejlesztik, ezek segítségével fűzzük fel a többi tudásanyagot. A gond azonban az, hogy nagyon eltolódott a hangsúly abba az irányba, hogy csakis ezekkel és a román nyelvvel kell foglalkozni, a többi »töltelék« tantárgynak minősül. Ez egyoldalúvá teszi, vagy blokkolja a gyermek más területekre irányuló érdeklődését, sok esetben elmarad az élményszerűség, ami a tanulási folyamat egyik nagyon fontos eleme. Figyeljünk tehát oda szülőként gyermekünk érdeklődési köreire, ne várjuk el tőle azt, hogy csak a »fontos« tantárgyakkal foglalkozzon, hadd búvárkodjon abban, amit szeret, és ahhoz kapcsolja a többi információt” – tanácsolja a szakember.
Őszre mindent elfelejt?
Gyakori vitatéma az is, hogy a hosszabb vakációkban kell-e tanulni, gyakorolni, vagy inkább hagyjuk a gyermeket, hogy azzal foglalkozzon, ami őt érdekli. „Tévhit, hogy a gyermek teljesen elfelejti, amit tanult: amikor dolgozott egy ismeretanyaggal, az agytekervényei fejlődtek, átjárhatóvá váltak csatornák, s ez a folyamat egy majdani információ feldolgozására tette képessé.
– nyugtat meg a nevelési tanácsadó. A tartós tanulás titka ugyanis az ismétlés, a nyár pedig lehetőség arra, hogy más területeken is ismereteket szerezzen a gyermekünk, a nyári játékok során is bőven van alkalom arra, hogy tanuljon számolni, olvasni a lurkó.
Tanuljon a szülő is
A szakember szerint nem árt, ha felnőttként elsajátítunk új tanulási technikákat, így nem lesz szakadék az iskolai módszerek és az otthoniak között, megteremtődik az összhang, ami nagyon fontos a gyermek számára. A legtöbbet pedig azzal segítünk, ha nem nyűgként és nehézségként tekintünk arra feladatra, hogy terelgessük a tanulás, ezáltal az önállóság útján a gyermekünket, hanem kihívásként, kalandként éljük meg, aktiváljuk a leleményességünket és a kíváncsiságunkat. Így mindannyiunknak könnyebbek lesznek a hétköznapok.
korábban írtuk
Vajas Albert: Otthon tanulok a legtöbbet
Élete minden részét átszövi a népzene. Apaként, férjként és tanárként is igyekszik helytállni, amellett, hogy a Tokos zenekar sikerei újabb és újabb fellépésekre szólítják el. Egyszerre él a szenvedélyének, épít közösséget és tartja egyben a családját.
