Egy nepáli kirándulás alkalmával vált a magas hegyek szerelmesévé: egy plakát keltette fel az érdeklődését, majd a vágy, hogy eljusson az Everest-alaptáborba: aztán egyik csúcs hozta a másikat. Ám a hegymászás nem sétagalopp, főként nem ilyen magasságokban, hangsúlyozza Róbert: alapvetően sportos életmódot élt mindig is, hobbi szinten jégkorongozik, régen pedig egészen komolyan foglalkozott küzdősportokkal is. Ám, amióta a hegymászás a szíve csücske, komoly edzéstervet követ, amelyet edzők, erőnléti szakemberek állítottak össze neki.
Róbert egyébként szereti a pontosságot, ismeri el, ezért számára a karórája az egyik legfontosabb eszköze, amelyet mindenhová magával visz.
A csíkszeredai cégvezető egyébként a biztonsági szakmában dolgozik, a térségben több híres fellépőnek biztosított személyi védelmet, de értékes gyűjteményeket is kísért már. Ebben a szakmában is a tervezés a legfontosabb: minden részletre ki kell terjedjen a figyelme, akkor végzi igazán jól a munkáját, ha észrevehetetlen marad és megelőzi bajt.
A beszélgetésből még kiderül: Róbert lehet az első magyar, aki a világ hét legmagasabb, vulkanikus eredetű hegycsúcsát meghódítja. Véletlenszerűen alakult ez a vállalás,
„Vágjunk bele” – mondta erre is: az óceániai csúcsnak júniusban vág neki, Iránba is készül, bár ott a háborús helyzet befolyásolja a túrát, és marad az Antarktisz hegycsúcsa, de ennek az előszervezéséhez is hozzáfogott már.
A hegyek egyébként megváltoztatják az embert – nem teljesen, mondja Róbert, hisz felnőtt ember nem változik meg teljesen. Ő türelmet tanult, s erre nemcsak a kollégái, de még a családja is felhívta a figyelmét.
