Azt hiszem, ezek a zavaró szirének kétféleképpen jelenhetnek meg életünkben: biológiailag, kémiailag irányίtott késztetések formájában – szükségleteink, melyek ösztönös vágyakban mutatkoznak meg –, valamint olyan kultúrák által felállίtott értékek, amelyek társadalmi konvenciók formájában jelennek meg. Csίkszentmihályi Mihály szerint létezik egy harmadik is, amikor ráébredünk, hogy képesek vagyunk gondolkodni. Gondolkodásunk ráébredése képessé tett, hogy ráeszméljünk, saját érdekeinket megvédő önálló lények vagyunk, mely által felszabadultunk a gének és kultúra alól, s előjöttek az egyedi álmok.
Aki tárgyaktól függ, sebezhetővé válik
Míg a görög harcos a becsülete megtartásától érzett belső békét, a korai keresztények számára ezt a hit jelentette, addig ma a belső béke látszólagos jelképe materiális jellegű lett. Azonban minél inkább függ egy adott személy bizonyos külső tárgyaktól, annál inkább válik sebezhetővé. Vallási és filozófiai tanítások – mivel ambivalenciával állnak az anyagi gyarapodás kérdéséhez –
Azokban a társadalmakban, ahol szerényebbek az anyagiak, ott jobban felértékelődik a többiekhez fűződő viszony. Tény, hogy az emberi kapcsolataink erősebb és biztosabb talajt nyújtanak belső csendünk megteremtésében, mint az anyagi javak.
Egyes keleti nézetek szerint akkor válunk bizonyos értelemben sérthetetlenekké, ha nem áldozunk pszichikus energiákat céljaink megvalósítására, feladjuk vágyainkat, nem azonosulunk semmiféle eszmével, hittel, tárggyal vagy emberi kapcsolattal. De az emberi természet ennél többre vágyik, s nem képes – vagy csak nagyon kevesek – lemondani ezekről.
Az elégedettségre érdemes törekedni
A belső béke titka szerintem abban rejlik, hogy megpróbálunk az energiáinkat elszívó és cselekvőképességünket megbénító illúzióktól mentes egyéniségünk felépítésére törekedni, kontrollálni azt, felmérni, amit kaptunk, s elégedettség érzettel, múltunkkal s jövőnkkel összhangra törekvően élni, többnyire a saját szabályaink szerint.
Az így élő embernek van választási szabadsága, s bár álmodozhat, céljai nem önzőek, a világegyetem részesének érzi magát, s magának felállított kihívásait meggyőződéssel és örömmel végzi. Azt hiszem, ilyen belső béke, rend szükségeltetik ahhoz, hogy fennmaradjunk, és értéket tudjunk átadni a következő évezredben.
korábban írtuk
Megbocsátok, önmagamért – Elengedem a haragomat, és nem engedem, hogy az többet bántson
Álltam a koporsó mellett, kerestem magamban az évek alatt felgyülemlett dühöt. Furcsa, milyen kicsi helyre kerül a test, ha kilehelte a lelket, ötlött fel bennem. Méregettem a ravatalt, s közben ráébredtem: megbocsátottam.
